Page 15

peként állt, ugyancsak elvált az énekkartól, a nagy vonószenekarától, sőt még a népi zenekarától is. A Szlovák Állami Népművészeti Együttes is. A magyar Állami Népi Együttes is, a Honvéd Együttes is. Ezek voltak induláskor a példaképek, ezt kényszerültek tenni, de a leválasztott testületek önállóként is továbbélik az életüket. Sőt, nagyon magas, új művészeti értékeket teremtenek, lásd az „Ördögi muzsikusok” zenei együttest, amely valamikor az I. SZ. zenekaraként kezdte élni zenekari életét, aztán lett a szlovák ifjúsági együttes zenekara, vagy a Budapesten működő Magyar Férfikart. Ott a továbbélését megtudták oldani, társadalmi és politikai összefogással a feltételeket biztosítani tudták. Számunkra, nemzetiségiek számára, ilyen összefogás elképzelhetetlen? Nekünk, értékeink megőrzésénél csak az egyéni kezdeményezés és a „kapkodva, elsietve megoldás” jut. Eddig két nagy népi zenei együttest „izzadt” ki az Ifjú Szívek, hol voltak? Nem vagyunk mi pazarlók, értékeinkkel bánni nem tudók? Szűk az írásom részére megszabott keret, ezért csak ezt a részműfajt emelem ki magyarázó példának. Különben mindkét említett testület annyira „szereti” az együttest, vagy talán olyan „művészeti magasságokra jutott”, hogy az emlékműsorban már nem láttuk őket?!? Pedig van egy mondás: „Anyád szoknyáját mindig kézközelben tartsd!” Érdekes, az „országvezetőink” nem szégyellték az együtteshez kötődésüket, meg én sem, akinek Hudec miniszterhez benyújtott petícióval szorgalmazták az igazgatói leváltásom. Mi ott voltunk a színpadon, illetve a közönség között, az ünnepségen. Az új műsor színpadra vitelekor – a Felföldi levelek cíművel – sikerült megint nagyon magasra tennie a mércét az együttes Hégli Dusan koreográfus és Koncz Gergely prímás vezette alkotó- és előadógárdájának. Fogalmazásában tartalmaz sok újat. Azzal, hogy zenei és írói nagyjaink levelét bedolgozta a tánc- és zeneműsorba, nyitott egy új lehetőséget az alkotói képzelet számára. Gondolom, követendő példát akart állítani. Lehet őket követni, de legalább az általuk mutatott színvonalon. Előadói színvonalon a táncosok is, meg a zenészek és a szövegek tolmácsolói is, igen magasra állították a mércét – örömünkre. A táncosok, a zenészek meglátásom szerint a szlovák táncokban váltak önfeledten improvizálókká. Különösen a gyetvai tájegység megszólaltatásában éreztem-láttam ezt. Zenében is ez a muzsika nyújt nagy rögtönzési, cifrázási lehetőséget. Koncz Gergely prímás élt a lehetőséggel, és sok-sok elődjét meghazudtoló ügyességgel cifrázta a dalla-

fotó: Kiss Gábor

mot, a dallamokat. A táncosok sem maradtak el tőle. Mindenki olyan egyéni módon díszítve táncolta a felvállalt motívumköteget, ami szinte utánozhatatlan, talán úgy is mondhatnám, hogy megismételhetetlen. A látott szabad, kötetlen táncolási stílus azt is jelenti, hogy minden újabb előadásnál újrafogalmazzák a táncuk díszítését, vagy azt már nem is fogalmazzák, mert az jön magától, annak a gazdag lelki átélésnek a terméke, amely az anyag tökéletes ismeretéből fakad, mert csak onnan fakadhat. Ez a kiemelés nem azt jelenti, hogy a magyar táncok vagy a más tájegység táncainak megfogalmazásával, illetve előadásával kapcsolatosan elmarasztaló gondolatom volna, azoknak is szívesen tapsoltam, mert az előadásuk rutinossága és megnyerő színvonala magával ragadott. Akárcsak a jelentős mértékben szakemberekből álló közönséget. (Ennyi táncost már régen láttam valamely együttes műsorán.) A műsor részletesebb értékelésére egy későbbi időben még visszatérek. Jelenleg azt tartom szükségesnek kimondani, hogy ez az új műsor az ötven éves évforduló kere-

tében azt is bizonyítja, hogy az együttes jelenlegi társulata – alkotói, előadói, műszaki és adminisztrációs személyzete – kezességet jelent az együttes sikeres további munkájához. Érdemes őket szeretettel várni és fogadni minden településünknek, sőt a szlovák településeknek is, mert olyan értéket mutatnak be, amely emberi, faji mivoltunkban nemesíthet, amely hangosan bizonyítja, hogy a Kárpát-medence hagyományos népi kultúrája egy tőről fakad, fejlődését azonos külső hatások érték, segítették elő, illetve gátolták, a különbséget bennük csak az egyes tájak – Mátyusföld, Zoboralja, Gömör, Gyetva, Lipót, stb – jellegzetessége, és nyelvezete jelenti. A bemutató a népi kultúra igazi örömünnepe volt. Az ötvenéves értékes munka elismerését jelentette. Kifejeződött ez abban is, hogy az előadás keretében tisztelettel és kitüntetéssel adóztak a népdalgyűjtés és kórusműalkotás egyik nagy hazai személyiségének, Szíjjártó Jenőnek, in memorian, s számtalan köszöntőlevelet kapott az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes is. Takács András

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

Advertisement