Page 14

Ünnep az Ifjú Szíveknél A táncegyüttes bemutatóval kedveskedett közönségének megalakulása ötvenedik évfordulóján Valóban ünnep volt. És nem véletlenül: első és sokáig egyetlen félhivatásos, majd 2000-től már hivatásos táncegyüttesünk megélte a fél évszázadot. Amit nem sikerült az elődjének, a Népesnek, az sikerült nekik. A Népesnek meg kellett szűnnie, hogy ez a félhivatásos csoport létrejöhessen. Az Ifjú Szívek a politikai, az alkotói és szervezési válságok ellenére is életben maradt, s nevéhez hűen, mindig fiatalosan. Most, ötven év után is. [Hégli Dusán–Koncz Gergely: Felföldi levelek. Pozsony, 2005. október 22.]

A

z Ifjú Szívek alkotói felfogásában, műsorpolitikájában, a mozgalmon belül betöltött aktivitásban tartja magát a crédóként választott Ady versben megfogalmazott elhivatottsághoz... „Ifjú szívekben élek s mindig tovább, / Hiába törnek életemre / Vén huncutok és gonoszok ostobák, / Mert életem millió gyökerű”... Majd a harmadik versszakban fiatalos hevülettel folytatja... „Igen, én élni és hódítani fogok / Egy fájdalmas, nagy élet jussán, /Nem ér fel már szitkozódás, piszok:/ Lányok s ifjak szívei védenek”. Ezt igazolta az ünnepi bemutató körüli nagy belépőjegy-hajhászás is. Túlságosan kicsinek bizonyult az ünnepi előadásra megszerzett P. O. Hviezdoslav Színház befogadóképessége. Mi az a hat-hétszáz ember – azok a szerencsések, akik jegyhez jutottak –, viszonyítva ahhoz a tényhez, hogy az együttes mintegy kétezer ember munkájának köszönheti a mindig megfiatalodott életét?! Kevés, de szerencsére a vezetők – látva a nagy érdeklődést – azonnal meghir-

dették a pótbemutatót is, november végén az Astorka Színházban. Oda is befér vagy négyszáz ember, talán mindenki jegyre talál. Mert nem szabad visszaélni a valamikori tagok ragaszkodásával. A szeretet, az együttesben eltöltött hosszabb-rövidebb idő, az ott szerzett élmények kitörülhetetlen emléke – és sorolhatnám még a gondolatokat sokáig – jelenti a ragaszkodás, a szeretet erejét. Ez nagyobb érték, mint az állami költségvetési támogatás, mert igaz, hogy anélkül nehéz volna létezni, de e másik nélkül meg minek élni. Ezen évfordulós emlék-összejöveteleknek – a színházi műsorokon felül – a szeretet kinyilvánítása volt az igazi értéke. Mindez azt is jelezte, jelentette, hogy érdemes volt minden korban megvívni a harcot (talán az élet-halál harcot) az életben maradásért. Korunk politikusai és nemzetiségi létünk kulturális, államigazgatási vezetői büszkén felvállalhatják a múltunknak ezt a fejezetét, amely a nemzetiségi tudatunk ápolásához, annak mindenkori fenntartásához jelenfotó: Kiss Gábor

14

tősen hozzájárult. Az elmúlt évtizedekben óriási munkát végzett, hiszen ifjú korunkban nagyon sokan átmentünk az együttes biztosította iskolán. Arra csak most, utólag jövünk rá – őszülő vagy kevésbé őszülő fejjel –, hogy mit is jelentett az életünkben az a kollektíva, amelyet „Ifjú Szívek” együttesnek hívtak. Minderről kormány-alelnökként, miniszterként, államtitkárként, pártvezérként, szellemi, gazdasági, politikai és kulturális életünk más területein vezetőként vagy akárcsak megbecsült napszámosként dolgozók sokasága is vallhatna. Többen közülük meg is tették, hiszen e jeles alkalomból kiadott könyvben közel ötvenen mondták el véleményüket, osztották meg élményeiket és az együttes fennmaradásával kapcsolatos gondolataikat. Csanaky Ellenóra Az Ifjú Szívek 50 éve című könyve igazi gránitból emelt emlékkő. Az örökké megmaradás írásbeli dokumentuma. Az együttest így már nem lehet letagadni, évszázadok múltán sem. És milyen jó ez! Az elmúlt fél évszázadnak hány olyan nemzetiségi vagy kulturális életünk szempontjából fontos eseménye, sokat jelentő tette, alkotói eredménye volt, amiről nincs könyv, nincs dokumentáció, és ma-holnap az emlékek is elmosódnak. Szolgáljon például e könyv mindannyiunknak, és teremtse meg a tettek dokumentálásának vágyát, a kisebb-nagyobb településeken, a kulturális életünk újkori tetteinek dokumentálására összpontosítva. Legyen egyben mindenki saját tetteinek krónikása is. Elismerem, hogy az ünnepi előadás szerkezete úgy volt helyes, ahogyan az megvalósult, de én, az írásom érdekében megfordítom a sorrendet. Először a műsor második részéről szólok. Nem áll szándékomban górcső alá venni a látottakat, hallottakat, mert értelmetlen tett lenne. Itt az érték az együtteshez ragaszkodás, az együttesben végzett munka felelevenítése volt. A szívüket adták a tánchoz, az énekhez az „öregebbek” közül a színpadra merészkedők. Micsoda érték volt ez az énekkar, ha pár próba alatt négy új művet képesek voltak betanulni? A fejlődés szükségszerűségének megértése mellett a változatást nem lehetett volna másként megvalósítani? Hisz a Lúčnica, amely indulásakor az együttes példaké-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

folkMAGazin 2006/1  

A TARTALOMBÓL: Kóka Rozália: Csángó lagzi Budapesten – avagy „nunta” az Almássy téren –; Matyasovszki József: Emlékkönyv Vásárhelyi Lászlóró...

Advertisement