Page 31

„Tánc és társadalom” Angol nyelvű kiadvány az Akadémiai Kiadó és az Európai Folklór Intézet kiadásában Elsie Ivanchich Dunin, Anne von Bibra Wharton, László Felföldi: Dance and Society. Budapest, . G. Dabrowska, A. Ilieva, Pesovár Ernő (NDK, 1972.)

A szegedi konferencia résztvevői Ópusztaszeren (2002.)

M

agyarország évek óta fontos nemzetközi táncfolklorisztikai konferenciák, tanácskozások színhelye. Vannak ezek között 10-15 résztvevős munkamegbeszélések, mint például a 2005. évi szakértői tanácskozás a XIX. századi páros táncokról (valcer, polka, mazurka, schottisch stb.), s az európai tánckultúrára tett hatásukról. Vannak 100 fős világkonferenciák is, amelyeken az egyetemes tánckutatás nagy kérdéseivel, s fontos tudománypolitikai témákkal foglalkoznak. Ilyen volt az 1990. évi budapesti konferencia, amely először adott lehetőséget a kontinensek szerint tagolt táncok kutatóinak nagy számban való összefogására, a Nemzetközi Népzenei Tanács Tánckutató Munkacsoportja keretében, s hasonló jelentőségűnek számít a 2002. évi szegedi konferencia is. A kötet címével a szerkesztők a tánckultúra társadalmi meghatározottságának jelentőségét igyekezték kihangsúlyozni. Az alcím – Dancer as a cultural performer (magyarul: a táncos, mint kulturális előadó; vagy másképp: saját kultúrájának bemutatója) – arra utal, hogy minden egyéni táncteljesítményt a hagyományos közösségben, csak a közösségi tudás fényében értékelhetünk megfelelően. Ez az az elv, amely alapvetően meghatározza a magyar néptánckutatás utóbbi évtizedeinek történetét is. Az, hogy e kérdés egy nemzetközi konferencia egyik fontos témájává vált, a magyar néptánckutatás eredményeinek elismerését is jelenti. A táncos egyéniségek és közösségek viszonyáról 5 tanulmányt tartalmaz a kötet, de számos más írás is érinti a témát, jelezve a kérdés alapvető voltát. Számunkra különösen érdekes a japán Inagaki Norio elemzése a kalotaszegi improvizatív férfitáncok hagyományozódásának kérdéséről. A szerző, aki több mint egy évtizedes szorgalmas munkával alapos helyi ismereteket szerzett a kalotaszegi falvakban, generációról generációra, táncosról táncosra követi végig a legényes táncosok motívumkészletének változásait. Magyar tánckutatónak és táncosnak is dicsőségére válna az ilyen alapos tudás megszerzése és közzététele. A kötetben további 18 előadás foglalkozik a tánc társadalmi meghatározottságának kérdésével. A tanulmányok célja, hogy elméleti és módszertani szempontok alapos vizsgálatával segítsék a világ tánckutatásának megújulását a XXI. század küszöbén. Érdekes olvasmány ezek közül a mexikói Carlo Bonfiglioli, a lengyel Grazina Dabrowska, a török Ocal Ozbilgin, az olasz Placida Staro, a horvát Tvrtko Zebec, a spanyol Josefina Roma, az amerikai Stephany Smith írása. A magyar tánckutatást Pesovár Ernő, Felföldi László, Fügedi János és Misi Gábor képviselte előadással. A plenáris előadások mellett külön figyelmet érdemel a „Tánc és

esztétika” címet viselő kerekasztal-beszélgetés, melynek keretében számos izgalmas gondolat merült fel a táncos egyének, közösségek, régiók ízlésében megnyilvánuló helyi esztétikai rendszerekről. Az érdekfeszítő viták, a korábbi kizárólagos formai analízis céljainak és eredményeinek szélesebb gondolati körben való újragondolására serkentette a résztvevőket. Az ilyen világtalálkozók rendszeres eseményei a kisebb munkacsoportok (a tánctörténeti ikonográfiai, kutatás-módszertani, táncelemző, hagyományőrző, a XIX. századi páros táncokkal foglalkozók) időközi munkáiról szóló, színes képekkel illusztrált beszámolók. Különösen fontos a 2002. évi szegedi konferencia abból a szempontból is, hogy a Nemzetközi Népzenei Tanács Tánckutató Munkacsoportja ebben az esztendőben ünnepelte megalakulásának 40. évfordulóját. A kötetben az idősebb generáció tagjai (köztük Pesovár Ernő) visszaemlékezésekben idézik föl a 40 év fontos eseményeit. Mindannyian meghatódtunk, amikor a konferencia legfiatalabb résztvevője, a közép-amerikai Adriana Cruz Manjarrez külön előadással köszöntötte a társaság legidősebb tagját, Pesovár Ernőt, a világ aktív néptánckutatóinak doyenjét. A kötetnek – erényei mellett – a legfőbb „hiányossága”, hogy nem adhatja vissza azt a sok szép táncot és zenét, amelyet a résztvevők az előadásaik keretében, a szünetekben, a reggeli és esti tánctanítások során egymásnak mutattak és tanítottak. Azt hiszem, senkire sem maradt hatástalan Dayang Mariana Abang Bolhassan malajziai fiatal táncos és tánckutató bemutatója, amelynek során saját hazája hagyományos táncaiból adott elő, gyönyörű viseletben. (A táncokról készült videofelvételek az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumában megtekinthetőek.) A kötetet Anne von Bibra-val, a Minnesota-i St. Olaf College tanárával és Elsie Dunin-nal, a Kaliforniai Egyetem horvát származású professzorával közösen szerkesztettük. A kiadást a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal támogatta. A könyvet elsősorban az egyetemek néprajz-kultúrantropológia szakos hallgatóinak ajánljuk, de eredményesen forgathatja bárki, akit a néptánckutatás legújabb eredményei és irányzatai érdekelnek. A kiadvány az Európai Folklór Intézet „Bibliotheca Traditionis Europæ” sorozata 5. köteteként jelent meg, mely az Európai Folklór Intézet könyvtárában (Budapest I. ker., Szilágyi Dezső tér 6.; telefonszám: 06-1-212-2039) megvásárolható. Felföldi László

31

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

Advertisement