Page 28

KÉPRIPORT

„A ti unokáitok vagyunk...” A hazai néptánc-paletta igen széles ahhoz, hogy azt mondhassuk, el vannak kényeztetve a folklórrajongók. Különböző amatőr műhelyek, különböző megközelítésben nyúlnak a hihetetlenül gazdag Kárpát-medencei táncstílushoz és ennek színházi megjelenítéséhez. Az amatőrség itt nem minősítő jelzőként értendő, hiszen tánctudásban, szakmai ismeretekben, színpadi stílusban igenis profi együttesekről van szó, akiknél az együttesi lét, a gyűjtések, a rendszeres próbák, elemzések, színpadi bemutatók életformát jelentenek. Köszönhető ez többek között annak, hogy a szakmailag is kimagasló művészeti iskolák új színt varázsoltak a táncházmozgalomba, s ez a színpadi folklór immár sokadik megújulásához vezetett. Kiváló együttesek, anyanyelvi szinten beszélt táncnyelv, egyszóval el vagyunk kényeztetve. De talán mégsem, hiszen elődeink, nagy koreográfusaink, szinte már mindent színpadra raktak. Nincsenek új, felfedezésre váró néprajzi területek, a táncgyűjtők már falvakra, adatközlőkre osztva ismerik táncos hagyományainkat. Kísérletező koreográfusok hada próbálkozik újabb és újabb formákkal, színpadi megoldásokkal. 2006. december 1-jén a Hagyományok Háza igazi kuriózummal várta vendégeit. A Nyírség Táncegyüttes lírai hangvételű bemutatója tudott újat hozni a hazai néptáncmezőnyben úgy, hogy a jól bevált színpadi megoldások sem gyengítették az előadást. Pontosítok – mert fontos erénye volt a produkciónak –, a Nyírség, a Babszem és a Margaréta Táncegyüttesek közös műsoráról van szó. Megszámlálhatatlan aranysarkantyú és aranygyöngy csilingelt a színpadon. Emellett külön említést érdemel a kibővített Szikes Zenekar, akik nagyszerű zenei megoldásokkal gazdagították a színházi élményt. Az est vázát a címadó archaikus szöveg alkotta: „A ti unokáitok vagyunk...” Tiszta, érthető szándék, már-már elcsépelt alapgondolat. Apáinkra, nagyapáinkra vetett fürkésző tekintetünk mennyire hasonlít arra, ahogyan gyermekeink botladozásait visszafogott léleg-

zettel figyeljük. A folytonosság lehetősége és szükségessége ez, „...ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Igen, mi őseink hagyományainak vagyunk őrzői. Daloknak, táncoknak, szokásoknak, imádságoknak és tréfáknak, könynyeknek és kacagásnak. És volt ezen az estén mindenből részünk: levegőt visszafojtva figyeltünk egy meghitt pillanatot, hogy utána együtt folyjon a könnyünk a nevetéstől is, hiszen humorban sem volt hiány. De nézzük közelebbről a műsort! Demarcsek György és kiváló alkotótársai együtt állították össze egészestés produkciójukat: Kácsor István, Demarcsek Zsuzsa és Kácsor Ignácz Gabriella neve szintén egybeforrt az előadással. Archív hangfelvételen moldvai dallamok, a színpadon látszólag cél nélkül bolyongó nők és férfiak, és egyszer csak minden összeáll, együtt mozdulnak... A szépen ívelt moldvai koreográfia (Diószegi László korábbi munkája alapján) jó kezdésnek bizonyult. Tudtuk, de azért jó konstatálni, kiváló táncosok vannak a színpadon. Akik a műsort színpadra állították, bátran nyúlnak a folklórbemutatatókra nem jellemző eszközökhöz, zenei és mozgásvilághoz is. Például a még megkereszteletlen gyermeket a sötét világból érkező, rongyokba bugyolált nők rontása veszélyezteti. Nekem mégis akkor köszön vissza igazán a profizmus, amikor tisztán, jó ízűen táncolnak. Születés, keresztelő, gyerekvilág... Néha kissé karcosnak mondható képek, mindamellett árnyaltak, szépen megvilágítottak. És a mese „Nekeresd országban...” Itt éreztem igazán, hogy nem kapok esélyt a további kétkedésre. Finom színészi játékkal megoldott meseillusztráció, kedves humorral, kiváló zenei megoldásokkal, és nem utolsó sorban nagyszerű gyermektáncosokkal. A mesélő (Ugyan Attila) színészi alakítása tökéletes. Az ifjúsági korosztály évődései, egymásra kacsintásai felhőtlen vidámsággal csapnak át a táncmulatságba. A többször visszatérő árnyjáték az emberélet fordulóinak folytonosságát hivatott erősíteni.

A műsort színpadra állították az együttes művészeti vezetői: Demarcsek György, Örökös Aranysarkantyús Táncos, a Népművészet Ifjú Mestere Kácsor Ignácz Gabriella, Örökös Aranygyöngyös Táncos, a Népművészet Ifjú Mestere Kácsor István, Nívódíjas Táncpedagógus és Koreográfus Alkotótársak: dr. Ratkó Lujza, Demarcsek Zsuzsa, Csurák Ildikó, Rajna Beatrix és Ugyan Attila A műsorban részletek láthatók Diószegi László, Orza Câlin, Spisák Krisztina és Teremi László koreográfiáiból is. Nyírség Táncegyesület • www.nyirsegtanc.hu

28

Igazi főnyeremény az első rész zárásaként megjelenő tánciskola-jelenet: „Oda vagyok magáért”. És valóban, lesüt a színpadról, hogy rajongásig szeretik egymást. A zene és a tánc egymásba karolnak – akárcsak a magukban hangosan élcelődő lányok az illemszabályoknak megfelelően udvarló legényekbe. Már körvonalazódik, hogy ki kibe kapaszkodik majd a táncon túl, egy életen át. A szünet a szépen ívelt cselekményt nem töri meg, csak mély levegővétel, hogy a történet újra lendüljön egy pikáns férfimulatságban... Hogy legényemberként még egyet mulassanak. A férfivirtus bemutatására nagyon is alkalmas román (cigány) legényes itt nem öncélú virtuskodás. Pontosan súlyozott helyeken jelennek meg a férfipoénok, éppen annyira, hogy ne érezzük még sértőnek, de elég pajzánnak ahhoz, hogy a nőkről oly sokat tudó – vagy tudni akaró – karakterek megjelenhessenek egymás mellett. A lányok egy sirató este alkalmával készülnek a nagy napra. A bukovinai silladri finom eleganciája is fergeteges asszonytánccá fejlődik. Már tudjuk, hogy a kiválasztott leány és legény élete egy közösség rítusainak megfelelően egymásba fonódik. A táncban elmesélt tízparancsolat – mely kissé didaktikusra sikeredett – megmutatja a helyes utat az ifjú párnak. A szakácsnék mulatsága, a ceremóniamester által irányított osztótánc csak előkészíti a fergeteges végkifejletet, a lakodalmat. A lagzi eufórikus hangulata aztán szépen visszacsendesedik. Mint hajnalban szokott, a mulatság erejét veszti, a táncosok lassan elvonulnak. De a látszólag megüresedett tér mégsem marad teljesen üres, sőt... Négy férfi, négy külön karakter ül egy-egy széken, keményen, jelentőségteljesen. Mozdulatlanságukkal betöltik a színpadot. S mintegy keretszerűen, megszólal az egész produkciót meghatározó szöveg. Gyönyörű záró akkord: a férfiakhoz kapcsolódik négy legényke, pimasz kíváncsisággal, az öregeket lesve, utánozva. Szinte hallom: „No, gyere ecsém, ha ennyire akarod, mutatok neked egy-két figurát!” Az öreg tanít, a fiatal tanul, és az élet új lelkekben gördül tovább... A Nyírség Táncműhely sok évtizede meghatározó szerepet tölt be a hazai hagyományos kultúra ápolásában, és e hittel teli munkát hűen tükrözte ez az est. Köszönet érte minden alkotónak. Adjuk tovább, amit őseink tudtak, hogy nekünk is elmondhassák egyszer kicsi véreink: „a ti unokáitok vagyunk...” Vörös Árpád

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement