Page 12

A fény útján Csíkban és Kalotaszegen A csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes műsora a Budai Vígadóban A kétrészes műsor első felében gondolatébresztő, az értelmezés szabadságát, a fantázia szárnyalását is megengedő farsangi összeállítást láthattunk. A második rész ennek ellenpontjaként hagyományhűen mutatta be a kalotaszegi szokásokat és táncokat. Eközben olyan hagyományelemekkel ismerkedhettünk meg, amelyek feltehetően még a szakemberek számára is újdonságnak számítanak. Farsang Illés szekerén A farsang vége egyben a nagyböjt kezdete is. Hamvazószerdán ősi szokás szerint a hívők és a papok hamut szórnak a fejükre a múlandóságra emlékezés és bűnbánat jeléül. A Hargita műsorában a szekéren betolt „halott” Illés (farsang)búcsúztatójában meg is jelenik a hamvazószerdát követő csütörtök: „... úgy szeretted a sütőtököt, s nem érted meg a csütörtököt”. A farsangi mulatozások idején mindenhol egymást érik a bálok. A tavaszváróknak bőven jut idejük a közös éneklésre, táncra, hiszen a hófödte földeken, erdőkben még alig akad tennivaló. A fonókban gyakran ejtik le a lányok az orsót, hogy az érte nyúló legénytől csókkal válthassák vissza... A szószékről ilyenkor hirdeti a pap a házasulókat. Az esküvők javát a nagyfarsang vége felé volt szokás tartani. Az új (szerelmes)pár „analógiája” a március végén földbe kerülő, s csírát bontó gabonamag. A menyegző persze a halál első grádicsa is egyben. A fizikai haláltól őseink hagyományai szerint nem kell félni, hiszen mindnyájan alá vagyunk vetve a természet törvényeinek. Az elhunyt hétfalusi csángó asszonyt régen saját kelengyésládájában temették el, melyet jegyajándékul kapott. A Brassó melletti hétfalusiakra ezen az estén a boricatánc emlékeztetett. A farsangi alakoskodásban a szegény gazdagnak, a fiú lánynak, a rút szépnek látszhat. A játék során kibékül a gazda veszekedő szomszédjával, a régi az újjal. Helyreáll az ember és természet közötti harmónia. Konc király legyőzi Cibere vajdát – a végén pedig Cibere visszavág. A természet ismétlődő rendjében a növények erőre kapnak, kisarjadnak, majd ősz végén – tél elején elszáradnak. A mag halála a csírázás – a csírából azonban növény fejlődik, mely ezernyi magot terem! A születés és elmúlás ciklikusan ismétlődő erőit a Hargita előadásában látványos kalotaszegi kardpárbaj jelenítette meg, ahol a legényesben a tenyerek összecsapódásait a penge csattogása helyettesítette. Az állatmaszkosok farsangkor nyugodtan tarthatnak tükröt a falu lakói, vezetői elé: az év többi részében szigorú rendet követelő törvényt ilyenkor ugyanis néhány napra felfüggesztik. Határjárás, disznóölés, sivalkodás, pletykálkodás, mókás ugratás, hamis esketés, a párok összeboronálása (a butykóhúzás során Vénlegény Ede zabhegyező és Irtózatos Ilusa vénlány – no meg a közéjük állított fatuskó – alkotta a „párt”) jellemzi az év ezen időszakát. A termékenységet a nemiség segítségével megidéző „medvés” tánc pedig arról is meggyőzött minket, hogy a csíkiek bizony nincsenek híján az erotikus fantáziának... Hangulatos példákat láthattunk az esküvőgúnyolásra is: a „bajuszos menyasszony” nadrágban, marosszékiesen táncoltatta-forgatta egy fejjel magasabb, fehér szoknyába öltöztetett „vőlegé-

12

fotó: Sándor Levente

nyét”. A sánta vőlegényt pedig ezen az estén egy falábú táncos jelenítette meg, aki – Péter László kiváló technikájának köszönhetően – egyáltalán nem volt „falábú”: egylábon, mankó nélkül is eljárta a szászcsávásit... A falu „bűnbakját” – aki magára vállalta közössége összes vétkét – is ilyenkor szokás képletesen kivégezni. A színpadon Sovány Lacit (akinek szerepét Péter László formálta meg) az „emeletes” kaszás ugyan magához szólította – ám a rendetlenség elűzése, a tisztulat eljövetele után most is újjáéledt az „áldozat”. Farsangkor előfordul az is, hogy a mókás vendégek szétszedik a szekeret és a pajta tetején rakják össze... (Ilyesmi már a bőgővel is megesett a Vas megyei Szaknyérban, amikor a zenészek túl hoszszú „szünetet” tartottak.) A maskarás kántálók fazékdobolása, a lánccsörgetés szokta adni a téli, farsang körüli eseményekhez a zenei kíséretet. A turkatáncban a fejükkel csattogtató kecskeöltözetű táncosok kitartó nézői lettek a válaszúti ritka és sűrű magyart járó négy legénynek – ám egyszer csak viseletbe öltözött lányokká „varázsolódtak”. Míg eljárták a csárdást a két választott legénnyel, a másik kettő ifjú változott át kecskévé, kalapjaikat saját újdonsült szarvaikra akasztva. Remek táncötlet volt még a szegényest és pontozót járó hatlábú bika (a bikaütés című részben a pityókásabb gazda egyszer ötlábúnak számolta...), a bolondkerék (a felcsíki zeppert forgó keréken imitáló fabábu-pár), mely utóbbi tánc akár a házasságkötés mágikus megidézésének is tekinthető. A látszólag egyszerű színpadi háttér is megmozgatta fantáziánkat: a hatküllős kerekek a Napra és bolygóira emlékeztetnek, a hétfokú lajtorja pedig nemcsak a padlásra, hanem jelképesen az Égbe is elvezet. Ez utóbbit jól szemléltette az otthoni, csíkszeredai bemutatón a záró szabadtéri jelenet, az Illés-bábú elégetése, melyet a közönség a csípős hideg ellenére is kitartóan végignézett.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

folkMAGazin 2006/3  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Történelmi pillanat; Hollókői Lajos: Az „Önkéntes kiváló mérvadó”; Darmos István: Honlap a Bodrogköz hagyomán...

Advertisement