{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 16

M AGTÁ R PETÕ JUDIT

A fény ünnepe Pannoniában – Aki nappal átvonul az égen és éjjel végigsuhan a földön, a Fény, aki megbünteti mindazt, aki ellene szegül. Az egész világot bevilágítja, õt kell imádni. Aki ezt mondta, középtermetû, csinos alkatú ember volt, nem túl fiatal, de fiatalos. Fejére pompásan illett a tarajos sisak. Szép feje volt. Büszke is rá. Õ a centurio. – Hamarosan Pannoniába érünk – folytatta. Savariából pedig Sirmiumba tartunk majd. Ott lesz az ünnep. Éppen december 25-én ütünk tanyát, a fény ünnepén. Senki nem szólt. Megszokták, hogy a kijelentése parancs és evidencia. – Az alakod még most is olyan, Martialis, mint amikor phrygiai ifjúként bikát öltél a barlangban Mithrasnak. – Phrygiai ifjúként? Régen volt. – Szép volt. Ezt Vulpius mondta, a kiszolgált katona, azon kevesek közül való, akik megérték, hogy nyugdíjba mehetnek, élvezhetik az idõskor örömeit. – Septimius Severus tett naggyá téged – folytatta a veterán. – Nem tagadom, szeretett. – És te még most is szereted. – Hálátlan lennék, ha másként éreznék. – Te meg aztán annyira ügyelsz arra... – harapta el Vulpius a mondat folytatását. Eddig még tréfa is lehetett, de ki tudja, mikor elégeli meg a centurio. Örül, ha szórakoztatják, de felfortyan, amikor bírálatot sejt. – Quintus nincs itt? – folytatta a decurio. Martialis nem szólt, a fejét se mozdította meg, de lehetett érezni, hogy Quintus hiánya bosszantja. Hogy jön ahhoz egy felszabadított rabszolga, még ha római katona lett is belõle, hogy ne legyen a parancsnoka mellett! – Biztosan Cornéliát szuttyongatja – törte meg aztán mégis epésen a csendet. – Aligha – válaszolta Vulpius. Cornélia a menyasszonya. – Na aztán! Ne röhögtess! Csak nem

16

élnek szûziesen a házasság elõtt? – Te is tudod centurio, hogy Quintus ad az ilyesmire... – Tudom. Jobb lenne, ha nem tudnám! Feszült csend borult a beszélgetõkre közel és távol. Mindenkit meglepett Septimius Severus legújabb rendelete, amirõl a szenátusbeli filozófusok csak úgy suttogtak, mint „átmeneti türelmetlenségrõl”. A Római Birodalomban mától bármit lehet csinálni az embernek szabad idejében, csak egyet nem, kereszténynek lenni. És hogy miért? Senki sem tudta, de mindenki tudta. A kereszténység fittyet hány a hierarchiára. Nem áldoz istenként a császárnak, odáig megy, hogy õt is teremtménynek tartja, ahogyan saját magát. Hová vezethet ez? – Quintus itt a legerõsebb, tehát õ fogja megölni Mithrasz bikáját az idei ünnepen – vágta ki fojtott hangon Martialis. Senki nem mondta ki, amit magában gondolt, hogy a centurio megelégelte beosztását, praetor akar lenni, és ehhez példát kell statuálnia a keresztényeken. Ugyan ki lenne a legjobb áldozat, mint akit az ember még szeret is, akinek tartozik is, ha mással nem, legalább jó szóval, aki megmentette az életét?

– A fiad halála napján áldozunk majd Ozirisnek? – ezt is csak Vulpius merte megkockáztatni. Mindenkiben megfagyott a vér. – Áldozunk persze – mondta szokatlan ernyedtséggel a parancsnok. A fiam éppen húsz éve halott. – Quintus bátran viselkedett azon a napon. A te életedet meg tudta menteni, a fiadét már nem. Martialis az ajkába harapott. Látszott, hogy türtõzteti magát. Legszívesebben semmire sem emlékezne. Egyesek azt mondják, hogy valóban semmire sem emlékszik abból a napból. Hogyan vetette le magát a földön fekvõ parancsnokra a fiatal Quintus, hogy megmentse a lovak patáitól. Az ifjú Aurélius Martialis viszont felugrott, hogy meneküljön, így telibe kapták a paripák. Sohasem hagyta el az apa ajkát, hogy inkább veszett volna oda õ maga. Nem. Túlságosan szereti a létet. De legalább ezt nem titkolja. Igen, ezért még becsülték is néhányan. Mégis furcsa. Csak egyszer szaladtak volna ki a száján a „helyette inkább én” önfeláldozó szavak! De õ inkább vádolta Auréliust, hogy itthagyta, becsapta, hûtlen lett. – Szóval áldozunk Ozirisnek? – ismételte meg Vulpius, de inkább csak magának, meg a körülállóknak, hogy ne mulasszák el majd jelenlétükkel biztosítani a parancsnokot a feltétlen hûségrõl. – A császár hamarosan meglátogatja Pannoniát. Uralkodásának tizedik évfordulóját méltóképpen fogjuk megünnepelni. Kéretem a szír kereskedõket az ajándékok miatt. Két altiszt fordította meg a lovát ezekre a szavakra. A szírek a városon MÉSZÁROS BORBÁLA RAJZA

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/6  

A TARTALOMBÓL: Panek Kati: „Örömnapot adott nekünk az egek jósága...”; Orza Cãlin: Őrkőiek Budapesten; Andrásfalvy Bertalan, Paksa Katalin:...

folkMAGazin 2007/6  

A TARTALOMBÓL: Panek Kati: „Örömnapot adott nekünk az egek jósága...”; Orza Cãlin: Őrkőiek Budapesten; Andrásfalvy Bertalan, Paksa Katalin:...

Advertisement