Page 54

Internetes szaktanácsadás SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUM, SZENTENDRE

Népi építmények karbantartása, felújítása Öreg épülete van? Épülete vizesedik, repedések találhatók rajta, korszerűsíteni szeretné? Nem tudja kihez forduljon, hogy az öreg szerkezetekhez illő műszaki megoldással kezeljék a problémát vagy nem talál mestert, aki kemencét építene, nádtetőt javítana? A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Műtermének mérnökei évtizedes tapasztalataikat adják át a XIX. század végi, XX. század eleji szerkezetekről, legyen szó akár karbantartási tanácsokról, akár felújítási kérdésekről. Keresse dolgozóinkat a muterem@sznm.hu címen. Kollégáink 3 munkanapon belül válaszolnak levelére.

AJDE BRAĆO www.ajdebraco.hu

2007. június 16-17. – Építészeti Napok

Információ: Kovács Norbert Tel.: 20-378-6459 cimbi34@invitel.hu

A múzeum munkatársai (ácsok, kőművesek, építészek, muzeológusok) állnak a gerendák, szalmakötegek mögé, s a népi építészeti technikák bemutatásával és ismertetésével adják át tudásukat, tapasztalataikat, a terepmunkák alkalmával szerzett élményeiket az érdeklődőknek. Az építészeti szakkiállításon hagyományos, bontott és újrafelhasználható építőanyagokkal, környezettudatos technológiákkal foglalkozó cégekkel ismerkedhetnek meg, valamint (népi) építészeti témájú könyveket lehet vásárolni. A népi építészeti műhely keretében lehet vályogot vetni és földfalat készíteni, tetőt fedni zsindellyel, szalmával, gerendát bárdolni, sövényfalú és boronafalú házat összeállítani. A kétnapos fesztivál játszóházzal várja a gyerekeket, akik természetes alapanyagokból egyszerűbb építmények – magas les, függőhíd, tutaj, kunyhó – makettjeit készíthetik el.

Fonogram-díjas a Csík Zenekar

Szabó Dániel: Egetverő

A MAHASZ idén is megrendezte az ország legrangosabb zenei díjának ünnepélyes átadó gáláját. A 2007. év zenei albuma kitüntető díjat világzene kategóriában egy magyar népzenei együttes, a Csík Zenekar „Senki nem ért semmit” című lemeze nyerte el. Ez sokféle szempontból meglepetés és tiszteletre méltó is egyben. Azért is talán, mert egy autentikus magyar népzenét játszó zenekarról van szó, másrészt a műfaj ilyenfajta elismerése elfogadása miatt is. Sokféle vita zajlik a hagyományápolás megfelelő módjairól, szintjéről, s arról, hogy a változó korunk józan megítélése mellett miként lehet bölcsen, tisztelettel, alázattal továbbvinni, megőrizni népi hagyományaink értékeit. Jómagam sok vélekedést hallgatva, ezeknek hol igazat adtam, hol valamilyen irányban túlzásnak éreztem. Úgy vélem, hogy miközben hála istennek sokan vagyunk, akik szinte az életüket rátéve, hittel, őszinte szeretettel, odaadással végezzük a néha kilátástalannak tűnő munkát, a magyar kultúra gyöngyszemeinek tekinthető népi kultúra átadását, talán érdemes megadni a lehetőséget, kinyitni az ajtót azoknak is, akiknek nem tartozik az életükbe ez az életérzés, de nyitottak és kíváncsiak. Sokféle módon történtek már ilyen próbálkozások, vagy jól és szépen, vagy rosszul és öncélúan, de mindegyik valahogyan a népi kultúra átadását, megismerését szolgálta. Sokat lehetne erről még írni, de ezt már igencsak sokan megtették, okos, bölcs gondolatokat tolmácsolva. Fogadjuk el ezt a lemezt – a maga kis megbocsátható hiányosságaival együtt – egy jó gondolatnak, amit érdemes tovább vinni, és hagyni, hogy kellemes perceket adjon még a gondok közepette is. Csík János zenekarvezető

A cimbalom sajátos módon jelent meg a magyar népi kultúrában évszázadokon keresztül. A Kárpát-medence bizonyos területein alig, vagy nem is használták, de néhány faluval odébb már szervesen beépült a helyi közösséget kiszolgáló zenészek együttesébe. Néhol több száz éves udvari tánczenei hagyományt vélünk felfedezni, máshol vitathatatlan a rádió által sugárzott cigányzene hatása. Míg Székelyföldön a virtuóz, dallamorientált játékmód hódított teret, addig Mezőföldön a cimbalmosok visszafogottabb harmóniakísérettel tették teljessé a zenekari hangzást. A hangszer felépítésétől, sokoldalúságától, egy-egy falusi cigányzenész kvalitásától, találékonyságától függően számos játékmód, „stílus” kialakult. A célom az, hogy a cimbalomjáték e sokszínűségét megőrizve végigkalauzoljam a hallgatót a magyar nyelvterület azon tájegységein, helységein, ahol e hangszernek kiemelkedő szerepe illetve művelője volt. Álljon itt a nevük azoknak a cimbalmosoknak, akik segítségemre voltak az egyes „stílusok” elsajátításában: Tóni Árpád (Marosvécs), Bóné Sándor (Vajdaszentivány), Márton Károly (Rozsály), Berki Sándor (Balassagyarmat), Czankó Károly (Bonchida), Csizmadia Illés (Gyulakuta), Tendl Pál (Körmend), Mészáros László (Perkáta), Horváth Kálmán (Perkáta). Zenei archívumok mélyén meglapuló viaszhengereken, magnetofonszalagokon, kazettákon megszólaló csengő-bongó cimbalomjáték minden alkalommal meggyönyörködtet, mikor hallom. Egy-egy kiváló cimbalmos, de akár csak egy hangfelvétel meghallgatása is egy lelkiállapotot tükröz, hangulatot közvetít felém. Ehhez hasonló élményt kívánok mindenkinek, aki kezébe veszi ezt a kiadványt! Szabó Dániel

Bakony Népművészeti Találkozó 2007. május 26., Magyarpolány Várhatóan 10-12 felnőtt és 5-6 gyermek táncegyüttes részvételével kerül megrendezésre. A tánccsoportok műsorát zsűri értékeli, de verseny nincs. Este Gálaműsor és táncház zárja a programot.

54

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement