Page 32

Városi zenész – paraszti életmóddal Beszélgetés Kovács Ferenccel, a Magony Vonósok alapítójával

Bort készít, kenyeret süt, kemencét épít, maga készíti a bútorait a maga kovácsolta szerszámokkal, kendózik – és zenél. Kovács Ferenc hegedűn és trombitán játszik, s ha kell, ütőhangszereken is, több zenekarnak is tagja, s a legjobb muzsikusokkal zenél együtt. Szerzőként már jó ideje a saját zeneiségének kialakításán fáradozik, s úgy véli, ez a folyamat még eltart egy darabig. – Az egyik koncertlemezeden is hallható, hogy a művészeti indíttatást megkaptad odahaza... – Természetesen, ugyanis művészcsaládból származom. Édesanyám, Magony Ida, festő, édesapám, Kovács Ferenc, pedig szobrász. A zene szeretete is családi vonás. Nagypapámnak, Magony Imrének a felmenői parasztzenészek voltak, ő maga is hegedült, brácsázott és bőgőzött, zenekara is volt. Bihar és Békés megyéből származik a családomnak ezen ága, a nagypapám is az Alföldön élt. Később már csak húzatta a cigánnyal a nótát, ezt nagyon szerette. Utolsó éveit viszont Pilismaróton töltötte. Édesapám zongorázott, orgonázott, citerázott, s kántorképzőt is végzett. Őrzöm azt a citerát, amelyet maga készített egyetlen nap alatt, hogy legyen min játszania az esti mulatságon. Mindemellett az egyik testvérem immár vagy nyolc éve brácsázik Kuala Lumpurban, a Maláj Szimfonikus Zenekarban. A másik testvérem csellózott, de most már ötvös iparművész.

– S neked miként alakult a zenei pályád? – Először zongorázni és hegedülni tanultam, majd trombitálni. Budapesten születtem, de minden nyarat vidéken töltöttem. Részben tanyákon, vízközelben, részben he-

gyek között a nagypapámnál. Így aztán jártam a vizeket meg a hegyeket. Az utóbbit annak köszönhettem, hogy nagypapám akkor már Pilismaróton élt. Termelőszövetkezetben dolgozott, ő hajtotta a lovakat, mert mint általában a magyar parasztemberek, nagyapám értett hozzájuk a legjobban. Tizenkét éves koromtól minden nyáron dolgoztam, hogy szerezzek magamnak egy kis keresetet. Kertészetben, erdészetben, téglagyárban is megfordultam, így sok mindent megtanultam. Tizenéves koromban a Divatcsarnokkal szemben lévő VI. kerületi zeneiskolában tanultam zongorázni – ez az alaphangszer –, de egy idő után átkéredzkedtem hegedűre. A zongoratanárunk ugyanis kokit adott, a hajunkat húzta, ha félreütöttünk. Ám nem sikerült megutáltatnia velem a zongorát, ma is nagyon szeretem. Vinkovits Izabella lett a hegedűtanárom. Sokat tanultam a hegedűt, Bella néni nagyon jól tanított, de mellette gimnáziumba jártam, ráadásul rossz tanu-

Kovács Ferenc, Dresch Mihály, Mákó Miklós, Grencsó István fotó: Grencsó István

32

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

Advertisement