Page 15

Németh Kálmán és a bukovinai székelyek 1932-ben lett a bukovinai Józseffalva plébánosa. Édesapja tréfásan a „bukovinai székelyek Mózesének” nevezte, amikor a bukovinai magyarok hazahozataláról álmodozott. Id. Németh Kálmán nem is sejtette, hogy fia nemsokára, az öt bukovinai magyar falu, Józseffalva, Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts és Fogadjisten népét kegyetlen küzdelmek árán, de hazamenekíti.

D

r. Németh Kálmán 1897. január 26án született Szamosújváron. A szerzetesi hivatást választotta, a ferencrendiek fogarasi, székelyudvarhelyi és kolozsvári kolostoraiban teltek ifjúi évei. Kolozsváron szerzett bölcsész diplomát. Újságírással, festészettel, zenével is foglalkozott, lángoló hitszónok volt. Sokoldalú tehetségével, nyughatatlan művészlelkével nehezen tudott megfelelni a szerzetesi regulák előírásainak. Többször konfliktusba került elöljáróival. Önként jelentkezett Robu Mihálynál, a magyargyűlölő jasi püspöknél, hogy az Isten háta mögötti Bukovinában szolgáljon. Józseffalvára helyezték, ahol akkoriban nem volt se magyar tanító, se pap. Az első világháború idején Bukovina hadszíntér volt. A háborút követő békekötések után Bukovina osztrák fennhatóság alól román fennhatóság alá került. A bukovinai magyarok teljesen elszakadtak Magyarországtól. Mérhetetlen szegénységben, az éledő román nacionalizmus és sovinizmus fojtogató szorításában vergődtek. A magyar tanítókat elűzték, a magyarnyelvű kultúra minden megnyilvánulása a templo-

mok falai közé szorult. Hadikfalván, Andrásfalván és Istensegítsen szerencsére, nagyműveltségű papok szolgáltak. Józseffalva népe ezidőtájt teljesen magárahagyatott volt, ide érkezett ez az apostoli lelkületű fiatal pap. Mintha egész életében hozzájuk készült volna. Könyveiből tudjuk, hogy a bukovinai magyarság iránt már zsenge gyermekkorában nagy érdeklődés támadt szívében. Egy alkalommal édesapjával távcsövön nézegették a határról a távoli bukovinai völgyeket, s beszélgettek a „bezárt szobáról”, amelyben a bukovinai magyarok senyvednek. A kisfiú sokáig arról ábrándozott, hogy ő majd kiszabadítja őket. Aztán egy bukovinai fiúcska vetődött a városukba, akivel jópajtásságba keveredett. Kamaszodó fiú volt már, amikor megpillantotta Beszterce utcáján a Dél-Erdélybe kivándorló nyolcvan bukovinai székely család szekérkaravánját. Minden gátlását levetkőzve futott a szekerek mellett, s kérdezgette az embereket, hogy kik ők és hová mennek? Gödöllőről származó történelem tanára szólította meg, s a madéfalvi véreng-

zéstől kezdve elbeszélte neki a kivándorlók történetét. Első józseffalvi éjszakáján le se hunyta a szemét. A lepusztult, sok éve elhagyott plébánián az anyakönyveket olvasgatta. Megrendülten állapította meg, hogy gyermekek százai halnak meg évente torokgyíkban. Első gondolata az volt, hogy megfutamodik, de a második az, hogy felemeli ezt a népet. Végtelen szeretettel, együttérzéssel és segítőkészséggel fordult hívei felé. Nemsokára teljes valójában megismerte a bukovinai magyarság nyomorult, kiszolgáltatott állapotát, reménytelen jövőjét. Paptársaival együtt azon fáradozott, hogy a bukovinai székely közösséget lélekben megerősítse, összekovácsolja. Hatalmas lelkesedéssel fogott munkához. Először is kórust szervezett, orgonát építtetett egy ügyes székely ezermesterrel, halastavat ásatott, fenyvest telepített, megszervezte a tűzoltóegyesületet. Azt akarta, hogy a magyarországiak is tudomást szerezzenek erről a maroknyi, idegenben sínylődő magyarról. Írókat hívott Bukovinába. Ignácz Rózsa és Halász Antal

Bukovinai székelyek egy budapesti kiállításon, 1941-ben. A kép bal szélén Fábián Mátyásné (Andrásfalva), középen dr. Németh Kálmán, jobbra mellette szeretett józseffalvi ezermestere, Székely Albert.

15

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Angyalfia; Szentkirályi Endre: Szabad-e betlehemezni?; Bolya Mátyás: IV. Csángó karácsony; Strack Orsolya:...

folkMAGazin 2005/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Angyalfia; Szentkirályi Endre: Szabad-e betlehemezni?; Bolya Mátyás: IV. Csángó karácsony; Strack Orsolya:...

Advertisement