Page 34

Elvesztettünk egy érzékeny lelkű művészembert Emlékezés Vadasi Tiborra „Marad a név, s mi elmegyünk...” (Cseremisz népdal, Weöres Sándor fordítása.)

Földik voltunk. Szeghalmon, a békési Sárrét szívében nőttünk fel, és mindketten a híres ottani Ref. Péter András Gimnáziumba jártunk a negyvenes években. Mindketten a zene, a művészetek bűvkörében éltünk. Ez a három tényező alapozta meg haláláig tartó barátságunkat.

M

int kisdiák, őszinte elismeréssel néztem fel rá, a nagydiákra, aki mind a gimnázium, mind a nagyközség kulturális életének egyik élvonalbeli diákszereplője volt. Számos emlékem van róla, a muzsikusról. Játszott a fúvószenekarban, kamarakórust szervezett, és nagy megtiszteltetésnek tartottam, hogy a nagyobb lányok mellett engem is bevett az altszólamba. Fel is léptünk az Ambrus Mozgó színpadán. Arra már nem emlékszem, hogy mit énekeltünk, madrigál lehetett. Háromszólamú volt, Tibor karmesteri pálcával vezényelt bennünket. A gimnázium vegyes karában is együtt énekeltünk. Ha pedig csendes nyári estéken furulyaszó terült szét a nádas felett, tudtuk, hogy a szebbnél szebb népdalokkal Tibor gyönyörködtet bennünket.

Vadasi Tibor és Kaneko Miyuji Attila, Bencze Lászlóné félig japán, félig magyar, zongorista unokája a Vadasiék veresegyházi kertjében. (A szerző felvétele, 1998.) Közvetlenül a háború után az Ipartestület színpadán bemutattuk a Kőmíves Kelemen balladát, dalbetétekkel. Tibor alakította Kőmíves Kelement, én voltam a kisfia. Ugyanitt adtuk elő Arany János balladáját, a Szondi két apródját is, amiben én az egyik apród szerepét énekeltem. És már akkor népi táncot is tanított nekünk. Aztán elkerültem Szeghalomról Békés-Tarhosra, az Énekiskolába, és jó darabig nem találkoztunk. De valami módon mindig tudtunk egymásról. Amikor a Zeneakadémiára felkerültem, a kollégiumban egyik alkalommal véletlenül megláttam egy újságot. A Szabad Föld egyik száma volt. Azonnal megakadt a szemem egy kis rajzon, „Öreg pásztor gulyást főz”, ez volt aláírva. Olvasom a cikket, hát legnagyobb meglepetésemre szülőfalumról, Szeghalomról szól. Ott él egy 100 éves ember, aki még most is maga főzi meg magának az udvaron, bográcsban az ebédet. Azonnal elhatároztam – akkor már némi népdal-lejegyző tapasztalattal bírva –, hogy ezt a bácsit okvetlenül felkeresem. Üzentem Tibornak, hogy őt érdekelné-e egy otthoni gyűjtőút? Szeghalomról lévén szó, azonnal jött. Ilyen előzmények után keltünk útra. Maácz László néptánckutató csatlakozott még hozzánk harmadiknak. Több alkalommal utaztunk le még ezután Szeghalomra. Felkerestük a százéves bácsit, akitől értékes régi stílusú dalokat gyűjtöttünk. Tibor emellett csoportot szervezett, népi táncot tanított a helybéli fiataloknak, valamint felkutatta azokat az idős embereket, akiknek táncait aztán a Központi Iskola udvarán filmre vettük. Kimentünk a cigánytelepre is, ahol készségesen mutatták be tánctudásukat öregek és fiatalok, férfiak és nők egyaránt. A legügyesebb táncospárt a mozi udvarán filmeztük, fényképeztük. A képen látható Gyöngyösi Margit dalait azonnal le is jegyeztem, amint visszaértünk Pestre, mert Tibor akkor indult néhány táncossal Svédországba, ahol már az e dallamokra frissen készített koParaszt táncosok felvétele Szeghalmon, a református templom melletti Központi Iskola udvarán, 1956. május 27-én. Nyilas Imréné 54 éves asszonyt és párját Maácz László filmezi. A fényképet Vadasi Tibor készítette.

34

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement