Page 41

DIGITÁLIS KÉPEK Képek digitalizálása, digitális fényképezés – I. (Avagy: hány megapixel kell egy A/4-es képhez?)

E

lőző cikksorozatomban – úgy másfél évvel ezelőtt – a hanganyagok digitalizálásának néhány kérdését boncolgattam, amelyekről úgy véltem, számot tarthatnak mások érdeklődésére is. Azt gondolom, legalább ennyire fontos a képek digitalizálása (meglévő képek szkennelése, illetve újak készítése digitális fényképezőgéppel). Hogy kerül ez a téma a folkMagazinba? Véleményem szerint nagyon is szervesen: akármilyen szakterülettel foglalkozzon valaki, óhatatlanul szembesül ezekkel a problémákkal, legyen a feladat népszokások, tárgyak, viseletek dokumentálása, adatközlők portréja, vagy írásos dokumentumok archiválása. Viszont tapasztalatom szerint igen nagy a tájékozatlanság ezen a területen. Sokakra a „digitális” szó varázsigeként hat, hallatán eloszlik minden kételyük a minőséget illetően. Amihez tíz éve még fényképészt fogadtak volna, azt most nyugodtan megcsinálják ők maguk egy telefonba épített kamerával, és nem értik, hogy azután a tördelő miért ráncolja a homlokát. Aki valaha is próbált filmre fényképezni, negatívról nagyítást készíteni, az tudja, milyen küzdelmek, trükkök, kompromisszumok árán lehet csak igazán jó képet készíteni. Ez a digitális technikában is így van, csak a küzdelem helyszíne az egészségkárosító gőzökkel teli, sötét labor helyett az egészségkárosító monitorok által bevilágított szobába helyeződött. Eszközei pedig kémiai reakciók, vegyszerek, és kézmozdulatok helyett számok, matematikai képletek és szoftverek. Nyilván sokakat érdekel ez a téma, de természetesen nem várható el mindenkitől, hogy hozzám hasonló elszántsággal kísérletezzen, böngéssze a témával kapcsolatos internetes oldalakat. Rajtuk szeretnék segíteni ezzel az írással. (Nekem munkaköröm is megkövetel némi ilyen tárgyú ismeretet. Meg is kapja a magam fajta az egyik honlapon, hogy a legveszélyesebb, aki ilyen honlapokat olvasgat ahelyett, hogy addig is fényképezne...) * Először is tisztázzunk pár alapfogalmat! Nézzük meg, hogyan működik az analóg fényképezés, hogyan a digitális! Egy ponton bizonyosan közös mindkettő, ez pedig a lefényképezendő valóság, a téma. A téma valamilyen fénnyel meg van világítva. A témának és a megvilágításnak a képkészítés technikai oldaláról szemlélve legfontosabb tulajdonsága a tónusterjedelem és a színhőmérséklet. Utóbbi tisztán a megvilágító fény sajátossága, előbbit befolyásolja maga a téma (színe, fényvisszaverő képessége, alakja, de a fény iránya is.) A tónusterjedelem azt mutatja meg, hogy mekkora különbség van a téma legsötétebb és a legvilágosabb része között. Példa: Napsütötte fehér márvány épület, a mély, árnyékos kapualjban néger (bocsánat, afrikai) férfi áll fekete napszemüvegben és fekete öltönyben. Elég nehéz feladat, sőt talán a lehetetlent súrolja akár filmmel, akár digitális technikával úgy lefényképezni, hogy a márvány faragásai is szépen látsszanak, de a kapu alatt álló ember is jól kivehető legyen. Vagy képzeljünk el egy másik témát: árnyékban lévő sötét díszlet előtt fehér ruhás színész, fejgéppel megvilágítva. (Mindenki látott már ilyen amatőr felvételt: fekete háttér előtt fehér foltok mozognak...) Itt rögtön felmerül a kérdés, érdekel-e minket a díszlet? Ha csak a színész portréját akarjuk elkészíteni, talán nem. Ha viszont archiválási, dokumentálási célból készítünk képet az előadásról, akkor mindenképpen. A másik, amit be lehet mutatni ezen a példán, az a következő: Csökkentsük a fejgép fényerejét, és egy kicsit világítsuk be a díszletet! Máris könnyedén le tudjuk fényképezni, csökkent a megvilágítás

terjedelem, anélkül, hogy a téma változott volna. (Nem festettük át sem a díszletet, sem a színész ruháját). Az árnyalatterjedelmet – érzékelésünk tulajdonságaihoz igazodva – legjobb logaritmikus egységekben kifejezni. A hangmagasság és a hangerő érzékeléséhez hasonlóan itt is akkor érzékeljük egyenletesnek az árnyalatok közti lépéseket, ha mindegyik – például – dupla annyi fényt ver vissza (vagy bocsát ki), mint az előző. (Ha két témarészlet közül az egyik kétszer annyi fényt ver vissza, mint a másik, ezt a tónuskülönbséget a fényképezés gyakorlatából visszavezetve 1 fényértéknyi különbségnek nevezzük. A fényértéket az angol nyelvű szakirodalomban ’stop’-nak nevezik) A színhőmérséklet tulajdonképpen a „fehér” fény színe. (A színes fény más eset, azzal most ne foglalkozzunk!) Arról van igazán szó, hogy mit szeretnénk fehérnek látni. Agyunk ugyanis függetlenül attól, hogy szemünk mit lát, a rendelkezésére álló információk alapján átértékeli a képet. Egy fehér papírlapot ugyanúgy fehérnek érzékelünk lámpafényben, napsütésben, naplementekor, vagy felhős időben. Ha viszont lefényképezzük napfényre kalibrált filmmel, (vagy akár digitális géppel, „napfény” üzemmódban), az első esetben sárga lesz, másikban fehér, harmadikban vörös, negyedikben kék. A színhőmérséklet beállítását szolgálja a digitális gépeken a fehéregyensúly (’white balance’) funkció. Analóg technikával ezt csak különböző színérzékenységű filmekkel, és szűrőkkel lehet megoldani. A képnek (akár digitális, akár analóg technikával hoztuk létre) szintén van tónusterjedelme, és van felbontása. A felbontáson (’resolution’) viszonylag hamar túleshetünk: Az analóg képek esetén vonalpár / mm a mértékegység, a digitálisnál szkennerek és nyomtatók esetén pont / inch (dpi), fényképezőgépeknél Megapixel. Természetesen a valóságos méret (mm v. inch), a felbontás (dpi) és a pixelszám közül kettő egyértelműen meghatározza a harmadikat. Fényképezőgépnél azonban nincs értelme dpi-ről beszélni, hiszen nem tudjuk, mekkora tárgyat fogunk fényképezni, és mekkorára fogjuk nagyítani. Csak tájékozódásul, egy „prosumer” (felső amatőr, alsó profi-) kategóriájú objektívvel és filmmel 80-90 vonalpár / mm érhető el. Átlagos offset nyomat 300 dpi. Ebből az is kiszámítható, hogy A/4-es nyomatot 8,2 Mpixel-es fájlból lehet csinálni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ilyen felbontású kamera feltétlenül kell is hozzá, sem azt, hogy feltétlenül elegendő. De erről majd később! Nehezebb kérdés az árnyalatterjedelem. Kezdjük az analóggal! Már csak azért is érdemes ezt végigvezetni, mert ugyanez a probléma húsbavágóan jelentkezik a digitális technikában is. A kész kép – legyen az nagyítás, nyomat, vagy vetített kép – tónusterjedelme töredéke a valóságban előforduló témákénak. A legfehérebb papírtól a legfeketébb nyomdafestékig terjed, ami elenyésző különbség a napsütötte márvány és az árnyékban álló fekete kabát közöttihez képest. Legkisebb a nyomtatott képé (nem egész 4 fényérték), kicsit nagyobb a vetítetté (kb. 5-6 fényérték), feltéve, hogy jó vásznat és jó vetítőgépet használunk, a szoba jól be van sötétítve, a falai pedig sötétek és mattak. A negatív jóval nagyobb tónusterjedelmet képes rögzíteni (6-8 fényérték), különleges laboreljárásokkal még az is elképzelhető, hogy a példabeli téma egészét. Csakhogy mire megyünk vele, ha egyszer nincs papír és festék, amivel kinyomtassuk? Nagyjából három lehetőségünk van: készíthetünk olyan nagyítást, amelyen a kapun belüli rész nagyjából reális kontrasztokkal jelenik meg. Ekkor az egész boltív és a szabadtéri rész tiszta fehér lesz, a kerékpáros alakból a képen semmi nem jele-

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement