BARTÓK BÉLA, A NÉPZENEKUTATÓ – IV. Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában Szakmai terv: Pávai István, közreműködött: Vikárius László Balkáni népzene „Alibunárban olyan szerb világot találtam, hogy szinte félelmetes volt. Persze nem értek az emberek beszédéből semmit, és így mindig olyan, mintha ki tudja micsoda összeesküvésről tárgyalnának.” (Bartók levele feleségének, 1913. jan. 1.) „Görögországban érdemes volna népdalt gyűjteni, ha már magában Athénben is annyi effélét lehet hallani, mint én most: rövid 3 óra alatt 3 dallamot jegyezhettem volna le. Először egy koldusféle sípolt valami klar.[inét]-szerű hangszeren valamit az Akropolis tetején. Mire érdeklődni akartam, nyomtalanul eltünt. Lefelé menet egyszerre csak messziről nagy zenebona, dobolás, hozzá szaggatott keleties melódia klarinéten. Hát egy farsangi álarcos csapat mókázta végig az uccákat, a csapat közepén egy papir (masé-)ból való kecskén lovagolt egy ember (t. i. a kecske volt a dereka köré tákolva). Még lejjebb egy uccai árus eresztett meg unalmában egy bővített szekundos primitív melódiát... Itt van az a melódia, amit a koldus az Akropoliszon sípolt:
beillenék magyarországinak is.” (Bartók levele második feleségének, Kréta és Alexandria közt, 1932. márc. 14.) „Márc. 27.-e óta kétszeres örömmel dolgozom azon a dél-szláv anyagon, amit multkor említettem (1600 meg ennél sokszorosan több népi époszok zenei részének lejegyzése; egy Harvard-egyetemi tanár gyűjtötte ezt az anyagot több ezer lemezen 5-6 évvel ezelőtt.” (Bartók levele Béla fiának, New York, 1941. ápr. 2.)
Bartók díszdoktorrá avatása a Columbia Egyetemen (New York, 1940. november 25.)
„A meghívás célja [a New York-i Columbia Egyetemre] bizonyos kutatási munka végzése, vagyis annak a páratlan jugoszláv népzenei anyagnak lejegyzése és tanulmányozása. Tulajdonképpen ezért jöttem ide (ha csak a munkai részét nézzük a dolognak, nem pedig az érzelmi részét); ilyen anyag csak itt, sehol másutt a világon, és (a bolgártól eltekintve) éppen ez hiányzott olyan nagyon nekem odaát Európában. Ezzel az
18
anyaggal nagyjából – ugy remélem – jövő év nyaráig elkészülök. – Lehetne ugyan azután indián anyagot (van elég sok feldolgozatlan anyag) lejegyezni, esetleg valamilyen más egyetemen, de ehhez már nincs valami nagy kedvem; ez nagyon távol van eddigi folkloreterületeimtől: szétforgácsolódást jelentene.” (Bartók levele Béla fiának, New York, 1941. jún. 20.)
Bánsági bolgár sirató részlete Bartók gyűjtéséből
Algériai gyjtés „Csak most indulhattam nyugat felé, dolgaim mindeddig otthon tartottak. Párisba megyek (arab népdalok tanulmányozására) utána még tovább – falura.” (Bartók levele Buşiţia Jánosnénak, München, 1911. júl. 9.) „2 hete gyűjtök már itt a Szahara elején és ime ép oly siralmasan végződik munkám, mint a 4 év előtti belényesi gyűjtés! A hőség ott sem volt akkor sokkal kisebb, mint most itt. Úgy látszik, nehezen birom melegben a munkát. Most Algerba kell visszasietnem, hogy legalább orvost kapjak. Pedig roppant érdekes dolgokat találtam, milyen kár hogy nem birom tovább!” (Bartók levele Buşiţia Jánosnak, 1913. jún. 24.)
Az Algériában bejárt terület térképe (ifj. Bartók B. rajza)
„Tudvalevő, hogy a mohamedán asszonyok a legtöbb helyen elfátyolozva járnak és idegen férfiakkal nem állhatnak szóba. Minthogy nem szorítkozhattam csupán férfiénekesek meghallgatására, mert hátha bizonyos dallamfajtákat férfiak egyáltalában nem szoktak, vagy nem tudnak énekelni, Biskrában különös expedienshez kellett folyamodnom, hogy asszonyokat is meghallgathassak. A hatóság engedélyt adott, hogy két prostituált leányt (akik máskülönben utcájukat nem hagyhatják el)