{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 36

Szent Erzsébet a magyar néphagyományban A magyar dalok, szokások és gyermekjátékok szövegeiben számos alkalommal találkozunk személynevekkel. Ezek részben azonosíthatóak, részben feltételezzük, hogy egy-egy elnevezés melyik királyunkat, melyik hősünket takarja. Természetesen vannak olyan nevek is, amelyek nem egy konkrét személyre utalnak, vagy eredetüket már nem tudjuk megfejteni. A gyermekjátékokban leggyakrabban előforduló személynév Szent Erzsébet neve. A népi emlékezet megőrizte e királyleány alakját, de vajon a mai magyar ember tud-e eleget róla? A magyar királyleány élete 1207-ben, pontosan 800 évvel ezelőtt, II. András magyar királynak és feleségének – a merániai herceg lányának –, Gertrúdnak gyermeke született Patak (ma Sárospatak) várában, aki a keresztségben az Erzsébet nevet kapta. Születése napján egy Clinsor nevű erdélyi tudós ember Eisenachban a csillagok állásából megjövendölte Erzsébet születését, áhítatos életét, szentté avatását. Részben Merániai Gertrúd révén, II. András uralkodása alatt hazánkban jelentős befolyásra tettek szert a királyné kíséretéhez tartozó német lovagok, főurak, s a betelepült szász lakosság. Ebben a helyzetben nem csoda, hogy Erzsébetet a thüringiai őrgrófi cím várományosával jegyezték el – a korabeli főúri szokásoknak megfelelően –, nem sokkal születése után. Hermann őrgróf követséget küldött a gyermek Erzsébetért, így vonult be a magyar királylány négy évesen hatalmas pompával, gazdag hozománynyal Thüringiába. Ettől kezdve a thüringiai udvarban nevelkedett, majd 1221-ben – jegyese halála után – az őrgróf másik fiának, Lajosnak lett a felesége. Házasságukból három gyermek született: Hermann 1222-ben, Zsófia 1224-ben és Gertrúd 1227-ben. Harmadik gyermeküket hordozta szíve alatt Erzsébet, amikor el kellett búcsúznia férjétől. Lajos a Szentföldre indult, de oda nem érhetett. Útközben betegség döntötte le a lábáról, s idegenben, családjától távol hunyt el. Az özvegyen maradt Erzsébet – gyóntatója, Marburgi Konrád segítségével – ispotályt alapított, betegeket ápolt, életét az Úrnak ajánlotta. Az általa alapított ispotályban, 1231-ben tért meg Teremtőjéhez. Közvetlenül Erzsébet e világról való távozása után elkezdték összegyűjteni életének eseményeit, a csodás történéseket, halálához és sírjához kapcsolódó rendkívüli gyógyulásokat. Az események egy részét az Erzsébet környezetében élő személyek – többek között szolgálói – elmondása alapján jegyezték le. XIII. századi források említik például a rózsa csodát, Erzsébet ruházatának átváltozását, a sírjánál történt csodás gyógyulások sorát. E korai források között találjuk Guda, Erzsébet szolgálója lejegyzett elbeszéléseit is, amelyekre később többen hivatkoznak. E leírásból tudhatjuk, hogy Erzsébet gyermekként – talán még nem is tudata, sokkal inkább lelki kapcsolódása révén – kitűnt

36

hitével társai közül, s már ekkor is önfeláldozó, s könyörületes volt, amely nem csak egész életén keresztül elkísérte, de önmaga ennek jelképévé is vált. Később, lányként és asszonyként is megvetette az e világi értékeket, sokszor önsanyargató módon élte életét, hívság helyett az egyszerűségre, a gyöngék, szegények gyámolítására, a betegek gyógyítására törekedett. Férje elvesztése után is tartotta előzőleg tett önmegtartóztatási fogadalmát, az udvar által kitaszítva, többnyire szegénységben és ínségben élt. Életmódja, a szegényekkel, betegekkel való törődése a nemesek körében ellenszenvet, az egyház és a köznép szemében viszont rokonszenvet váltott ki. Egész élete, a lejegyzett több száz csoda, s a több ezer tanúságtevő elmondása alapján IX. Gergely pápa 1935 Pünkösdjén szentté avatta a magyar királyleányt. November 19-ét, földi létből való szabadulásának évfordulóját, Erzsébet ünnepévé tette. Hazánkban a személyéhez kötődő legendák – közöttük legelterjedtebb a rózsacsodáról szóló –, vallásos népénekek őrzik emlékét, s neve felbukkan a szokásdalokban, népi gyermekjátékokban is. Ki a pünkösdi királyné? A magyar pünkösdölésnek, pünkösdi királyné járásnak számos európai népnél megtalálhatjuk párhuzamait. Eredetét egyes kutatók a Claudius császár által meghonosított Magna-Mater kultuszban látják, s párhuzamba állíthatóak a kelták tavaszköszöntő szokásaival is. Nyugat-Európában is ismerték a tavaszi kiskirálynő alakját, Flandriában a XVII. században – a magyar szokásszövegekkel összecsengő – pünkösdi virág volt az elnevezése. A legrégebbi magyar adat Nagy Lajos uralkodása alatt (azaz 1342 és 1382 között) tavaszkirálynő ünnepéről szól, majd egy XVII. századi csíkmegyei tiltás említi a pünkösdi királynő ültetést. A szokáshoz kapcsolódó egyházi jellegű énekeket a XVII. századig tudjuk visszavezetni, míg a szokásszövegeket a XVIII. században kezdték lejegyezni. A magyar szakirodalom két alaptípust különböztet meg, általában nem foglalkozik a kevéssé kutatott erdélyi magyar pünkösdi szokásokkal. Ezek, sajátos jellegzetességeik miatt, egy harmadik altípust alkothatnának, de ennek meghatározásához további kutatásokra lenne szükség. Az Alföldön és Északkelet-Magyarországon a pünkösdölés

– a kísérő ének szövegéből alakult néven mimimamázás vagy mavagyonjárás – terjedt el, a Dunántúlon a pünkösdi királyné járás volt jellemző. Az előző főleg a délszláv, míg az utóbbi a nyugat-európai szokáshagyománynyal mutat rokonságot. A pünkösdölésben lányok a királynővel vagy a lakodalmas menetet megjelenítő szereplők a településeken házról-házra járva pünkösdi énekeket énekeltek, s adományokat gyűjtöttek. A Mi van ma, mi van ma, piros Pünkösd napja kezdetű ének – amely egy, a középkori Európában elterjedt egyházi énekből kialakult népi változat – köthető leginkább e szokáshoz, de más gyermekdalok, énekek, vagy daltöredékek (például A pünkösdi rózsa, kihajlott az útra kezdetű) is kapcsolódhattak hozzá. A pünkösdi királynő járás, vagy pünkösdjárás a Dunántúlon terjedt el. Általában négy nagyobb lány egy tőlük kisebb királynőt – kiskirálynét, cucorkát – választ, akinek az arcát kendővel, fátyollal letakarják. A királyné felett egy nagy selyemkendőt tartanak négy sarkánál fogva, s így vonulnak házról-házra. A Dunántúlon felgyűjtött pünkösdölők jellemző énekei az Elhozta az Isten, piros Pünkösd napját és az A Pünkösdnek jeles napja, de a szokás itt is kiegészülhet egyházi és gyermekdalokkal, s van, ahol a Mi van ma kezdetű ének változatait éneklik. Szent Erzsébet neve jellemzően az Elhozta az Isten kezdetű szokásdal szövegében jelenik meg: Elhozta az Isten piros pünkösd napját, Mi is meghordozzuk királykisasszonykát. Nem anyától lettem, rózsafán termettem. Húgom, édes húgom, Szent Erzsébet asszony, Ha váltságos volnék, vagy egy pár tojással, vagy egy pár krajcárral...

Előfordul a Ma vagyon kezdetű ének szövegében is Erzsébet nevének említése, de az előző dalhoz hasonlóan ezek a változatok is szinte kizárólag a Dunántúlról kerültek elő: Hajnali csillag ékességes húgombugom asszony, Szent Erzsébet asszony. Akkora legyen, mint a futó paripa...

A rózsa motívuma a természet megújulását fejezi ki, így kapcsolódik Pünkösdhöz. A középkori olasz és spanyol területeken ezt az ünnepet Domenica rosata néven említették, s a szláv hagyományokban megjelenő Ruszalka név is összefüggésbe hozható a tavaszi szokáshagyománnyal. Szent Erzsébet jelképévé is vált e virág, aminek magya-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/3  

A TARTALOMBÓL: Quo vadis...? – Kerekasztal-beszélgetés az élő népművészetről; Benkő András képriportja: Pünkösd Hollókőn, 2007-ben; K. Tóth...

folkMAGazin 2007/3  

A TARTALOMBÓL: Quo vadis...? – Kerekasztal-beszélgetés az élő népművészetről; Benkő András képriportja: Pünkösd Hollókőn, 2007-ben; K. Tóth...

Advertisement