{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 38

A mozdulatellentét elve néptáncaink motívumalkotásában

A

néptánc formai elemzésére, a motívumok és a táncszerkezet meghatározására irányuló kutatások tánctörténeti léptékkel mérve a közelmúltban, mintegy 50 éve kezdődtek. Két fő hazai irányzata közül az egyiket Szentpál Olga és Szentpál Mária képviselte, a másikat Martin György és Pesovár Ernő. A két irányzat, számos szemléletbeli eltérésük mellett, abban egyetértett, hogy az elemzés első lépéseként a tánc legkisebb önálló szerkezeti egységeit, a motívumokat kell meghatározni. A motívum fogalmának tisztázásával, táncszerkezeti szerepeivel, határainak kijelölésével legrészletesebben Martin György foglalkozott a „Motívumkutatás, motívumrendszerezés Táncról írt elemzést vagy értékelést olvasva magát a mozgást többnyire csak elnagyoltan tudjuk felidézni a szöveg segítségével, ezért a vélemények, kritikák, tanulmányok gyakran kerülik a mélyebb, mozdulatelemzés alapú megközelítést. Ha mégsem, gondolatmenetük jószerivel csak akkor érthető meg igazán, ha olvasójuk korábban látta a táncot, esetleg saját táncos tapasztalatából már ismeri. Áthidalható ugyan a „táncszöveg”, a táncos mozgás közlésének problémája táncírással, de azt kevesek olvassák, és feltehetőleg még igencsak távol van az az idő, amíg legalább annyian értik majd, mint a zenei kottát. Addig megoldást az új technológia, a multimédia nyújthat. Az alábbi tanulmánnyal a folkMAGazin szerkesztősége és e munka írója új publikációs módszert próbál ki. A szerző a néptánc mozdulatvilágának jellegzetességeiről beszél, s felvetéseinek alátámasztásául választott táncrészleteket a világhálón keresztül rögtön bemutatni is törekszik. Ha papíron kiadott formában kapja kézhez a Kedves Olvasó a folyóiratot, akkor a leírtak követéséhez a webre csatlakozva lehetősége van meg is nézni a megértést segítő mozgófilm-részleteket. A táncpéldák az MTA Zenetudományi Intézetének szerveréről közvetlenül elérhetők a www.zti.hu/tanc/ellentet lapcímen, a megjelenő, a cikk példáival megegyező sorszámú, tánc- és helységnévvel is azonosított fájlok letöltésével. Ha az érdeklődő a folkMAGazin honlapján az Archívumban „lapozott” e cikkhez, a dolga egyszerűbb. Ebben az esetben a képernyőn csak rá kell kattintani a filmre utaló szövegközi jelzetre, s a részlet lejátszása elindul. A filmrészletek rövidek, így letöltésük remélhetően nem vesz igénybe többet néhány másodpercnél. Ha a kísérlet sikeres, e technikát további tanulmányok illusztrálására is fel szeretnénk használni. Várjuk visszajelzésüket!

38

– A sárközi Duna menti táncok motívumkincse” című könyvében. A motívumazonosítás szempontjai között említette, hogy a motívum szervesen ismétlődő szerkezeti eleme a táncnak, s értelmezése szerint legalább két, a zenei időben egymást követő mozdulatból kell állnia. Martin motívum– megállapítására jellemző volt, hogy a motívumhatárokat a zenei ütemekhez igazította, s akkor is nagyobb egységeket tekintett motívumnak, ha a mozdulatcsoporton belül ugyanazon két-három mozdulat többször is ismétlődött. Ha a motívumhatárokhoz képest kisebb, terjedelmük miatt „motívum alattinak” tekinthető mikrostruktúrákat vizsgálunk, egy sajátos térbeli jellegzetesség rajzolódik ki néptánc-motívumaink egy jelentős csoportjában – a mozdulatok valamely módon térbeli ellentétpárt alkotnak. Közismert példaként egy egyszerű oldalt lengetőt említhetünk Kéméndről – 1. példa: Verbunk, Kéménd. (A mondandó megfigyelhetősége érdekében szinte valamennyi filmrészlet lassított. Minden részlet az MTA Zenetudományi Intézetének Néptánc Archívumából való.) Ha az aktív testrész, a lengetőt végző gesztusláb mozgását szemléljük, ott is a lábfő által végrehajtott mozdulatot, akkor azt kell megállapítanunk, hogy a táncos a lábfőt jobbra–balra helyezve ingaszerű, sokszor ismételt oda-vissza mozdulatot végez. A támasztó vagy súlyláb kifejezésbeli szerepét csekélynek, jelentéktelennek érezzük, azaz a motívum fő témájaként, fő mondanivalóként a lábfő ellentétes irányú mozgását érzékeljük. Néptáncainkban számtalan hasonló motívumot találunk, a lábfő mozdulhat akár előre–hátra is. Csak példaként említjük a Kéméndhez földrajzilag igen közel fekvő Mihályiból a dus egy motívumát, amely szinte pontosan megegyezik a kéméndi verbunk oldalt lengetőjével – 2. példa: Dus, Mihályi. Tekintsük ezt az ellentétet jelen vizsgálódásunk kiinduló pontjának, és nevezzük irányellentétnek. Találhatunk egy másik fő ellentét-típust, amely önállóan ritkán jelenik meg néptáncainkban. Az említett falvakhoz közeli Jókáról való a tiszta forgatási ellentétet tartalmazó motívum – 3. példa: „Barátoké” verbunk, Jóka. A motívum lényege, hogy a táncosok lábukat ki–be forgatva a zene lüktetését követve dobogtatnak. Hasonló, a forgatási ellentétet önálló mozgáselemként használó motívumot nyelvterületünk keleti felén, a legényesben is találunk – 4. példa: Legényes, Inaktelke. A jókai „Barátoké” verbunkhoz hasonlóan Gergely Fe-

A mihályi dus oldalt lengetője – irányellentét

Inaktelki legényes – forgatási ellentét

Tyukodi csárdás – lábfőrész ellentét

Inaktelki legényes – egyetlen kontrakinetikus téma

renc motívumának sem több a fő „mondanivalója”, mint a lábfő forgatása. A két részlet nyilvánvaló szerkezeti és ritmikai eltérése miatt nem is annyira motivikai, mint inkább mozgáselvbeli, térjátékbeli hasonlóságról lehet szó. Az eddig ismertetett példák esetében a következő fő jellegzetességeket állapíthat-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement