Page 39

juk meg: a tisztán irány vagy forgatási ellentétet gesztusláb valósította meg, és minden gesztus azonos lábfőrésszel érintette a talajt. Néptáncainkban az irány és forgatási ellentét gyakran együtt jelenik meg. A jókai Bertóké verbunk gyors részének motívumában a táncosok a lengetőszerűen jobbrabalra, féltalpra helyezett lábfőiket még ellentétes irányokba forgatják is – 5. példa: Bertóké verbunk, Jóka. Azt is mondhatnánk, a gesztusláb mozgásában a két ellentét-típus összeadódott és egységként jelent meg. Ugyancsak ezt az elvet használja a legényes imént említettől eltérő, másik figurájában Gergely Ferenc is – 6. példa: Legényes, Inaktelke. Fontos kiemelnünk, hogy két mozdulatot csak akkor tekintünk ellentétes mozdulat–párnak, ha a két mozdulat „azonnali” ellentét, azaz az egyiket egy következő ütemegységen azonnal követi a másik. A mozdulatellentét két eltérő típusát ismertük meg eddig, s lesz még több is – ezért célszerűnek tűnik a jelenséget általános fogalomként azonosítani. Az azonnali mozdulatellentét megjelölésére vezessük be a kontrakinézis fogalmát, amelyet bármely

Ördöngösfüzesi ritka fogásolás – ellentétes mozdulat-pár

Széki ritka tempó – ellentétes mozdulat-pár

olyan mozdulat–párra alkalmazhatunk, ahol az egyik mozdulatot rögtön követ egy vele valamely értelemben ellentétes mozdulat. Meg kell azonban különböztetnünk a kontrakinézis azonnali ellentét-tartalmát a magyar néptáncban igen gyakran megjelenő, szimmetrikus ismétlésből adódó ellentéttől. Úgy vélem, a kontrakinézist elsősor-

Bogártelki legényes – két kontrakinetikus téma összefűzése

ban motívumalkotási, a szimmetria vagy bármely más, mozdulatcsoportra vonatkozó ismétlési mód pedig táncszerkesztési elv. A publikált néptánc-lejegyzéseket áttekintve további gesztusellentét-típust fedezhetünk fel. A tyukodi csárdásban találhatunk olyan motívumot, amelyben a férfi súlytalan, levegőben lévő lábának irányát szinte egyáltalán nem változtatja, még forgatását sem szándékosan, mozgásának témája pusztán abból áll, hogy a lábfő két ellentétes végpontjával, lábujjheggyel majd sarokkal váltakozva érinti meg a talajt – 7. példa: Csárdás, Tyukod. (Az ellentétes mozdulat–pár két rövid, itt összefűzött példája a valóságban a tánc zeneileg más-más helyén jelenik meg.) A már megismert tyukodi férfitáncos az eddig feltárt mindhárom kontrakinetikus típust egyidejűleg is használja – 8. példa: Csárdás, Tyukod. A motívum fő témáját bemutató gesztusláb ugyanúgy ellentétes irányokba mozdul, mint első példáinkban, ezzel egyidejűleg ki-be forgat, miként azt a jókai Bertóké verbunkban láthattuk, és kiegészül a harmadik ellentéttel, a lábfők végpontjainak váltogatásával. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ha egyszerre több kontrakinetikus elvet alkalmaz a táncos, a mozgás gazdag, változatos, izgalmas, érdekes lesz, ezzel egyidejűleg bonyolultabb, így a mozgás azonnali megértése vagy lemásolhatósága nehezebb. Néptáncainkban számos hasonló megoldást találunk, csak egyet megerősítésként: a szilágylelei „zsibai”-ban a forgatási ellentét lábfő-ellentéttel szimultán jelenik meg, sőt, az itt hivatkozott példában a baloldalon kiegészül ellentétes irányok eltáncolásával is – 9. példa: Zsibai, Szilágylele. Talán a legényes táncok bizonyítják a legszemléletesebben, hogy az azonnali ellentét-képzés elve mennyire áthatja a népi táncalkotást (és most maradjunk csak a magyar – esetleg tágabban a Kárpát-medencei – néptánc területén). A következőkben egy rövid legényes elemzési példát mutatok be, amelyben az eddig bemutatott kontrakinetikus elvek révén a motívumnak tekintett struktúrák alatti mozgásegységeket azonosíthatunk.

A magyarvistai Mátyás István által előadott táncrészlet motívumának fő mozgástémája két egyidejű ellentétet hordoz: a kifelé lendülő, a testtől távolodó gesztusláb befelé forgatott, majd ezt követi a szabad láb test elé, „befelé” lendülése, amelylyel egyidejűleg a táncos a lábát kifelé forgatja – 10. példa: Legényes, Magyarvista. A táncos a legényes jól ismert „gerincszakaszában” ezt az ellentétes mozdulatpárt ismétli meg kétszer azonosan–szimmetrikusan. Ha ezt a mozgástémát T1-gyel jelöljük, akkor a példánk szerkezete így írható le: T1a + T1sz + T1a + T1sz, ahol az „a” és „sz” jelzetek a kissé „charleston”-os mozgástéma azonos és szimmetrikus megjelenésére utalnak. Mátyás Istvánnál az itt bemutatott példában önmagában, főtémaként megjelenő T1 kontrakinetikus mozdulatpárt azonban számos egyéb esetben más mozgástémákkal együtt találjuk. A témát ifjabb Fekete János „Poncsa” úgy építi be táncába, hogy összefűzi egy másik ellentétes mozdulat–párral, és a kettőt együtt „fordítja”, azaz ismétli meg szimmetrikusan – 11. példa: Legényes, Bogártelke. Fekete János előbb egy keresztbe hátra lendülő, majd onnan ezzel ellentétesen indított lábgesztust adott elő, amely főhangsúlyra lábfővel való ütésben végződött. E két fázishoz hozzákapcsolta a fent tárgyalt „kint-bent” mozdulatpárt, de Mátyástól eltérően ő nem lábujjon, hanem sarkon érintette a talajt. Ha tematikusan akarjuk jelölni táncát, a következőt írhatjuk: (T2+T1) a + (T2+T1) sz, tehát a táncos az összefűzött kontrakinetikus témákat ismételte meg a „másik oldalra”. A témák összevetéséhez érdemes a két táncot együtt is megnéznünk – 12. példa: Legényes, Bogártelke, Magyarvista. Annak érdekében, hogy az egymáshoz hasonló kontrakinetikus témákat megfigyelhessük, Mátyás folyamatát kicsit módosítottam. Mátyás egyszerű, kétfázisos, tehát rövidebb témáját esetenként leállítottam, hogy a párhuzam követhető legyen. A leállítást eltérő színjelölés emeli ki. Érdemes azt is észrevenni, hogy a hasonló mozgásrészeket a két nagy egyéniség saját stílusában mennyire eltérő jelleggel táncolja. Az eltérés a gesztus

39

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement