__MAIN_TEXT__

Page 8

„Hatalmas szeretettel fordultam a népem felé” Beszélgetés a Magyar Örökség-díjas Kóka Rozáliával

„Mi dóga van egy asszonynak...?”

Kecskeméti Népzenei Találkozó, 1974

– Gimnazista koromban lettél ismeretlen ismerősöm. Akkor vettem meg az Egy asszony két vétkecskéjét. A pesti bölcsészkarra kerülve az Egyetemi Színpadon láttam monodrámádat, a Csiki Véró életét, többször is. – Én ott lettem igazán előadóművész, az Egyetemi Színpadon. – Milyen út vezetett odáig? – 1972 nyarán a Mátrában gyerekeket táboroztattam. Egy éjjel rettenetes vihar dúlt. Az őrködő gyerekeket bátorítottam, odaültem melléjük a tábortűzhöz. Egy félig megégett újságlapon olvastam azt a pályázati felhívást, amelyre a Csiki Vérót megírtam. A táborból hazaérve 1-2 nap alatt kézzel megírtam, valakivel legépeltettem és beadtam. Az eredményhirdetés fél év múlva, Hajdúszoboszlón volt. Első díjat nyertem. Mivel engem ott szinte senki nem ismert, megkértek, olvassak föl belőle egy részletet. Ott álltam 25 évesen, magas sarkú cipőben, rövid szoknyában. Szereztem egy nagykendőt, letettem egy szék karfájára. Beléptem a színpadra, mint 25 éves, mai nő, odasétáltam a székhez, a nagykendőt a nyakamba kanyarítottam. A székre már egy nyolcvan éves, bukovinai székely parasztasszony ült le. Fejből mondtam a szöveget, nem kellett olvasnom. Ennek az volt a titka, hogy néhány évvel korábban egy néprajzi gyűjtőpályázatra a bukovinai székelyek kiböjtölési szokásait gyűjtöttem. Volt Érden egy asszony, aki sokat mesélt nekem. Alig várta, hogy mondhassa. A Csiki Véróban benne van az ő története és az enyém is. Ezért tudtam fejből mondani.

MAGYAR ÖRÖKSÉG-DÍJAK 2007-BEN Zeneakadémia (Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) (laudátor: Dr. Szegedy-Maszák Mihály irodalomtörténész)

A Szatmári Irgalmas Nővérek szolgáló szeretete (laudátor: Cséfalvay Pál teológus, művészettörténész)

Grétsy László anyanyelvművelő életműve (laudátor: Dr. Balázs Géza nyelvész, folklorista)

Kóka Rozália néphagyományt átörökítő tündöklése (laudátor: Dr. Kriza Ildikó etnográfus)

Marek József kiemelkedő szerepe az állatorvos-tudományban (laudátor: Dr. Kovács Ferenc állatorvos)

Rédei László tudományművelő szellemisége (laudátor: Dr. Csákány Béla matematikus)

Lichtenberger György, a Szent Rókus Kórház orvosprofesszora áldozatos gyógyító és jótékony szolgálata (laudátor: Dr. Répássy Gábor fül-orr-gégész, fej- és nyaksebész)

8

fotó: Kalmár Sándor

– Bukovinai székely apa és bácskai magyar anya gyermekeként gazdag, élő hagyományt kaptál örökségül. Mikor, hogyan tudatosodott benned, milyen kincsnek vagy a birtokában? – Felsőnánán, ahol kisgyerekkoromat töltöttem, nem volt dicsőség székelynek lenni. Az iskolában megvetettek minket emiatt. Ezért aztán úgy mentem a szekszárdi gimnáziumba, hogy elhatároztam, levetem a székelységemet magamról. Ne lássák rajtam, ne hallják meg a beszédemen. A középiskolában néptánccsoport is működött. Ennek Andrásfalvy Bertalan volt a vezetője. Tőle hallottam először, hogy Kodály Székely fonójában bukovinai dalok csendülnek föl. Azt is elmondta, hogy Kodály ezeket a dalokat a legértékesebbek közül valónak tartotta. Úgy éreztem magam akkor, mint akit fölemeltek. Ezután mindenre figyeltem, ami a miénk. Már nyolcadikos koromban volt egy füzetem, 100 dalt írtam le benne. Azokat, amiket a faluban hallottam és megtanultam. Nagybátyám felesége mesélte egy alkalommal Kodályról: „Én is énekeltem vót annak az embernek”. Hatalmas szeretettel fordultam a népem felé ezután. 19 évesen a Néprajzi Múzeum pályázatára összegyűjtöttem egy maréknyi mesét és mondát a mieinkből. – Előadóművészi pályafutásod és néprajzi gyűjtéseid mellett még egy fontos pillére van munkásságodnak. Ez az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör. Hogyan alakult és mit jelent a számodra ez a hagyományőrző közösség? – 1970-ben a televízióban zajlott a nagy sikerű „Röpülj páva” népzenei verseny. Egy alkalommal megszólított Érden egy bukovinai idősebb ember: „Rózsi, te tanultál, mégsem csinálsz semmit. Mindenki ott énekel a tévében. Mi ennél sokkal szebbeket tudunk, mégse vagyunk ott.” Kívülről is kaptam bíztatást. Morvay Péter tanácsolta, alapítsak népdalkört. 1971 őszén végigjártam Érdet, elkezdtem szervezni a népdalkört. Néhány hét alatt húszan is öszszegyűltek. Marosi Júliával elevenítettük föl az elfeledett dalokat. Domokos Pál Pétertől is sok segítséget kaptam akkoriban. A bemutatóra a szomszédos Sóskútról is meghívtam a szlovák hagyományőrzőket. Nagyon izgultam, vajon eljönnek-e az érdiek? Mit szólnak majd a székelyek ahhoz, amit bemutatunk? Nagy sikert arattunk. Érden máig nagy becsben tartanak bennünket. 1991ben Európa-díjat kapott a népdalkör. – A napokban veszed át a Magyar Örökség-díjat, szívből gratulálok hozzá. – Köszönetet szeretnék mondani mindazoknak, akik támogattak, segítettek és most is segítik a munkámat, hogy megőrizhessük kultúránkat és lelkünket. Sándor Ildikó

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement