a product message image
{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade

Page 9

Foszlányok az alföldi duda emlékeiből Egy dudakönyv köszöntése

Foszlányok az alföldi duda emlékeiből címmel jelent meg Hankóczi Gyula könyve saját kiadásában. A szerző amúgy a tekerőlant szerelmese. Hogy mindent megtudjon róla, bejárta azokat a térségeket széles e hazában, amerre a nyenyerének a leghalványabb emlékét is sejteni lehetett. Az évtizedeket felölelő szorgos kutatómunka közben nem volt rest odafigyelni a rokon hangzású duda olykor-olykor felbukkanó említésére is, így a tekerő mellett – amúgy másodkézből – az alföldi dudahagyományt is fölgyűjtötte. Hankóczi Gyula népzenekutató. A szó legszorosabb értelmében az. Kutat, keres, és ami a lényeg: talál is. A kopók elszántságával ragad meg egy-egy kihűlő félben lévő nyomot, s ha már belekapott, nem is engedi el, amíg alaposan ki nem vallatta. Maigret, Poirot és a nagy Sherlock Holmes alaposságával dolgozik. Ott is talál adatot, ahol hétköznapi ember el sem kezdene keresgélni. Mint a fanatikus őslény-

kutató, aki fél életét tölti el kietlen sivatagokban vagy maláriás vízmosásokban, csakhogy egy újabb masztodon csigolyatöredéket vagy egy ripityára tört T-Rex fogat kiásson. A legkisebb szófoszlányt is fölkapja, ami a dudával kapcsolatban bárhol elhangzik, s ha kell, évek múlva is visszatér a megkezdett nyomra, hogy új irányba haladva próbáljon szerencsét. Aki járt már néprajzi vagy népzenegyűjtő utakon, jól tudja, mit kell kiállni néhány odavetetett félmondatért, miközben az adatközlő, a Doberdót megjárt hadastyán rendületlenül ismételgeti vég nélküli történeteit, vagy a százéves fogatlan vén banya – két rossz magyar nóta közt – olyan mitikus korokat emleget, amikor még megfordultak utána a legények. A kimerítő terepmunka mellett Hankóczi Gyula a múzeumokat és könyvtárakat is bújja, itt is a rá jellemző kitartással, hangyaszorgalommal dolgozik. Addig keresgél, míg ta-

lál valami említésre méltót. Így bukkant rá – egyebek között – egy XVIII. századi kályhacsempére is, ami valódi kuriózum. Olyan hólyagdudát ábrázolnak ezen, amilyet még hetedik századi avar őseink hoztak magukkal a Kárpát-medencébe, s amihez hasonlót csak a Volga-könyök vidékének hun maradékainál találunk. A dudán játszó legény viszont, éles ellentétként, olyan tiroli stüszivadásznak van beöltözve, mint aki épp csak az imént mászott le a Jungfrauról. A képen látható dudáról éppen csak annyit mond óvatosan: valószínűleg idegen eredetű. Nem próbálja magyarázni, minősíteni. Tudja, nem ez a feladata. Szakirodalmi jártassága ellenére nem majmol másokat, nincs üres hely munkájában, amit agyonismételt frázisokkal, könyökön kijövő közhelyekkel tölthetne fel. Munkája következetes, és mint aki sokat tud, ragaszkodik meggyőződéséhez, amitől nem tágít. Nem vitatkozik másként gondolkodó szerzőkkel, csupán finoman közzé teszi eltérő véleményét. Hankóczi Gyula hiszi is, tudja is, hogy a bőrduda, ez az ősmaradványú hangszerszám, az Alföldön is ugyanolyan fontos és kihagyhatatlan része volt a magyar vidék hagyományos kultúrájának, mint a dudakultúrájáról jobban ismert Felvidéken. Nem sétál be a hazai kutatókra mindig leselkedő csábító csapdába, hogy a magyar hagyományban a „művelt nyugat” lerongyolódott szennyesét vélje fölfedezni. A könyv évtizedes konok, kitartó munka eredménye, mégsem verejtékszagú. Jól szerkesztett, áttekinthető, könnyen olvasható remek munka. Ennek ellenére, vagy éppen ezért – szerényen csak foszlányokat említ címében. Ilyen foszlányokra volna szükség minél többre, minél szélesebb körből. Néprajzosok, népzenekutatók a Tiszán innen, Dunán túl: itt a minta! Kozák József

9

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/2  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Căluş – sár; Könyvismertető – A Bertóké és társai; Kozák József: Az alföldi duda emlékei; Bakó Katalin: Etelközi...

folkMAGazin 2006/2  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Căluş – sár; Könyvismertető – A Bertóké és társai; Kozák József: Az alföldi duda emlékei; Bakó Katalin: Etelközi...

Advertisement