a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 3

A TARTALOMBÓL:

Hagyományőrzés Magyarlapádon Hogyan változik a tradíció?

5. Magyarlapádi „Pontok” Eplényi Anna és Bánffy Farkas 6. Mesterségek Ünnepe 2007 Mikulai Dóra képriportja 7. Egyetemen a népzene Serfőző Melinda 10. Múzeumok vetélkedése Szabófalván Kóka Rozália 12. Tábor és Faluhét Záhonyi András 13. Rekviem és remény Stuber György 16. TÁNCHÁZAK, FOLK-KLUBOK 18. Bartók Béla, a népzenekutató – IV. Pávai István 20. MAGTÁR G. Nagy Ilián versei Mészáros Borbála rajzai 22. A tánc európai ünnepe Sztanó Hédi & Mikulai Csaba 23. Europeade 2007 Kárpáti Zsuzsanna fotói 27. Portugáliában a Szarkaláb Pillich Balázs 28. Napsugárkisasszony világgá megy Kóka Rozália 32. Mezőföldi dudások Kozák József 34. Mire jó a táncjelírás? Láda Júlia 36. Mit jelent(ett) a szlovákiai magyar kórusmozgalom számára Vass Lajos? RNDr. Horváth Géza 40. A hagyomány, a csipke, a szépség... Borka Elly 43. Magyar táncfolklorisztika Karácsony Zoltán 46. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Magyarlapádon először 2003 júliusában jártam a Maros-Küküllő-menti Népzene és Néptánctábor keretében. Rögtön megfogott ennek az erdélyi falunak a hangulata, a lapádi emberek nyitottsága, vendégszeretete. Az elmúlt négy év alatt számos alkalommal jártam itt, tánctáborban, lakodalomban, szüreten, több alkalommal pedig a falu hétköznapjaiba is bepillantást nyerhettem. Természetesen a gyakori látogatásaim alkalmával szoros barátságokat is kötöttem, így magától értetődő, hogy minden alkalmat megragadok a viszszatérésre.

A

lapádiak vendégszeretete mellett volt egy másik ok is, amiért minél többször igyekeztem eljutni a faluba. Néprajzos hallgatóként rögtön felkeltette az érdeklődésemet, amit ott tapasztaltam. A magyarlapádi népzene- és néptánchagyományok újraélesztése és visszatanulása, helyi hagyományőrző zenekar és táncegyüttes alapítása olyan érdekes és dokumentálandó folyamatok, melyek mellett egy magára valamit adó néprajzos nem mehet el csukott szemmel. Így a faluhoz érzett személyes kötődésem és az elmúlt húsz év felettébb izgalmas történései arra sarkalltak, hogy szakdolgozatomat ebből a témából írjam. Ugyanis ezek a folyamatok olyan új megvilágításba helyezik a falu tradicionális zenei és tánckultúráját, amely túlmutat Magyarlapád határain, s egy mind általánosabbnak tűnő tendenciára irányítja rá a figyelmet. Az engem leginkább érdeklő kérdések közé a változások tartoztak, a népzene és a néptánc mai megjelenési formái, emellett viszont fontosnak tartottam annak vizsgálatát is, hogy e folyamatok miként hatnak a falu közösségére, hogyan befolyásolják, alakítják mindennapjaikat és hagyományaikhoz való kötődésüket. Itt és most nem feladatom tárgyalni az elmúlt húsz év eseményeit, csak röviden öszszefoglalom a legfontosabb állomásokat. 1985-ben Kolozsvárott tanuló lapádi fiatalokból megalakult a Piros Pántlikás zenekar, azzal az elhatározással, hogy a környék hangszeres népzenéjét próbálják minél inkább elsajátítani, ápolni és átadni. Vezetőjük Sipos Ferenc, akinek nagyapja a környék híres prímása volt. Néhány évre rá az az igény is megfogalmazódott, hogy ne csak a népzenét őrizzék ilyen módon, hanem a táncokat is próbálják megtartani. Párost nagyjából még tudtak táncolni az emberek, de a férfitáncokkal már gond volt. Szerencsére azért még éltek a faluban olyan öregek, akiktől meg lehetett tanulni. 1993-ra megalakult egy körülbelül hat páros tánccsoport, szép lassan meghívásokat is kaptak, először csak a környékről, később

egyre távolabbról is. Ahogy a faluban egyre többet foglalkoztak a hagyományok ápolásával, nyilvánvalóvá vált, hogy még ennél többet is lehetne tenni. Magyarlapádon az első tánctábor 1997-ben volt, s azóta is töretlen lendülettel igyekeznek a helyiek minden évben megrendezni. Ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű támogatást tudjanak öszszeszedni a tábor megrendezésére, Sipos Ferenc vezetésével 1998-ban létrehozták az Ethnika Kulturális Alapítványt, melynek célja a „Kisküküllő-menti néprajzi tájegységek hagyományainak ápolása és továbbadása a fiatal generációk számára.” Nagyon igaznak és helyénvalónak érzem azt a megállapítást, hogy a magyarlapádiak szinte erejükön felül vállalják a harcot a mai, hagyományoktól mindinkább elszakadó világban saját tradíciójuk megőrzése érdekében. Minden tiszteletet és csodálatot megérdemelnek, hiszen úgy áldozzák idejüket, energiájukat és nem utolsósorban pénzüket erre, hogy a végső eredményben sosem lehetnek biztosak. Amit megtehettek annak érdekében, hogy ne vesszenek el zenei és táncos tradícióik, azt meg is tették. Emellett viszont a kutatónak fel kell tennie a kérdést: mégis milyen jelenséggel állunk szemben? Mi az, ami ezeket a folyamatokat generálni képes? Mindenképpen fontosnak tartom az objektív, kritikai hozzáállást akkor, amikor egy ilyen, hozzánk érzelmileg nagyon is közel álló jelenséggel állunk szemben. Fontos leszögezni, hogy ma Magyarlapádon négy olyan esemény van, ahol rendszeresen népzenével és néptánccal találkozhatunk: a lakodalom, a bál, a szüret és a tánctábor idején. Ezeken kívül pedig a tánccsoport fellépései azok, ahol még felbukkan a tradicionális zene és tánc, de ezekre a fellépésekre leginkább a falun kívül kerül sor. (Ugyanez igaz a Piros Pántlikás lakodalmakba való meghívására is a környező vidékekről.) Ezen események között van különbség abból a szempontból, hogy kik a résztvevők, ezen belül is az előadók illetve a befogadók. A legautentikusabbnak a lako-

Címlap: Tyukod, 1955 – Pesovár Ferenc felvétele (MTA Zenetudományi Intézet)

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

Advertisement