{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 26

M AGTÁR SZÉKI SOÓS JÁNOS

CSENDZAJLÁS Apám, ha tudnál, akkor sem mehetnél, nincs út az erdõkhöz, már erdõk sincsenek csak ciheresek, ha besüt az erdõbe a nap, akkor nagy a baj, szoktad mondani, márpedig mostanában besüt rendesen, buja aljnövényzet rothasztja az új hajtásokat, dülledtszemû szerelmes õzek svédasztala lett az erdõ, mint hatvannyolcban, amikor erdésznek választottak, akkorra már megint úgy néztek ki a falu egykori közbirtokossági erdõi, mint a Simon Gyuri malacai a keddi disznópiacon: az idejük megvolt, csak a fájuk nem!, ezen te akkor sem nevettél, az évek folyamán több száz hektárt erdõsítettél, tavaszi hajnalokon képes voltál tejben áztatni az akácmagokat, hogy biztosan kikeljenek a Kisbereki csemetekertedben, e napokon elmaradt asztalunkról a tejbe aprított puliszka, emlékszel?, én mindig vártam az akácmagvetés idejét, legalább olyankor nem kellett tejespuliszkát ennem, örömömben körbetáncoltam a magáztatónak felszentelt cink mosófazekunkat és torkom szakadtából csujogattam: „Meleg pujszka, hideg téj, megbolondult Serestély!”, a kényszerû fösvénység etette velük naponta a tejespuliszkát, Serestély háza épülésekor is árva krumplilevessel kínálta a nála kalákázó szomszédokat, „Rózsi, önts még egy csupor vizet a leveshez...!”, kiáltotta feleségének, ha újabb segítõ érkezett, az idõ parasztköve kíméletlenül darálta az éveket, a kiültetett akáccsemeték szépen gyarapodtak, ha vízzel szaporított krumplileves mellett is, de egyszer a Serestély házának tetõgerincén is mezei margarétacsokrot borzolhatott a szél, csak téged nem hagytak dolgozni, a falu elöljáróink minden szabad percét félreállításod kitervelése töltötte ki, szakmai elismertséged nem lehetett védõpajzsod, tudtad, nincs olyan vastag fa, amelyiket ne lehetne kivágni, ezt a ma is élõ feketelaki származású milicista is tudta, aki miatt falubelijei ebben az órában is szégyenkeznek, õ bíztatta fel egyik jóbarátodat, hogy hozzon egy rakomány fát Taba erdõbõl, és nyilatkozza a milícián, hogy az erdész lefizetésével történt mindez, másnap reggel a dési bíróság rögtönítélõ bizottsága elõtt ezt támasztották alá a beépített téglák írásos tanúvallomásai is, neked azonban szerencsét hozott a péntek tizenharmadika, ugyanis már ebédszünet elõtt amnesztiát hirdettek, amirõl mi nem tudhattunk, anyám otthon zokogott nõvéremmel, én a szamosújvári gimnázium harmadik 26

emeletérõl Dés felé meredõ tekintettel kértem a Jóistent, hogy a havas taréjú Cibles hegység temesse örökre maga alá a minden aljasságra képes rögtönítélõ bírókat, gyûlöltem õket, nem úgy mint hetvenben, amikor felsorakoztak a Kultúrban, oda bezzeg mindenkit vetett a téesz traktorista párttitkára, minket, gyermekeket az iskola tanítói, tanárai kellett elkísérjenek egy ártatlan felszegi ember nyilvános ítéletére, akinek idõs apja dióverés közben leesett a fáról és meghalt, a szemtanúk szerint – akiket nem hallgattak meg – elõbb a rúd esett ki az öreg kezébõl, õ csak késõbb szállt alá mint varjú csõrébõl kiejtett gyolcstarisznya, de a Barabásból lett Barbos milicista egy újabb alumíniumplecsni várományosa, jegyzõkönyvelése szerint szándékos apagyilkosság történt, hát ezért vonultak a széki kultúr színpadára a sápadt arcú bírák, ahol a vádlottnak, mint fõszereplõnek a függöny után még nyolc évig kellett játszania a ráerõszakolt tragédiában, az elõadás elõtt téged is láttalak a kocsma környékén gyülekezõ tömegben a színpadi rendezõnek felcsapott milicista éppen bezáratta a kocsmát és mindenkit maga elé terelt, te még elõtte hátramentél a lakatosmûhely mögé kisdolgodra, közben a tömeg, ha erõltetve is, de elindult a megalázók ingyenes de kötelezõ színjátékára, te nem mentél utánuk, hanem verejtékzáporos tekintettel a tejcsarnok és a suszteráj között osonva kiértél az iszapszagú Bányaközbe, ahol már biztonságban voltál és azt ismételgetted magadban, hogy forduljon is a világ szekerének rúdja bármerre is, aki fákat ültet, erdõket nevel, az soha, semmilyen körülmények között nem vállalhat még statiszta szerepet sem a rosszakarók táborában, de hiába erõsítetted magad immár sokadszorra, az ártatlan embert börtönbe zárták, az embertelen milicistának a falu megfélemlített lakói továbbra is ajándékcsomagokat vittek, na nem csörgõ diót, piros tojást, hanem aranyláncot, pecsétgyûrût, féldisznót, a névnapi köszöntõkben illogatva mondták is az emberek, hogy a „séfeltásnak annyi aranykarikája van, hogy még a malaca orrába is azt tétetett”, lássuk be apám, hogy aki a nótát szereti az is lehet rossz ember, hiszen a séf is szerette, igaz egyszer jót is tett, egy vasárnap reggelen magához hivatta a felszegi fiúkat, hogy pénzbírsággal sújtsa õket, mert elõzõ éjjel énekelve mentek haza a táncházból, közöttük volt a

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement