BARTÓK BÉLA, A NÉPZENEKUTATÓ – I. Fotó- és dokumentumkiállítás a Hagyományok Házában Bartók Béla, a népzenekutató címmel készült az a fotó- és dokumentumkiállítás, amely Bartók Béla úttörő jelentőségű tudományos pályáját igyekszik az érdeklődők elé tárni. Bartók magyar, román, szlovák, délszláv, arab és török nyelvterületeken végzett kutatómunkájának bemutatása mellett a kiállítás célja az is, hogy emlékeztesse a mai folklórmozgalmak széles táborát és közönségét azokra az előzményekre, amelyek nélkül mai eredményeink nem jöhettek volna létre. Bartók és kortársai műveiből, leveleiből válogatott idézetek, népzenei lejegyzések, archív fotók tanúskodnak nemzetközi jelentőségű népzenegyűjtői munkásságáról, interetnikus kutatási szemléletének időtállóságáról. A kiállítás a Hagyományok Háza Folklórdokumentációs Központja és az MTA Zenetudományi Intézet Bartók Archívuma együttműködésében, a Néprajzi Múzeum közreműködésével, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Nemzeti Évfordulók Titkársága támogatásával készült. A Hagyományok Háza első emeleti előcsarnokában 2006. november 9-én 15 órakor tartott megnyitón Somfai László akadémikus szakmailag értékelte a tárlatot, s Bartók gyűjtötte magyar, román és szlovák dallamok előadásával szerepelt Herczku Ágnes (ének), Agócs Gergely (duda, fujara), Pál István „Szalonna” (hegedű) és Karacs Gyula (kontra). A kiállítás szakmai tervét Pávai István készítette Vikárius László közreműködésével, s ezúton is köszönetet mondanak Vásárhelyi Gábornak és Voit Krisztinának. [Sorozatunkat Pávai István válogatásában közöljük.] Nemzeti zene, népies mdal, parasztzene „Ha nálunk némelykor cigányzene szólt (rendkivüli alkalomkor) ő intett, hogy oda vigyük és akkor bámulatos figyelemmel hallgatta a zenét, a vendégek nem győzték eléggé nézni, hogy ily csepp gyermeket így leköti a zene. 4 éves korában egy ujjal kiverte a zongorán az előtte ismeretes népdalokat; 40-et tudott és ha mondtuk a dal kezdő szövegét, ő azonnal el tudta játszani... 1898-ban [játszotta] Brahms magyar táncait, melyet zenekarra alkalmazott.” (Bartók édesanyjának levele ifj. Bartók Bélának, Pozsony, 1921 aug. 14.) „1898. Március 15. Az 1848-as események 50. évfordulóján a Vármegyeháza nagytermében tartott gimnáziumi ünnepély 11. száma: Magyar népdalok, zongorán előadja Bartók Béla VII. oszt. tanuló. (Természetesen nem valódi népdalok.)” (ifj. Bartók Béla: Apám életének krónikája napról napra, 1981) „mi négyen kávéházba hajtattunk cigányzenét hallgatni (!) ... (Mert az a cigány valami extra, nem olyan mint a többi.)” (Bartók levele édesanyjának, Budapest, 1902. máj. 19.) „Most uj tervem van: a magyar népdalok legszebbjeit összegyűjtöm és a lehető legjobb zongorakisérettel mintegy a műdal nívójára emelem. Ez arra volna jó, hogy a külföld ilyen gyűjteményből megismerhesse a magyar népzenét. Jó magyarjainknak persze ilyesmi nem való. Ezek irtóznak minden komoly dologtól. Sokkal jobban izlik nekik a megszokott cigányos slendrián, a melytől minden zenész és minden művelt külföldi világgá fut.” (Bartók levele Elza húgának, 1904. december 26.) „Arról volt szó, hogy a zenében is valami specifikusan magyart kell teremteni. Ez az eszme megragadott engem, és ráterelte figyelmemet népzenénk tanulmányozására, helyesebben annak tanulmányozására, amit akkoriban magyar népzenének tartottak... Hamarosan beláttam azonban, hogy a tévesen nép-
18
Bartók 1903-ban (fotó: Mai és Társa)
daloknak ismert magyar dallamok – amelyek a valóságban az úri osztályhoz tartozó komponisták szerzeményei – kevés érdekességet nyújtanak, és így 1905-ben hozzáfogtam a mindaddig teljesen ismeretlen magyar parasztzene fölkutatásához. E munkámban nagy szerencsémre kiváló zenész-munkatársat találtam Kodály Zoltán személyében, akinek éleslátása és ítélőképessége nem egy megbecsülhetetlen útmutatást és tanácsot adott számomra a zene minden terén. A kutatást tisztán