a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 18

Kóka Rozália: Hogyan kezdődött a pipálás s a tánc? Szép volt a Paradicsomkert a világ kezdetin, mikor Ádám s Éva belé helyeztetődött. Az Úristen úgy igazította, hogy mindenük meglegyen. Volt abban a kertben mindenféle. Éppen csak egy termőfáról nem kellett volna egyenek. Azt mondta az Úr Ádámnak: – Ne, fiam! Ezt a szép kertet nektek adom! Ez mind a tiétek lesz, csak becsüljétek meg magatokot! Éppen csak erről az egy fáról ne egyetek! Ha megszegitek a parancsomot, akkor nektek erőst keserves lesz! Hát, ugye, Éva a kégyóval megcsalatkozott, s Ádámot es belévitte a bűnbe? Biza, a Paradicsomkertből ki kellett takarodjanak. Mit tehettek? Neki fogtak dolgozni, művelgették a földet s abból éltek. Teltek-múltak az esztendők, szaporodtak az emberek. Száz esztendő múlva megsokasodott a nép. Szépen éldegéltek, sokszor ösz-

szegyűltek, Ádám mesélgetett nekik a Paradicsomkertről, az ottani jó életről, a kiűzetésükről. Káinról és Ábelről. Máskor Ádám elbeszélte, hogy mit hallott Gábriel arkangyaltól és Ráffael főangyaltól az angyalok háborújáról, a mennyország szépségeiről, a pokol kínjairól, s Krisztus Jézus eljöveteléről. A fehérnépek, amit tudtak, elénekelgették. Így éldegéltek szép csendesen, vétkes dolgokat soha nem cselekedtek. A sátán, aki minden jónak és szentnek nagy ellensége, ezt a kegyes, szép életet nem szenvedhette. Gondolta magában: – Hát, ez így nem lesz jó! Ha míg a világ, világ, ez így megy, akkor a pokolra senki nem kerül. Na, majd teszek róla, hogy ezek az ájtatosok az én hálómba belé akadjanak! Egy alkalommal, mikor a népek megint összegyülekeztek, a sátán úri gúnyába öltözött, egy hosszúszárú pipát a foga közé szorított, egy

di székely kapu a város egyik látványossága, turisztikai nevezetessége lett. Az elmúlt harmincöt évben ezt a sokszínűséget Kóka Rozália fogta össze változatos formában és szinten. A bukovinai székelyek találkozói jelentős ünnepekké váltak. 1992-ben került sor a bukovinaiak világtalálkozójára, amit Antall József miniszterelnök látogatása tett felejthetetlenné. A mesemondók, énekkörök, szólóénekesek, kézműves mesterek találkozói sok száz embert kovácsoltak össze. Az összetartozás-tudat segítette, hogy a távolra szakadt kanadai székelyekkel gyümölcsöző kapcsolat jöjjön létre. Kóka Rozália fáradságot nem ismerve utazott a hajdani bukovinaiakat befogadó falvakba, és az ott élőkben tudatosította, a még megtalálható tudáskincs, szóhagyomány értékeit. Nyári találkozókat szervezett, és a táborokban a kicsinyeket az idősebbek tanították énekelni, fafaragni, szőni, hímezni, énekelni. A hosszú, viszontagságos meneAz „Aranypáva” TV-vetélkedőn a Mákvirág együttessel (Salgótarján, 1973)

18

nagy kampós botot a karjára akasztott, s így, nagy urason békopogtatott. Ezek a jámborok a koppantáshoz nem voltak hozzászokva. A sátán koppantott egyszer, semmi. Koppantott másszor, semmi. Koppantott harmadszor es, na, akkor egy ember ajtót nyitott neki, s ő bélépett a házba. Köszönt, a bentvalók fogadták. Csak nézték, nézték, ölte meg őket a csuda, mert még ilyen pipás embert, amelyik úgy füstöl a foga közül, mint egy valóságos kémény, ugyanvalóst soha nem láttak. Leültették a vendéget egy padra, le es ült pipálgatott, vigyázkodott. A népek imádkoztak, szenténekeket énekeltek, beszélgettek. A vendégnek ez a rend egyáltalán nem tetszett. Megszólalt: – Hát kendtek örökké igy mulatnak, ezt a mulatságot nem unják? – Nekünk ez a mulatság nagyon kedves, s nem unjuk egy cseppet se! – felelték az emberek. – Hát, jó így es – sirítette a szót a piszkos – ,

külés dacára megmaradt tárgyakat összegyűjtötte, azokból múzeumot teremtett. A ládafiából előkerültek a kéziratos énekeskönyvek, amelyek közzétételét segítette. Sebestyén Ádám, Gáspár S. Antal leírta a régi emlékeket. Megörökítették a bukovinai falvak történetét, sőt sok családtörténetet is feljegyeztek. A nyelvhasználatuk a többségi társadalom hatására átalakult, idomult az iskolás, pesties gyakorlathoz, éppen ezért vált fontossá a tájszavak gyűjtése, a régi kifejezések, szófordulatok feljegyzése. Ma már hatalmas anyag reprezentálja a bukovinai székelyek kultúráját. Az Érdi Székely Népdalkör és Kóka Rozália A régi kultúra értékeinek tudatosításában kiemelkedő szerepet vállalt az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör és vezetője, Kóka Rozália. A kedves, munkabíró, ötletgazdag fiatalasszony a Népművészet Ifjú Mesetere, s 35 évvel ezelőtt Érden nagy lelkesedéssel életre

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

Advertisement