a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 14

Azt tudtuk, hogy van egy Magyarország... Petrás Mária útjai fényben-árnyékban – II. rész

N

em szóltam senkinek semmit otthon, egy szomszédasszonytól, Isten nyugosztalja, kértem harminc lejt. Húszat vagy harmincat kértem kölcsön, mert nem akartam anyámnak megmondani, hogy mit határoztam. Odaadtam a dossziémat egy embernek, az iskolától egy igazolást, hogy befejeztem a tíz osztályt ilyen és ilyen eredménnyel. Azzal kellett menni, úgy hívták, hogy doszár, de hát egy papír volt. S azzal elment egy tanár, nem is tanár, egy ilyen érettségizett gyerek, aki ott tanított az iskolában. Halltam én a faluban, hogy menen az országba, viszi a doszárokot bé az iska-

Miklós Nyica, Petrás Mária édesanyja

14

lákhoz. S akkor mondom, há elküldöm én is. Kellett adni neki húsz vagy harminc lejt, fránkot, hogy tudja járni az országot. Mikor visszajött, mondja, hogy sehol nem fogadtak bé leányokot, csak Hétfaluba, rományul Szecselébe, és Szentgyörgyre. Szecselébe béadta egy elektromos szakiskolához a jobbakat, s akik maradtak, azokat Szentgyörgyön valamilyen textilgyárnak az iskolájához. Visszajött a hír, hogy ott van a dossziém Szecselén, egy elekrotechnikai iskolában. Megmondtam a szüleimnek, ne, elküldtem a papíromat egy iskalába és visszajött,

hogy felvettek. Szegény édesanyám nagyon szomorú volt. Még nem volt megszületve a legkisebb húgom, heten voltunk, annyi apró gyermek volt. Azért nem akadályozták meg, hogy elmenjek. Azt mondta édesapám: – Te el akarsz menni? Azt gondolod, hogy ott könnyű lesz? Hatan mentünk el akkor lányok a faluból Hétfaluba. Addig még nem volt divat, hogy a lányok elmenjenek a faluból, a fiúkat, azokat vitték buszostól. Mikor odaértünk az iskolába, már rikolytották a neveket. Hallom, hogy Antal Gizella, Bartalis Ilonka, Szőcs Imre. Ilyen nevek voltak. Volt hat magyar. Három szász is volt az osztályunkban. Én Antal Gizellával akkor ismerkedtem meg. – Hát, te tudsz magyarul? – Mondtam: – Tudok, há nálunk úgy beszélnek, magyarul. – Há, hova valósiak vagytok? – Bákóba. – Á, tük vagytok a csángók! – Nem vagyunk csángók! – De-e-e! Na, én velük összebarátkoztam. Tanulni kezdtünk, s én nagyon meg akartam mutatni az apámnak, hogy talpra tudok állni ott is. Tanoltam, mint egy bolond. Odamész a mezőről, egy teljesen más világba, olyan iskolából mész, ahol érettségi nélkül is taníthatott valaki matematikát, mert odaküldte a párt. Odamész így, egy erdélyi iskolába, akkor megérzed, hogy milyen nagy a különbség. Tanultam, mint egy őrült. Nem volt nehéz tanolni. Nem voltak érthetetlen dolgok számomra és tehetségem is volt hozzá. Tavasszal rendeztek egy versenyt az iskolában, első lettem, Az első három győztest elküldte a mesterünk Nagyváradra. Egy gyárnak az iskolájában volt a verseny. Erdélyben én lettem az első az első évfolyamban. Onnan aztán Bukarestbe mentünk. Olyan nagy dolog volt, hogy nem is lehet elmondani! Az nagy dobás volt! Ezt a versenyt még soha nem nyerte lány. Ez az én életemben hatalmas eredmény volt. Mégis, már az első év végén azt kérdeztem magamtól, mit keresek én ott? Kértem engedélyt, hogy járhassak templomba. Járogattam bé Brassóba, erre-arra vigyázkodtam. Képzeld el, Rózsika! Semmi városi ismerősöm. Semmit nem tudtam a városról, hogy mit jelent az, hogy város. Hogy élnek az emberek egy városban, mi van egy városban? Hallottam, hogy vannak iskalák, de az csak annyi volt, mind mikor

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement