a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 36

A népzenei feldolgozásokról – VI. Előző fejezetünk végén jeleztem, hogy bővebben szólok majd néhány olyan alkotásról, melyek az elmúlt évtizedek táncszínházas vonulatát a legmarkánsabban jellemezték. Bár ez a sorozat elsősorban a zenére fókuszál, érdemes azért néhány olyan fontos kérdést is érintenünk, melyek talán segítenek abban, hogy jobban átlássuk és megértsük egy – szerintem lezárult – korszak üzeneteit.

K

ezdjük a koreográfusok témaválasztásával. Mint a már idézett 1965-ös szolnoki fesztivál értékeléséből is kiderült, a hatvanas évek elején-derekán, de még a 70-es években is voltak az együtteseket fenntartó szakszervezeteknek és a hatalomnak elvárásaik a politikai mondanivalót illetően. Ebből fakadóan hivatalos esztétikai igényeikkel is béklyózták az alkotók újító szándékait, szabad témaválasztását. Persze kellő rafinériával és rutinnal a legügyesebbek el tudták kerülni műveikben a direkt politizálást, s olykor valamilyen trükkel még meg is vezették az amatőr mozgalom kádári „kultúrmeósait”, vagy a profi együtteseket ellenőrző „aczélos” revizorokat. Ilyen volt például Novák Ferencnek az Ivo Andrić (Nobel-díjas) szerb nyelvű, boszniai író Aska és a farkas c. novelláját feldolgozó dramatikus tánca, vagy Szimonov lövészárokból küldött, Várj reám kezdetű szerelmes versének a feldolgozása (zene: Daróczi Bárdos Tamás). Kiválóan jellemzi ezt az időszakot Novák Ferenc 1965-re emlékező nyilatkozata. Barátai rábeszélésére ekkor vállalta el ugyanis a Honvéd Együttes művészeti vezetését. „Tudtam, hogy a Honvéd Együttesnél szükség lesz kompromisszumokra, de megnőttek a lehetőségeim is. A Biharitól áthoztam a díjnyertes Tiszaháti csárdást; onnan hoztam át a Várj reámot, mert kellett egy politikai műsorhoz. Sok tervemet nem fogadta el a katonai vezetés, és ment a katonatéma-presszió. Bevittem a művészeti tanácsnak egy forgatókönyvet – Ivo Andrics Aska és a farkasából készült, amelybe beleszőttem Pilinszky K. Z. oratóriumából egy részletet. A művészeti tanács úgy döntött, hogy ez fasisztoid mű, nem csinálhatom meg. (A Honvédelmi Minisztérium Kulturális Osztálya akkor még naponta beleavatkozott az együttes dolgaiba.) 1964-ben Szolnokon Nagydíjat nyertem vele a Biharinak. Szegeden később koreográfiai I. díjat.” Kiss–Novák: Ninive Bihari János Táncegyüttes Fotó: Hidas György

36

Sokáig gyakoriak voltak az ilyen és a „pártos elkötelezettséget” valami módon szolgáló vagy sejtető irodalmi adaptációk mind az amatőr, mind a profi táncegyütteseknél. Később, de manapság is bőven fordultak és fordulnak irodalmi forrásokhoz és megzenésített versekhez a koreográfusok. Erre több tucatnyi művet tudnánk példának idézni. Itt csak néhányat említek. Novák Ferenc: Lúdas Matyi (zene: Rossa László-Jiling Jácint), János Vitéz (zene: Rossa László), A helység kalapácsa (zene: Rossa László); Tímár Sándor: Táncbéli Táncszók (zene: Sebő Ferenc); Foltin Jolán: A halál árnyékában, Kalitka (zene: Kiss Ferenc); Horváth Csaba: Szindbád (zene: Dresch Dudás Mihály); Zsuráfszki Zoltán: Balassi-nóta (zene: Sebő Ferenc), Barbárok, Tudod, hogy nincs bocsánat (zene: Kiss Ferenc); Soller Antal: Kontyoló (zene: Kiss Ferenc); Szögi Csaba: I. M. Örkény István „Egypercesek”, Mester és Margarita; Román Sándor: Nagyidai cigányok (zene: Czomba Imre). Régebben gyakran az antik és kelet-európai, vagy a keresztény mitológia történetei nyújtottak lehetőséget az alkotók számára rejtett, nem aktuálpolitikai gondolataik allegorikus kifejezésére. Ma is sokan fordulnak ezen témákhoz, azonban a kortárs művek már más mondanivalókat és üzeneteket közvetítenek, mint a 60-as, 70-es években. Talán leginkább Kricskovics Antal nevéhez fűzhetők ilyen ihletésű alkotások. Sorolom, a teljesség igénye nélkül: Elektra, Antigoné, Oresteia, Iphygenia, Tékozló fiú, Ősi elégiák, Pólusok, Relációk I., II., III., Jób, Agnus Dei. Maga a szerző vallja ezekről a műveiről: „A már említett tematikus koreográfiák alapgondolata az agresszivitás ellen irányult. Egyfajta lázadás volt mindaz ellen, amit erőszaknak nevezünk ... Az idő multával az ember egyre közelebb kerül a hithez, s egyre jobban vonzzák azok a művészi lehe-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/5  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Az élet ment el; Varga Sándor: Felföldi László 60 éves; Mohácsy Albert: Prímásverseny 2007; Sándor Ildikó:...

folkMAGazin 2007/5  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Az élet ment el; Varga Sándor: Felföldi László 60 éves; Mohácsy Albert: Prímásverseny 2007; Sándor Ildikó:...

Advertisement