Page 38

Kárpát-medencei Vőfélytalálkozó Rendezvény a magyar néphagyományok jegyében „Ősi népszokásaink garmadával vannak, De ha nem őrizzük, szanaszét szaladnak. Elkallódnak sorban, elfelejtjük mindet, Pedig unokának emléket ez hirdet. Néhányat közülük most mi összeszedtünk, Abból el nem vettünk, inkább hozzátettünk.” (Idézet Sólyom József: Földesi lakodalom c. népi játékából)

sétől kezdve a vendégek hiánytalan ellátásán keresztül a szórakoztatásig. Kiváló szórakozási lehetőséget nyújtottak a lakodalomban a dramatikus játékok, amivel újra fel lehetett rázni a lankadó hangulatot. Ezeket érzem például olyan lehetőségeknek, amiket be lehet építeni egy mai lakodalmas szertartásba. A másik probléma a vőfélyek öltözködési szokásainak változása. Én mindig törekszem az illő megjelenésre. Szerintem amenynyire csak mód van rá, rendkívül fontos a népviselet megtartása. Olykor látok törekvést a hagyományos öltözék megőrzésére. Ez azonban – hozzáértés híján – sokszor ízléstelen formában jelenik meg, megáll a „népieschkedés” szintjén. Stílusok keverednek, egymáshoz nem illő darabok kerülnek az öltözetbe. Valahogy a valódi viselet nem divat a mai Magyarországon, magyarkodásnak veszik. Érdekes, hogy más népeknél mennyivel nagyobb becsben áll a népviselet. Aztán ott a szórakoztatózene, a lakodalmi zenekar kérdése. Az esetek nagy többségében egy-két fős szintetizátoros zenekar a jellemző, ami nem hagy sok lehetőséget a szabad éneklésnek, különösen amint a dobgépek beindulnak. A mai lagzikban minimum 70 százalékban külföldi világslágerek szólnak. Alig van énekelhető magyar dallam. Ebből szinte következik, hogy lassan eltűnnek a régebbi lagzikban elmaradhatatlan közös nótázások. Ma már alig tudnak mulatni az emberek. Nincs is mivel, hiszen hiányzik a dallamanyag. Ha valaki rázendít, azt már részegnek tartják, szinte kinézik a vendégek sorából. A szokások változásával nyilván változik a vőfély szerepköre is, amihez alkalmazkodnunk kell. De vannak olyan hagyományaink, amelyeket a mai lakodalmakban is használhatunk. Fontosnak tartom, hogy ezeket ismerjük, s lehetőség szerint alkalmazzuk is. Erre jó alkalmat adhat egy olyan találkozó, ahol a vőfélyek bemutatkozhatnak egymásnak, beszélgethetnek, tapasztalatokat cserélhetnek. Vőfélytalálkozót regionális szinten az utóbbi egy-két évtizedben többet is rendeztek, s 4 vagy 5 országos találkozó is volt. Néhány alkalommal én is részt vettem ilyen rendezvényen. Azt tapasztaltam, hogy sok ízléstelenség is helyet kap ezeken a találkozókon. Nagy a veszély, hogy túl hosszúra nyúlik a vőfélyek bemutatkozása, így nehezen követhető a nézők számára, hogy mi is történik.

Földes ötezres lélekszámú nagyközség Hajdú-Bihar megyében, a Hajdúság, Sárrét és Bihar határmezsgyéjén. Nevezetességei közé tartozik gyógyfürdője, valamint a Szélrózsa Néptáncegyüttes és Hagyományőrző Egyesület, melynek Gyönyörű Zsigmond a vezetője. Az utóbbi években a debreceni táncházasok – a korábbi „Varjúvár” baráti köre és a jelenleg aktívan működő Motolla Egyesület – körében népszerűvé vált a földesi disznótor és az ezzel együtt megtartott András-napi bál, melyet az egyesület szervez. Az elmúlt évben a megszokott november végi összejövetel keretében rendezték meg az I. Kárpát-medencei Vőfélytalálkozót. A rendezvény megálmodója, főrendezője, „lelke” Gyönyörű Zsigmond, aki vőfélyként is ismert. A táncegyüttes vezetése mellett évek óta szerepel a debreceni Szeredás népzenei együttes dramatikus műsoraiban is. A helyi hagyományok újraélesztésének vágya talán sokrétű tevékenységeinek is köszönhető. Ez a sokoldalúság is segítette őt abban, hogy az eddig megrendezett vőfélytalálkozókkal szemben új, hagyományközelibb szemléletet kövessen. Az alábbi beszélgetés ennek a hangulatos és nagyszerű találkozónak egyfajta összegzése. – Mi késztetett, hogy megrendezd ezt a nagyszabású találkozót? – Már évek óta tervezzük a művelődési házzal és a Szélrózsa Táncegyüttessel, hogy olyan hagyományőrző napot rendezzünk, ahol a gyerekektől az idősekig minden generáció kedvébe tudunk járni. A disznótor, néprajzi vetélkedő, kézműves műhelyek, néptáncest és az András-bál még mindig csak vékony réteget mozdítottak meg a településen. Húsz éve foglalkozom vőfélykedéssel, így azt hiszem, viszonylag sok tapasztalatom van a mai lakodalmas szokásokkal kapcsolatosan. A hatszázadik lagzi környékén érzi azt az ember, mennyit kopott ez a szokás, ugyanakkor megdöbbentő, hogy milyen hiányosak az ismereteink. Sehol Európában nem volt olyan széles feladatköre a lakodalmi ceremóniamesternek, mint nálunk. Az biztos, hogy a mai lakodalmakban ez sokkal kevésbé tapasztalható. Hiányosak a szertartások, minden felgyorsult. A vőfély feladatköre szűkül, szinte csak „konferanszként” vesz részt az eseményekben. Pedig azt mondhatjuk, hogy európai léptékben mérve is e tekintetben talán a magyar hagyomány a leggazdagabb. A vőfély szerepének tartalmát újra kellene gondolni, a régi hagyományok újraértelmezésével gazdagítani. Vannak olyan szokásaink, amelyek a XXI. században is megélhetőek. A vőfély, a „gazda” eredeti feladata szerint felelős volt az egész lakodalom sikeres Debreceni cívis lakodalmi hívogatás az 1930-as években lebonyolításáért, a szertartások levezénylé-

38

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

Advertisement