{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 28

A TÖRTÉNELEM SODRÁBAN

Napsugárkisasszony világgá megy

A

leánykori nevem Kiss Edit. Budapesten születtem 1942-ben. Van egy aranyos nővérem is, Nóra, aki most elismert festőművész. Gyermekkorunkat 1956 novemberéig Budapesten töltöttük, a kommunizmus minden gyötrelmével és félelmével. A Móricz Zsigmond körtérnél laktunk, a Verpeléti úton. Édesapám a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott. 1948 után nagyon alacsony beosztásba került, mert osztályidegenek voltunk. Apám felmenői csallóközi nemesek voltak. Vízkeleti és Lidértejedi dr. Kiss Elemérnek hívták. Ő nagyon békés, kedves, szerető szívű ember volt. Engem haláláig, majdnem kilencven éves koráig, „Napsugárkisasszonynak” hívott. Édesanyám is végtelenül intelligens aszszony. Ő gyógyszerész volt, a körtéri patikában dolgozott. A szüleink mindketten olyan családból származtak, ahol az oktatásnak, a tudásnak, igen nagy jelentőséget tulajdonítottak. A miénk nagyon hagyománytisztelő család volt, a tegeződés meg a barátkozás nem volt szokásban a felnőttek és a gyerekek között. Ők voltak a szülők, mi voltunk a gyerekek. A gyerekeket nagyon szerették, nagyon ápolták, de voltak olyan helyzetek, amikor a gyerekeknek nem lehetett szavuk. Nóra tizenhét éves, én tizennégy voltam, amikor elhagytuk az országot. Hozzátartoznak a gyerekkoromhoz a drága nagyszüleim, mégpedig az anyai nagyanyám és az ő második férje, Kozma István. Ő a neves Kozma családnak a sarja volt. Színészek, írók, tudósok voltak közöttük. Amikor idegeneket akartak költöztetni a lakásunkba, akkor az én szüleim azt mondták, hogy csak azt ne!

Egy nép határait nemcsak sorompók jelzik, hanem elsősorban és leginkább az a vérpiros vonal, mely szívkamrától szívkamráig ér és húzódik óceánok és földrészek között. Cleveland, 1973.

Lauer Edth (fotó: Pintér Márta)

Akkor öregapa és nagyanyó – úgy hívtuk a nagyszüleimet, – beköltöztek hozzánk és így meg tudtuk tartani a lakásunkat. A nagymamámmal rengeteget kártyáztunk. Imádtam vele beszélgetni, römizni, mindent. A nagyapám sokszor szavalt nekem Shakespeare szonetteket, amelyeket tudta angolul is, magyarul is. Meg vagyok győződve arról, hogy az én nagy irodalomszeretetem innét származik.

2001-ben, Pünkösd szombatján történt. Hazafelé tartottam a csíksomlyói búcsúról. Kényelmesen elhelyezkedtem a zarándokvonat hálófülkéjében, a szívemben béke volt és valami megfoghatatlan csendes öröm. A gondolataim előre-hátra repdestek a mögöttem álló nap eseményeinek rengetegében. Lelki szemeim előtt, mint valami hatalmas égi moziban, kavarogtak a csíksomlyói búcsú semmihez sem fogható, szépséges képei. Pontosan megszámoltam, aznap tizenkétszer vert meg az eső. Olykor-olykor egy kis jéggel is megtetézve. A ruhám, a hajam már megszáradt. Rajtam kívül csak egy kedves, mosolygós, korombeli hölgy utazott a fülkében. A barátnőm átült egy kiránduló buszra, s maga helyett ajánlotta szíves barátságomba az új útitársat. Sokat beszélgettünk-e hazáig, keveset? Már nem emlékszem. Annyit megjegyeztem, hogy az asszony az „Óperencián is túl”, Amerikában él. Ősszel újra találkoztunk. Lauer Edit Magyar Örökség-díjat kapott. (Sütő András mondta a laudációt, sajnos a hangját csak magnetofonról hallhattuk.) Ezúttal sok mindent megtudtam róla. Rövid beszédet is mondott, okos volt, egyszerű és sugárzóan szép. Közös barátnőnk jóvoltából még néhányszor találkoztunk.

28

A Váli utcai általános iskolába jártam. Miután a nyolcadikat befejeztem, gimnáziumba mentem a Villányi útra, ahova csak másfél hónapot jártam. Ugye, szeptemberben kezdődött az iskola, és október 23-án már be is végződött számomra az otthoni tanulás. Jött november 4. Elmenekültünk az országból. Utána Amerikában kezdtem el a kilencedik osztállyal a gimnáziumot. Édesapám októberben a Magyar Nemzeti Bankban, a forradalmi bizottságban tevékenykedett. November elején valakitől meghallotta, hogy ezeket az embereket mind össze fogják szedni. Részben ez késztette a szüleimet arra, hogy elhagyják Magyarországot. A másik ok az volt, hogy tudták, előreláthatóan mi nem kapunk lehetőséget itthon, hogy egyetemre menjünk. Amint mondtam, nálunk a tudás, a tanulás hihetetlen fontossággal bírt. Lassan rászánták magukat ők is, hogy elmenjünk az országból. A többi családtag, édesanyámnak a húga, Erzsébet már kiment három kisgyerekkel. Sorra búcsúztak el tőlünk. Minden ilyen búcsúzás megerősítette a szüleimet abban az elhatározásban, hogy mi is útra keljünk. A családunk egyik barátja felajánlotta, hogy először édesapámat és engem visz el, mivel édesapám volt a legnagyobb veszélyben. Utánunk jön édesanyám és a nővérem. Hát ez így is történt. November 22-én, egy másik baráttal, a most Bécsben élő Mocsáry Gyurkával, aki valahogy szert tett egy taxira, – hogy szépen mondjam – kimenekültünk. Mocsáry Gyurka vezette a taxit, Szabó Károly, aki később a nővérem férje lett, édesapám és én kimentünk a határ körzeté-

2003-ban, a Magyar Baráti Közösség Tanácsa nevében meghívott Ohio Államba, a Reménység Tavához, a Szent István napja előtt tartott ITT-OTT Találkozóra. Az évente megrendezésre kerülő egyhetes eseményre közel száz amerikai magyar gyűlt össze. Idősek, fiatalok, gyerekek. Világhírű kiválóságok és egyszerű emberek családjaikkal. Valamennyien tele lázas tenni akarással, hogy megmaradjon a „közös haza”, a magyar nyelv, a népdalok, a magyar élet. A nagy sorskérdésekről tartott előadásokat, tanácskozásokat, kirándulások, varázslatos hangulatú beszélgetések, a Dűvő együttes hangversenyei, az én műsoraim színesítették. Feledhetetlen találkozások sora tette számomra világossá, hogy menynyire hamis a kép, amelyet tudatosan alakítottak ki bennünk az elmúlt évtizedekben, róluk, a „disszidensekről”. Nem ismerjük az igazságot arról a hatalmas tragédiáról, amelynek részesei voltak. Elfelejtettük őket, akiket a történelem dühödt forgószelei kiszakítottak közülünk. Lauer Edit nagy utak után hazatért. Valóban hazatért! Megkértem, hogy beszélje el, miként történt. (Kóka Rozália)

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

Advertisement