Page 22

A tánc európai ünnepe A rendezők Európa kulturális térképén is rajta akarnak lenni Az ötlet már régen megfogant, s az első lépések sem újkeletűek. Néhány lelkes, néptáncot és népdalt szerető ember a 60-as évek elején úgy gondolta, hogy Európa sokszínűségét, de egyben egységét is olyan rendezvénnyel lehetne bemutatni, megünnepelni, melyen több ország táncegyüttesei és énekkarai lépnek fel.

A

z ötletet tettek követték, s 1964-ben Antwerpenben útjára indították az Europeade folklórrendezvényt. Ezen 6-7 ország néhány tíz tánccsoportja vett részt. Azóta az Europeade a legnagyobb nemzetközi táncfesztivállá nőtte ki magát, melyet minden évben más és más országban vagy helyszínen rendeznek meg. Idén július 17. és 22. között a dániai Horsensben, a 44. Europeade rendezvényen Európa majd’ minden országából összesen 178 csoport (közel 5000 résztvevő!) gyűlt össze, hogy a néptánc, népdal és népzene tiszteletének adózzon, no és persze, hogy jól érezze magát a minden nap reggeltől hajnalig tartó mulatságban. Ma a világon ez a legnagyobb nemzetközi táncfesztivál, s az Europeade a legnagyobb ilyen jellegű nemzetközi szervezet. Az idei, 44. Europeade megrendezését Dánia Horsens nevű városa vállalta, immáron harmadszor a fesztivál történetében. A horsensi rendezőbizottság festői szépségű helyre építtette fel a megnyitó előadás színpadjait. A színpadi háttér maga a tenger volt, amely előtt fantasztikus színpompával, szebbnél szebb viseletekben vonultak fel az együttesek tagjai. Az eddigi fesztiválokhoz képest a változás az volt, hogy nagyobb hangsúlyt, figyelmet és külön szereplési lehetőséget kaptak a benevező gyerekcsoportok: két külön színházi előadáson mutatkozhattak be, mint az európai népi kultúra jövőjének továbbvivői. A szép számban megjelenő lett, észt, litván és finn gyerekegyüttesek mellett a magyarországi német nemzetiségi együttesek közül a solymári Edelstein Tanzgruppe, a leányvári Volkstanz- und Musikgruppe Leinwar-Jugend, a biatorbágyi Füzes Tanzgruppe, a szári Saarer Tanzgruppe, s a dunaharaszti Ungarndeutscher Trachtenverein nevű együttesek gyerekcsoportjai is méltón képviselték a magyarországi német kisebbségek tánc- és zenekultúráját. A magyarországi gyerekekkel szemben az észt, lett, litván, finn és cseh csoportok láthatóan más irányzatot képviseltek. Az általuk előadott koreográfiákban sokkal több volt a színpadias elem, a mesélős, történetes tánc (kompenzálandó a szegényesebb motívumkészletet), míg magyarországi csoportjainkra inkább a kevésbé színpadias, táncosabb előadásmód volt a jellemző. Manninger Miklós és Wenczl József koreográfusok immáron sokadszor bizonyították, hogy felnőtt és gyerekcsoportoknak egyaránt „testreszabott” és közönségsikeres táncokat tudnak készíteni.

Állami kitüntetések Magyar Köztársasági érdemrend tisztikeresztje Dr. Halmos Béla kandidátus, előadóművész Magyar Köztársasági érdemrend lovagkeresztje Palya Bea előadóművész Magyar Köztársasági arany érdemkereszt Kovácsné Fodor Katalin Harangozó Gyula-díjas táncművész Magyar Köztársasági ezüst érdemkereszt Bódis Erzsébet textilművész Kloska László táncművész Magyar Köztársasági bronz érdemkereszt Nemes Szilvia táncművész

22

A már felsoroltakon kívül Magyarországot a zsámbéki Schambeker Lochberg Regionaltanzgruppe, a leányvári Volkstanz- und Musikgruppe és a pécsi Leowey Táncegyüttes képviselte. A fesztiválon most először szereplő maglódi Kacamajka Néptáncegyüttes magyarországi szlovák és magyar, valamint erdélyi magyar táncokkal mutatkozott be a dán közönségnek. A megszokott rend szerint az ünnepi megnyitó után, a fesztivál második napjának estéje a zenészeké és énekeseké volt. A kitűnően muzsikáló, nagyszerű hangulatot teremtő leányvári zenészek (Erwachsene Musikkapelle), a nem kevésbé sikeres és színvonalas biatorbágyi „rezesek” (Biatorbagyer Jugendblaskapelle), és a kiváló szári rézfúvósok mellett új zenei szín és hangzás is megjelent a magyarországi csoportok között, a háromtagú, magyarszováti és ördöngösfüzesi zenét játszó FelVonó zenekar tolmácsolásában. A sok szép élményt adó fesztiválnak két, különösen szívet melengető eseménye volt számunkra, magyarországiak számára: az egyik, amikor Székely Veronika (a FelVonó együttes prímása) tiszta csengő hangján olyan hitelesen szólalt meg a szováti dal, hogy a közönség lélekzetvisszafojtva hallgatta, majd kitörő és ütemes tapssal kísérte végig a zenekar előadását; a másik, amikor az ökumenikus istentiszteleten Fuchs Sandra (a zsámbéki Lochberg együttes vezetője és táncosa) hangján először hangzott el magyarul ima a fesztivál történetében. A magyarországi csoportok minden szereplése sikeresen és nagy érdeklődés közepette zajlott, s ismét bebizonyosodott, hogy a magyar néptáncmozgalomban elért eredmények és hagyományok európai mércével mérve is kimagaslóak. Ismét jelen voltak azok a breton és spanyol, portugál és szárd csoportok, akik inkább hagyományőrzőkként jellemezhetők, hisz csak és kizárólag saját szülőföldjük folklórját mutatják be. Esetükben több generáció együtt táncolva demonstrálja, hogyan örökítődik át közvetlenül korosztályról korosztályra a hagyomány. A szárd énekegyüttesek (idén több is volt) tagjaival beszélgetve kiderült, hogy náluk az éneklés még a mindennapok része. Nem múlik el úgy nap, hogy családok, barátok össze ne ülnének egy jóízű közös éneklésre. Irígykedve hallgattam, ahogy összeálltak vagy ültek, s mindenféle sallangtól mentesen, az emberi hang adta csodálatos lehetőségeket kihasználva úgy énekeltek, hogy aki hallotta, nem tudott szabadulni e gyönyörű férfihangok varázslatos hatása alól. Tény, hogy néhány évtizede még nálunk is ilyen élő, napi gyakorlat volt az együtt éneklés, hisz az éneklés a falusi ember egyik remek „önkifejezési formája” volt. Elgondolkodtató az is, hogy Bartók és Kodály országában ma már csak azok a gyerekek tudnak majd természetesen zengő hangon énekelni, akiket a táncházmozgalomban felnőtt vagy ahhoz közel álló tanárok tanítanak. A legközelebbi Europeade-ra az észt , lett, litván együttesek nyilván jó szokásuk szerint tömegesen érkeznek majd, mert ezen országok kulturális vezetése és állami vezetői fontosnak tartják, hogy az ország tradicionális kultúráját minél több helyén a világnak ismertté tegyék. Támogatják a csoportokat anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Mi magyarok, bár az övékénél sokkal gazdagabb, színesebb táncos és zenei örökséggel rendelkezünk, nem vagyunk abban a szerencsés helyzetben, hogy az ország kulturális életéért felelős politikus urak és hölgyek felismerjék a tradicionális értékek támogatásának fontosságát. Persze mit is várhatunk azoktól, akik a zenei és táncos anyanyelv fogalmáról még csak nem is hallottak. Azoknak egy több ezer embert megmozgató Europeade Fesztivál egyenlő a „népi rutyutyu” fogalmával. (Ugye a Parlamentben és a választási kampányokban ezzel nem lehet „villogni”.) Éppen ezért

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

folkMAGazin 2007/4  

A TARTALOMBÓL: Lukasik Zsófia: Hagyományőrzés Magyarlapádon; Eplényi Anna és Bánffy Farkas: Magyarlapádi „Pontok”; Mikulai Dóra képriportja:...

Advertisement