Page 10

Keleti szél

NYÍREGYHÁZI HANGOLÓ Kodály Napok a Nyíregyházi Főiskola Ének-Zene Tanszékén „Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott” – a 2007. március 5. és 8. között e mottó jegyében megtartott eseménysorozaton előadásokkal, hangversenyekkel, filmekkel emlékeztek Kodály Zoltán születésének 125., halálának 40. évfordulójára. Az alábbiakban házigazdaként Ördög Mária főiskolai docens és Joób Árpád tanszékvezető, meghívott vendégként Halmos Béla népzenekutató fejtik ki az ünnepség kapcsán gondolataikat.

Ördög Mária Ördög Mária Azt hiszem, hogy az ünnepi megemlékezés formáját találtuk el jól. Kodályról minden zenésznek, minden magyarnak kötelessége megemlékezni. Itt sikerült ennek egy olyan módját kitalálni, ami remélhetőleg mindenki számára maradandó élmény lesz. A négy napos aktív együttlét minden programja Kodályról szólt, mégis sikerült elkerülni az akadémikus formát. Arra gondolok, hogy az előadások mindegyike a mesterről, az ő szellemi hagyatékáról szólt ugyan, de olyan egyéniségek előadásában, akiket szintén érdemes volt megismerni. Tehát példát kaptunk arra is, hogyan lehet ezt a szellemi örökséget alkotó módon megőrizni. Az előadásokon való passzív részvétel mellett, fontos volt az az aktivizáló műhelymunka, amin keresztül sok tapasztalatot szerezhettek hallgatóink, de mondhatom, hogy mi tanárok is sokat nyertünk ebből. Kodály Kállai Kettős című művének betanulására gondolok. Négy nap állt rendelkezésre a koncertre való felkészülésre. Benne volt ebben az az izgalom, hogy az adott idő alatt el kell készülnünk. A tanszék jelenlegi lét-

10

száma 100 fő fölött van, tehát nagyon koncentráltan kellett dolgoznunk, hogy a bemutatóra elkészüljünk. A mű nagyon jó, nagyon énekelteti magát. Ennek is köszönhető, hogy nagyon hatékonyan tudtunk dolgozni. Nagyon sokat számított a kezdetektől az előadásig tapasztalható lelkesedés. Valóban érzékelni lehetett az együttes munka közösségformáló erejét, ami azt hiszem, a záró koncertre érett be igazán. Egyik nagy pozitívuma volt ennek a munkának tehát, hogy létrehoztunk egy olyan Kodály művet, amiben való részvétel egyébként nem biztos, hogy mindenki számára megadatna pályája folyamán. Másrészt a tematikus napok kialakításával szintén élményszerűen ismerkedhettünk Kodály sokrétű életművével. A kettő együtt olyan sokoldalú képet adhat Kodályról, ami más formában nem biztos, hogy ilyen élményszerűvé válhatott volna. Diákjaink utólagos véleményei is ezt erősítik meg. Bár sokkal fárasztóbb, intenzívebb volt ez a hét, mint a normál, órarend szerinti munka, mégis, vagy éppen ezért, hatékonyabb és emlékezetesebb is. Számomra az egyik legnagyobb élmény a

„népzenész” nap volt. Három olyan meghívottunk volt, akik különböző vidékeket, generációkat, látásmódokat képviseltek. Jó volt találkozni a jelenkori népzenekutatás kiemelkedő személyiségeivel. Jó aktualitást jelentett ezen a napon a csak népzenész hallgatókból álló kórus hangversenye. Most olyan népzenei feldolgozásokat igyekeztünk műsorra tűzni, amelyek jól reprezentálják Kodály kórusművészetét, és a kórus is szereti énekelni. Így válogatás hangzott el Kodály zongorakíséretes népdalfeldolgozásaiból, melyet részben maga a kórus, részben a kórus szólistái énekeltek. Régi „hobbink”, hogy a Bartók vagy Kodály által zongorakísérettel ellátott népdalokat műsoron tartsuk. Fölvetődhet a kérdés, hogy miért kell zongorakíséret a népdalok mellé? Sok népzenésszel beszélgettem erről. Abban többnyire egyetértettünk, hogy ezek azért nem akármilyen kíséretek. Mondhatjuk, hogy a népdalok lelkét erősítik fel, a bennük lévő szépséget emelik ki. Valóban míves, odaillő kíséretek. Másrészt azt hiszem, mindenki beláthatja azt, hogy Bartók és Kodály ilyenféle feldolgozásait zenetörténeti szükségszerűségként is értékelhetjük. Amikor ezeket a kíséreteket megírták, akkor még elképzelhetetlen lett volna az, hogy a korabeli koncertlátogató közönség meghallgassa a népdalokat a maguk természetes formájában. Lehetetlen lett volna például az, hogy a Zeneakadémián bemutassák azokat a parasztzenészeket, -énekeseket, akiktől gyűjtöttek, mert erre nem volt addig példa. Emiatt születtek ezek a zongorakíséretes előadások, amiket a korabeli kiemelkedő előadók, például Basilides Mária, később Török Erzsébet előadásában hallhatott a közönség. Mi ezt a hagyományt a kórussal tartjuk fönn. Természetesen az előadás során törekszünk arra, hogy a dalok azzal a természetességgel szólaljanak meg feldolgozásban is, ahogy azt egyébként is énekelnénk. Ez talán az eddigi klasszikus értelmezéstől eltér, de szerintem elfogadható és nagyon szép. Emellett koncertjeinken fontosnak tartjuk a népzene természetes megjelentetését is. Ezt persze sohasem szolgai módon teszszük. Ugyanúgy, ahogy Bartók vagy Kodály sem direkt módon használta a népzenét. Te-

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

folkMAGazin 2007/2  

A TARTALOMBÓL: Henics Tamás: A pávazene mindenkié...; K. Tóth László: Pávaének; Kóka Rozália: Emlékszilánkok Kodály Zoltánról; Sándor Ildikó...

Advertisement