Page 7

Kodály Zoltán felvételén Illés Józsefné, Domokos Margit Bonyhád-Varasd, 1954. július 14-15.

Na, elég az hozzá, akkor azt mondta nekik édesanyám, hogy szívesen megkínáljuk mi ebéddel őket, ha elfogadják. Aznap zöldbablevest főztünk, jó tejfölösen, új zöldbabbal, új krumplival, nagyon finom volt. Éppen akkor szedtük ki a rétest a kemencéből, mert sütöttünk kenyeret, és akkor túrósrétest is sütöttünk. Szépen megterítettem, ők leültek az asztal mellé. Először csak egy-egy merőkanál levest szedtek a tányérjukba, megkóstolták, nagyon ízlett nekik. Akkor megkérdezte Kodály Zoltán: – Szedhetünk-e még? Azt felelte édesanyám: – Nyugodtan szedjenek, amennyit csak akarnak! Na, amikor megették a levest, akkor bevittem a rétest is. Hát nagyon megörültek, nagyon jól esett nekik. Miután ettek, leszedtem az asztalt, s elkezdtünk beszélgetni. Ugye, látták a székely ruhákat, a szőtteseket az udvaron, ők mindjárt tudták, hogy mi székelyek vagyunk. Kodály Zoltán megkérdezte édesanyámtól a lánykori nevét. – Bíró Ágota vagyok! – Hol született? – Hadikfalván, Bukovinában születtem, 1910. május 10-én. – Ágota néni, énekelne-e nekünk valamit? Azt mondta édesanyám, hogy: – Igen, szüvesen! Akkor egy éneket elénekelt, Kodály elévette azt a „nem tudom mit”. Nem volt nagy, a kezében fogta, s abba énekeltette édesanyámat. Nagyon szépen tudott énekelni édesanyám. Az olyan szép keserves énekeket énekelt, hogy a könnye potyogott, de hát szegény, az életiről éne-

Illés Józsefné, Domokos Istvánné, Illés József Bonyhád-Varasd, 1955

kelt. Mindenki tudta, hogy mi volt nálunk a helyzet, hogy mekkora bánatja van, mert édesapám elhagyott bennünket! Amikor befejezte, nem tudom hányat, de sokat énekelt, akkor arra kérte Kodály, hogy öltözzön fel székely ruhába. – Én nem öltözöm fel, de a lányom felöltözik. Akkor én felöltöztem, és le is fényképeztek. Na, most még egy kicsit ott maradtak, elbeszélgettünk, s akkor szépen elköszöntek és elmentek. Nem telt bele egy fél óra, jön a kisbíró és azt mondja nekem: – Te, Margit! – Rápp János volt akkor a kisbíró, egy sváb fiatal legény – Te, Margit, azt beszélik, hogy nálatok kémek voltak. Mondom: – Nálunk? Hát hogy lettek volna kémek? Elmondtam neki mindent, ahogy történt, és akkor elment. Két hét múlva kaptunk egy nagy borítékot, benne a fényképet, és egy nagyon szép levelet is írt Kodály Zoltán. Nagyon megköszönte, hogy megvendégeltük, nagyon ízlett nekik az ebéd. Azt írta, hogy ha egyszer Pestre jövünk, akkor keressük föl. Még a címét is fölírta, de eltűnt a levél, nem tudom, hogy hova lett. Elég az hozzá, mikor megkaptuk a levelet, én elolvastam, fogtam és elmentem vele a tanácsba. Akkor Ráduly Lajos bácsi volt ott. Elmondtam neki, hogy: – Lajos bácsi, ne, miért jöttem! – Megmutattam a levelet, hogy nem kémek voltak nálunk, hanem Kodály Zoltán. Hát, ugye mi nem tudtuk akkor, hogy ő milyen nagy ember. Majd amikor Érdre költöztünk, akkor megtudtuk, és boldogok voltunk, hogy egyszer megvendégeltük őket. Hát ennyi volt a történet.” Kóka Rozália

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement