__MAIN_TEXT__

Page 18

A helyi tradíciót helyezték előtérbe Hagyományőrző Együttesek újévköszöntő bemutatója a Thália Színházban A Muharay Elemér Népművészeti Szövetség elnöksége 2006 őszére írta ki a hagyományőrző együttesek minősítésének feltételeit, megújítva annak korábbi rendszerét. Ennek a Decsen és Kapuváron megrendezett minősítő sorozatnak a zárását is jelentette a Hagyományőrző Együttesek bemutatója 2007. január 27-én. Amikor a Thália Színházban látott együttesekről szólunk, óhatatlanul felmerül a korábbi minősítéseken látottak élménye is. A történéseket a meghívó felsorolásának sorrendjében teszem, ezzel is jelezve, hogy nem rangsorolni kívánok, hanem csak benyomásaim megfogalmazásával próbálkozom.

M

indenekelőtt azzal a megjegyzéssel kell kezdenem, hogy a közönség soraiból – kevés kivételtől eltekintve – igencsak hiányoztak a szakma és a sajtó képviselői. A szakma emlegetésekor elsősorban annak fiatal generációjára gondolok. Mert a nagy öregek ott voltak! A bemutatón 7 együttes képviselte a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség széles és egyre gazdagodó tagságát, illetve a két minősítő találkozóra jelentkezett 28 együttest. Mi az, amit elvár az ember ezektől az együttesektől? A helyi hagyomány ismeretét, annak hiteles, koreográfiailag átgondolt előadását, eltáncolását, autentikus viseleteket, színpadi megjelenést, tiszta éneket, érthető, szépen deklamált szövegmondást és színészi játékot. Igen, színészi játékot is, továbbá olyan dramaturgiát, amely mindezeket színházi élménnyé tudja tenni. Lássuk hát a felsorolást. A Bogár István Hagyományőrző Együttes Skultéti Eszter vezetésével a Szabadi Mihály által beállított Őcsényi fonó című összeállításával érkezett. A csoport teljesítményét felszabadultabbnak, összefogottabbnak láttam, mint a korábbi minősítő bemutatón. A viseletek hitelessége, jelrendszerbeli gazdagsága, az összeállítás szép beállításai, a lányok tiszta énekkel kísért hangulatos és szép karikázója, illetve a játék lassú és friss csárdása jelentett maradandó élményt, de a színpadon szimpatikus közvetlenséggel játszó gyermekekről sem szabad megfeledkezni. A mű utolsó harmadában, éppen ennek a gyermekseregnek a háttérbe szorítása miatt háborgott egy kicsit a lelkem. A Szanyi Bokréta Együttes a jó öreg Töreki Imrével az élen azok közé az együttesek közé tartozik, amelyek a tradícióból csak a táncanyagot vitték színpadra, tételeiben egymásra épülő koreográfiai alkotást fogalmazva belőle. Nagy létszám, elementáris erő jellemzi az együttest. Ugyanakkor a túlzott egyberendezettség és megkomponáltság néha akadálya lesz az improvizációnak, s az ebből következő felszabadult táncolásnak. A mindent felsorakoztatni akarás nem mindig eredményes. A kevesebb több is lehetne, de nagy élmény maradt a dus, az elmaradhatatlan körverbunk, valamint a táncolók egyénisége, elsöprő energiája. A korábbi években az együttest látva gyakran fogalmazódott meg bennem a kérdés, hogy Szentes Varga Ferenc, Horváth Jani bácsi és még sokak nélkül milyen lesz az együttes? Nagyon hiányoznak, de vigasztaló, hogy a látottak alapján van remény a korábbi éveket idéző, nagy erejű újabb generáció példaértékű munkájára. Remélem, számuk még tovább gyarapszik. A Bánszkiné Varga Judit által vezetett Isaszegi Hagyományőrző Együttesnek Széphalmi Zoltán arányos, jó ízléssel megkomponált Tavaszi népszokások című programját hívta meg a szervezőbizottság. Virágvasárnaptól Pünkösdig címet is viselhette volna a kiszejárást, májusfaállítást és pünkösdölőt megelevenítő szokások sora. A jól eltalált kiszejáték kiemelkedik a felsoroltakból, de a korábbinál átgondoltabb, tisztább színpadképben sikerült megjeleníteni a pünkösdölő szokásrendjét is. Az összeállítás táncos részeiben a lassú csárdás kissé hosszúnak tűnt, de az egyszólamú és improvizatív részeinek arányos beállítása mégis kellemes táncélményt jelentett. A különböző generációk együttesében jó lett volna kicsit

18

Kalocsai asszonyok fotó: Korzenszky Anna

többet látni az „öregekből”, akik csak a végén, egy rövidke előrehozott táncolásban mutathatták meg tudásukat. A Sióagárdi Hagyományőrző Együttes Szabadi Mihály Sióagárdi lakodalmi szokások és táncok címmel készített összeállítását mutatta be Horváth Csilla vezetésével. Az embernek nézőként ritkán adatik meg az a színházi élmény, amely egy eléggé profán képpel fejezhető ki: Megáll a kés a levegőben. Jó néhány évvel ezelőtt Bagon az eleki férfiak két generációja adott ilyen élményt számomra. Más hangulatú, de ezt az elcsendesítő, levegővételt visszaszorító, katartikus hatást váltotta ki a sióagárdiak egész produkciója, azon belül is az oly ritkán feldolgozott, színpadra állított, dramaturgiailag eltalált, erdélyi fejedelmi udvarokat is idéző osztótánc, a nemesjárás. A ragyogó koreográfiai ötlet mellett kellett Szabadi Mihály koreográfusi arányérzéke, igényessége, valamint a gyönyörűen és tisztán, stílusosan szöveget mondó, éneklő és táncoló együttes is. Bencze Károlyné „Meghoztuk a piros barna menyecskét” című, lakodalmi szokásokat feldolgozó összeállítását a Kalocsai Hagyományőrző Népiegyüttes mutatta be. Izgalmas, ritkán látott, szépen komponált lakodalmi mozzanatok, különböző, egységbe rendeződő, stílusosan, meggyőzően táncoló generációk egy kompozícióban bizonyították az együttesben megvalósulni látszó átadó-átvevő, belenevelődési folyamatot. Igényesen öltöztetett nők, férfiak,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement