Page 3

Căluş – sár

A TARTALOMBÓL:

Sikeresség vagy hitelesség az Antológián 8. A Bertóké és társai Könyvismertető 9. Az alföldi duda emlékei Kozák József 10. Etelközi fohászok Bakó Katalin 12. Legedi László István új lemeze Bolya Mátyás 14. Söndörgő: Oj, javore Bolya Mátyás 19. Örök Kalotaszeg Lévai Péter 20. Kallós Zoltán 80 éves Tibori Szabó Zoltán 21. 15 éves a Muharay Szövetség Pesovár Ernő, Herbert Ullmann 24. A néptánc ünnepe Csíkszeredában Bodi Ildikó 26. MAGTÁR – Bartók Béla emlékére Nagy László, Csoóri Sándor, Ratkó József, Szilágyi Domokos 28. GALÉRIA – Juhos Kiss Sándor Széki Soós János 33. NYÁRI TÁBOROK 46. Beszélgetés Magyar Kálmánnal Abkarovits Endre 48. Karikázó a lakodalomban Darmos István 49. Legényekhez méltó verseny Lévai Péter 50. Pásztorkodás Borzován – II. Krivdova Éva 52. „Autentikus és eredeti...” Sándor Ildikó – Mohácsy Albert 55. Petrás Mária útjai Kóka Rozália 58. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

Utoljára három évvel ezelőtt éreztem úgy, hogy le kell írnom gondolataimat egy közös cél és gondolkodásmód érdekében (folkMAGazin, X. évf. 1. szám, 2003, Hová tűnt a hitelesség?). Az apropó sajnos most is hasonló. A 2006. február 18-án megrendezett Néptáncantológián a Zemplén Táncegyüttes által előadott Fitos Dezső Kaluser című koreográfiája kapcsán vetnék fel néhány gondolatot, abban a reményben, hogy a sértődés, illetve vállrándítás helyett talán előrelépés is történhet nemcsak ebben az ügyben, hanem ennek kapcsán általánosan is.

N

éhány gondolat a műről. Az alkotónak először is el kellene döntenie, mit szeretne megmutatni a színpadon: a Căluş termékenység-varázsló rítust magát, vagy a szokáshoz kapcsolódó virtuóz figurák sorozatait. Az első esetben tisztában kellene lennie a rítus részleteivel és azok értelmével, hogy a leglényegesebbeket kiemelve, mindenki számára értelmezhetővé tegye a szokást (folkMAGazin, XI. évf. 1. szám, 2004, A căluşárok földjén). A Căluş legfontosabb elemei a zászló, a Vătaf (táncvezető) és a Mutul (alakoskodó). A színpadon látható mű kezdése a rítus elején összegyülekező férfiak hajnali eskütételéhez köthető képpel indul, eskü és zászló, valamint a Mutul nélkül. A rítust egész végig a Vătaf irányítja. Az ő személye szintén nem derül ki egyértelműen. A tánc irányítása olyan utasításokkal történik, amelyek az eltáncoláshoz nélkülözhetetlenek. Ezen táncszók halandzsázás helyett román nyelven történő előadása alapkövetelmény. Gondoljunk csak az eleki, méhkeréki táncanyagok színpadi előadására. A szokás másik fontos eleme a dramatikus alakoskodó, a Mutul szerepjátéka, melyben a termékenység kerül előtérbe a legegyszerűbb és legérthetőbb formában. A koreográfia ezen része is kidolgozatlan és érthetetlen maradt szintúgy, mint a földön ide-oda guruló agyagkorsó, melyet végül az egyik táncos kirúgott a színpadról. Az agyagkorsó minden dramatikus játékban funkciót tölt be, s leggyakrabban az összetörése ad jelt a tánc folytatására. A koreográfiában azonban maga a tánc is áldozatul esett az alkotói szabadságnak. Az olténiai és munténiai falvak Căluş rítusának táncai falvanként motivikában és szerkesztésmódban eltérőek, függetlenül azok távolságától; hasonlóan rábaközi körverbunkjainkhoz. A színpadon Priseaca és Optasi Magura falu táncai, tánclépései keveredtek. A koreográfia második táncrészében két táncnak a zenéjét hallhattuk (plimbarea, miscarea),

de három tánc motívumait láttuk. A Sirba nevű tánc zenében és motivikában teljesen külön kezelendő. Itt azonban összekeveredett a plimbarea motívumaival. Milyen érdekes is lenne, ha a Néptáncantológián széki magyar zenére látnánk négyest és lassút egyszerre. Végül pedig a legfontosabb: ez a rituális termékenység-varázslás nem az egyénről szól, hanem a közösség együttes erejéről. Többek között ez adja meg a rítus atmoszféráját. A közös fizikai erőkifejtés és a hit. Amíg ez a néző előtt rejtve marad, addig a Căluş rítus színpadi megvalósításai megmaradnak a néprajzi hiteltelenség példáiként. Vizsgáljuk meg azonban azt is, ha az alkotó csupán a Romániában oly divatos színpadi Căluş látványelemekkel tarkított, kevésbé autentikus bemutatását szerette volna. Ha a tánc virtuózitása a lényeg, akkor felesleges a rítus legjelentéktelenebb elemeit (botösszeütés az elején) megmutatni, nemhogy a Mutult. Ebben az esetben azonban a motívumok eltáncolása jelentett túl nagy feladatot az öt fiú számára. Romániában ezt gyermekkortól gyakorolják és még így sem lehet mindenki căluşer. A motívumok zenéhez való pontos illeszkedése itt is alapkövetelmény lehetett volna. A rengeteg tévesztés gondolom nem szerepelt a beküldött videokazettán, azonban azt is nehéz elképzelni, hogy az azon pontosan zenére táncoló táncosok ilyen visszaesésen mentek volna keresztül. Ha már a visszaesést említem, a felugrásból páros lábra való talajra érkezés, egyensúlyvesztés nélkül, nem a căluşároknál, de minden hazai gyermekcsoportban elvárás. A végén látható zene nélküli ismétlést pedig sem elkezdeni, sem befejezni nem sikerült egyszerre. Ezen rövid elemzés során igyekeztem a legfontosabb dolgokat kiemelni, így azt hiszem, magától értetődő a problémafelvetésem. Mi a magyarázata annak, hogy Magyarország legismertebb, legelfogadottabb szakemberei mégis úgy gondolták, hogy

Címlap és belső borító: Juhos Kiss Sándor festményei (reprodukció: Gombos Ferenc)

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/2  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Căluş – sár; Könyvismertető – A Bertóké és társai; Kozák József: Az alföldi duda emlékei; Bakó Katalin: Etelközi...

folkMAGazin 2006/2  

A TARTALOMBÓL: Ónodi Béla: Căluş – sár; Könyvismertető – A Bertóké és társai; Kozák József: Az alföldi duda emlékei; Bakó Katalin: Etelközi...

Advertisement