Page 15

Az egekben legyen koronátok

Kríza Ildikó köszöntése az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör megalakulásának 35. évfordulóján Ünnepi pillanathoz érkezett az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör. Most harmincöt éve, hogy az otthon után vágyódók, az öszszetartozás érzését szívükben hordozók kicsiny csoportja Érden az együtt éneklés örömére létrehozták a népdalkört. A népdalkör akkor kicsiny volt, létszámát tekintve talán egy tucatnyi lány és asszony követte a törékeny tanítónő, Kóka Rozália javaslatát, s kezdtek mind többet együtt énekelni, mesélni, közös alkalmakat szervezni. A lelkesedésük, jövőbe vetett hitük nagyobb volt, mint a létszámuk. Az a hajdani maroknyi lelkes ember kezdte feleleveníteni a már-már feledésre ítélt Bukovinából hozott népköltészetet és a tradicionális kultúra sok ágát. Ők ápolták az összetartozás-tudatot, példát mutatva a helybelieknek, távolabb élőknek, elszigetelten élő etnikai csoportoknak. A harmincöt év egy emberöltőnyi idő. Azóta felnőttek az akkor született gyerekek, s túl vannak tevékeny életük delén, akik harmincöt évvel ezelőtt voltak fiatalok, és a csoportot alkották, idős asszony lett Ágota néni, a nagy tudású énekes asszony, a Népművészet Mestere. Az évforduló alkalmával érdemes megállni számvetés szándékával, visszapillantani a sikerekre, megbecsülni az eseményekért fáradozókat, utat mutatni az eljövendő évekre.

A gyökerekről Ma már történelemmé egyszerűsödtek a Bukovinától Érdig vezető út nehéz évei, s a kegyetlen valóság, amit a hontalanságon túl a folytonos megalázás, sértés tett elviselhetetlenné. Az önként útra kelők új otthont találtak előbb az Al-Dunánál, majd a később indulók a Bácskában. Ki gondolta akkor, hogy csupán ideiglenes telepítési hely lesz, és 40 dunántúli faluba kerülnek, egymástól szétszórtan az egykori bukovinaiak. A családok szétszóródtak, nem tudták egymást segíteni. A háború utáni nehéz élet és a beilleszkedési problémák miatt egyre többen menekültek a kijelölt lakóhelyről, s a változatos lehetőséget kínáló főváros közelségében próbáltak szerencsét. Így történt, hogy Érden él a legnagyobb bukovinai közösség. De mi lett a többiekkel? Talán 35-40 ezer bukovinai székely élhet jelenleg a világon. Ez azonban csak becslés, mert a nyomorúságos történelem miatt az otthontalanná lettek szétszóródva élnek, távol egykori hazájuktól, Bukovinától. Legtöbben Magyarországon laknak, becslések szerint 20 ezren vagy esetleg 25 ezren, egymástól elszakítva félszáznál több helységben. Az egykori Jugoszlávia területén 8 ezren lehetnek. Erdélyben is maradtak ezernél többen. Sokan kivándoroltak az Újvilágba. Kanadából, Brazíliából ma is üd-

Érd, 1989. december 17. fotó: Gy. Balás Béla

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

Advertisement