Page 39

A népzenei feldolgozásokról – II. Mint már dolgozatom előző fejezetében említettem, fő témánk a hetvenes évek elején indult népzenei mozgalom és az abból sarjadó világzene fontosabb irányzatainak bemutatása és elemzése. Nem tisztem tehát, hogy a rendszerben feltüntetett népi ihletésű magyar műzene teljes, több évszázados vonulatát bemutassam (lásd az előző részben közölt táblázatot). Így csak érintőlegesen ejtek szót azokról a XX. századi komolyzenei törekvésekről is, amelyek jórészt Bartók, Kodály és tanítványaik, valamint a kortárs zeneszerzők munkáit jellemzik. Nem foglalkozom a szórakoztató-vendéglátó zene máig élő, napjainkban megújuló, cigányzenészek által játszott népies műdallal és magyarnótával sem, csak ha az összefüggések láttatása miatt elkerülhetetlen. Egyébként hasznos lenne, ha e műfajok változásairól, tendenciáiról is legalább időnként számot adnának a szakemberek. Szerintem a zene- és művelődéstörténet egyik adóssága a parasztzenében gyökeredző magyar műzene ’45 után eltelt hat évtizedének vizsgálata.

H

ogy a fiatalok is képben legyenek a hazai világzene megszületésének körülményeit illetően, legelőször talán érdemes áttekintenünk azokat a motivációkat, amelyek a hatvanas évek végén kiváltották bennünk azt az igényt, hogy akkori tizen-huszonévesekként a népi kultúrával, s azon belül többen a parasztzenével kezdjünk foglalkozni. Tömegesen és olyan intenzitással, amire addig sosem volt példa. Az egyetemek néprajz tanszékei zsúfolásig megteltek, Panyiga, Éri Pityu, Kovács Kati, Lammel Panka, Zelnik Jóska, Vincze Zsuzsi meg jómagam egymásnak adtuk a kilincset és a jegyzeteket. Vajon miféle dolgok generálhattak ekkora érdeklődést? Megpróbálom ezeket a társadalmi, politikai és kulturális tényezőket röviden összefoglalni úgy, hogy közben történetében is érzékeltessem a folyamatokat. Az 1956-os forradalom majd’ egy évtizedig tartó, kegyetlen megtorlása után a kádári hatalom a 60-as évek végére lazított valamicskét a kommunista ideológia számonkérésén. Volt ugyan beszervezés és besúgás, de a „téglákat” már egyik oldalon sem vették olyan komolyan, mint azelőtt. Enyhítettek a „pártfegyelmen” is, már nem volt kötelező a KISZ-tagság sem. A társadalom fontos rétegei és csoportjai – leginkább az értelmiség és a diákság – mindinkább „kettős (egy otthoni és egy házon kívüli, mímelt) világnézettel” próbáltak lavírozni ebben a közegben. A korszak jellemzője volt, hogy már járhattunk amerikai farmerben (mindannyiunk legnagyobb álma egy originál Levi’s vagy Wrangler gatya volt), megszűnt a luxemburgi rádió zavarása, és megszületett közben a magyar nyelvű beatzene. Nálunk a Rákóczi Gimnázium szalagavatóin rendszeresen a Kex együttes játszott. A „Hej tulipán” dallamára Baksa Soós által énekelt „Nincsen apám” vers vagy „A hetedik”, de a „Zöldsárga” című saját dala közben is szinte mindannyi-

an padlóra kerültünk. Frenetikus hatásuk volt a szövegeknek és a népies hangvételnek, s így együtt, egy új kontextusban olyan lázító üzenetük, hogy a botrány elkerülése végett mindig valami lagymatag tánczene közé bugyolálta a zenekar ezeket a nótákat. Akkori kedvenceink, a beat nyugati feltalálói és legtehetségesebb bandái is (Beatles, Rolling Stones) már kezdettől fogva használtak népzenei elemeket slágereikben. Jelentős volt az angolszász népzene, később a keleti zenekultúrák vagy az afrikai arab zene hatása dalaikra. Paul McCartney-t az ír, skót, Lennont és Georg Harrison-t az indiai Ravi Shankar, a sztonszos Brian Jones-t pedig a marokkói népzene ihlette meg többször. Mindezt mi párezer kilométerrel tőlük, azonnal vettük. Itthon a Tolcsvay testvérpár és az Illés együttes voltak azok, akik tudatosan használták a magyar és szomszéd népek zenéjének motívumait, hangszereit. Az Illés zenekar nyomatékot adva ennek a törekvésének, saját, egyedi zenei stílusát „ex-music”nak nevezte el. Következetességük folytán a „Nehéz az út” című első nagylemezükön már szinte minden szám népzenei ihletésű volt. Az „Átkozott féltékenység” kezdetű szerzemény például minden dallambéli és harmóniai változtatás nélkül egy Lajtha László által közölt széki lassú („Elmegyek, elmegyek”), Bródy szövegével. Tán még a mai ifjúság körében is jól ismert az „Amikor én még kissrác voltam” délszlávos közjátéka, aminek már táncházas változatát is hallottam valakiktől. A többi zenekar is kísérletezett ilyesmivel – elég, ha itt csak az Omega „Kállai kettős” feldolgozását vagy a Hungária korai slágereit említem meg –, aztán meghagyták ezt az utat Szörényinek és Illés Lajosnak. A magyar kultúrtörténet egészén belül is nagy jelentőségű népzenei revival kialakulását más tényezők is elősegítették. Egyik, nagyon fontos tény, hogy 1945 után pályára került egy olyan, job-

Sebő Együttes (Kassák Klub, 1976)

39

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

Advertisement