Page 14

„Én nagyon szerettem Pusztinába” Szeret menti Népdalvetélkedő, harmadik alkalommal

Kedves Ilona! Elküldöm neked nagy szeretettel a frumószai gyerekek beszámolóit a pusztinai Népdalvetélkedőről. Fogadd szeretettel. Kriszta Én nagyon szerettem Pusztinába és találkoztam barátokval, mikvel beszéltem és játszottam. Ottan voltak sok gyerekek és mind akartak énekelni. A zsűrit szerettem, mert volt ott egy ember, miket ismertem. Miután táncoltunk és énekeltünk elfogyott a program. Aztán játszottam gyerekekkel, adtak vacsorát. Mi haza mentünk este. Frumószából volt két leány, mikek ők is énekeltek. Jól tették. Deák József Gyula, VII. osztály, Frumósza

É

nekszótól hangos nyüzsgés, a népviseletek színes kavalkádja uralta 2006. november 25-én a Pusztinai Magyar Ház hangulatát. A 15 moldvai csángó településről összesereglett diákok már 24-én estére megérkeztek, várták őket a pusztinai gyerekek és családjaik, kik vendégül látták őket. Tanítványaikat elkísérték a csángó oktatási programban résztvevő tanárok is. A zsűri tagjaiként idén Ségercz Ferencet, Csibi Szabolcsot és Kovács Csabát, a sepsiszentgyörgyi Fabatka és Kalagor együttesek tagjait kérte fel a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. Jelenlétével megtisztelte rendezvényünket a Bákó megyei prefektúra képviselője, Ramona Chiriac kisebbségi referens is. Még a verseny kezdete előtt a gyerekek hangos ének- és furulyaszóval fogadták a közönséget. A közösségi ház megtelt, kezdődhetett a verseny. Nyisztor Ilona, a rendezvény házigazdája a tavalyi év nyerteseit, valamint a továbbtanulókat kérte fel, hogy bátorításképpen megnyissák a rendezvényt. Majd következett a sorshúzás, ez eldöntötte, hogy melyik gyerek mikor kerül a zsűri és a közönség figyelmének középpontjába. Minden falu két gyerekkel képviseltethette magát: egy I-IV. osztályos és egy V-VIII. osztályos énekes versenyezett. A kicsik körében 5 népdalt kellett ismerni: egyet választhatott a versenyző, egy másodikat pedig az előzetesen leadott listákból a zsűri jelölt meg. A nagyobbak már 10-10 népdalt tartalmazó listával érkeztek. Úgy a kicsik, mint a nagyok esetében elmondhatjuk, hogy nagyon ügyes, jól felkészült és gyönyörű hangú gyerekek jelentkeztek, a tavalyi és tavalyelőtti versenyhez viszonyítva is erősebb volt a mezőny. A házigazdák mesével, közös énekléssel és szavalással, rövid néptáncelőadással is örvendeztették a közönséget. A versenyzők néha a közönség tapsviharát, máskor meg könnyeiket csalogatták elő. De

14

az énekek elhangzottak, a verseny véget ért, és a zsűrinek döntenie kellett, hiszen a díjak kiosztásra vártak. Nem volt könnyű a sorrendet fölállítani, figyelembe kellett venni a szövegek ismeretét, a választott népdalok eredetiségét, az énekesek természetességét, az intonációt, a dallamvezetést és még sok más szempontot. Végül a nagyobbak esetében megosztott első díjat ítélt meg a zsűri, a kicsiknél pedig sikerült felállítani a rangsort. A vetélkedő során hangfelvételt is készítettünk, így hamarosan a legszebb énekeket CD-n is meg fogjuk jelentetni. A versenyt követően a zsűritagok koncertjét hallgathattuk meg (így ők is megmutatták, mit tudnak...). Estére pedig táncházat szerveztünk, ahol a versenyzők, falusiak, vendégek és házigazdák egyaránt mulathattak, táncolhattak, énekelhettek. Az idei népdalvetélkedő 26-án, vasárnap reggel ért véget, ekkor közösen részt vettünk a szentmisén, majd mindenki hazautazott. Reméljük, a résztvevő gyerekek és vendégeink is jól érezték magukat, akárcsak mi, akik a rendezvényt szerveztük. Egy bizonyos: jövőre ismét találkozunk a moldvai népdalok gálájával. Felnőttként, tanárként, felelős értelmiségiként annyit bizonyosan megállapíthatunk, hogy kár volt a moldvai csángó népi kultúra fölött gyászharangokat kongatni, túl korai volt a huszonnegyedik óra vészjóslatát hangoztatni: a gyerekek akaratereje, vállalása, gyönyörű éneke tovább élteti, és saját közegében ünnepli ezt a pazar népi kultúrát, az összmagyarság közös kincsét. Megköszönjük az Ifjúsági, Családügyi és Esélyegyenlőségi Minisztérium, az Ilylyés Közalapítvány, a Pusztinai Szent István Egyesület, valamint a Domokos Pál Péter Alapítvány és Tündik Tamás támogatását, segítségét. Nyisztor Ilona

Jól éreztem magamat Pusztinába. Szép volt, és nagyon szép volt a házik is, ahova elfogadtak. A Népdalvetélkedő tecedet nekem, sok gyerek volt és tanár es. Miután a versenynek vége volt, eldöntötte a zsűri, hogy ki volt a legügyesebb, aztánd volt sok táncolás! Vacsoráztunk, nagyon finom volt, és el kell ismernünk, hogy a pusztinai édesanyák nagyon jót főznek. Sokat táncoltam és hujjogtatásokat is mondtunk. Nincsenek szavaim, hogy megmondjam, minden milyen szép volt ottan. Találkoztam új barátokval, mikről sok éve, hogy nem tudtam semmit, és újakat is láttam. Aztán bántam, hogy nem volt hol aludjunk, mert maradtunk volna sok, sok időt a táncházba. Szeretném, hogy a jövőbe is szép legyen, ha lehet szebb legyen. Sok sikert továbbra! Deák Anna Mária, IX. osztály, Frumósza Én mentem táncolni a pusztinai Népdalvetélkedőn. Nagyon szépen volt. Ottan találkoztam a barátaimval és játszottunk velük. Ottan énekeltünk, ettünk, táncoltunk. Én szerettem ottan. Láttam a gyerekeket, mik énekeltek. Ők jöttek sok falukból. Nagyon szép volt. Kósferenc Petronel Alina, VI. osztály, Frumósza Én mikor voltam a pusztinai Népdalvetélkedőn nagyon szerettem, mert találkoztam a régi barátaimmal, és lette új barátaim. Táncoltam sokat, részt vettem a Népdalvetélkedőn, a nagyoknál. Szerettem az ebédet és a vacsorát. Szerettem Pusztinába és még szeretnék menni. Kósferenc Rita Mária, VIII. osztály, Frumósza Közreadja: Kiss Ferenc A képek forrása: www.csango.ro

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

folkMAGazin 2006/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Ünnepi kalácsszegés; Darmos István: A kolomptól a petárdáig; Kozák József: Karácsonyi jelképek; Abkarovits...

Advertisement