{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 10

10. Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár 2005. október 1., József Attila Általános Iskola, Újvidék Az 1995-ben megalakult szervezetünk, a Vajdasági Magyar Folklórközpont (VMF), számos egyéb tevékenysége mellett felvállalta a vidék táncháztalálkozóinak folyamatos megszervezését is. A vezetőség a vidék táncházmozgalma kibontakozásának érdekében fontosnak tartotta, hogy – a korábbi gyakorlattal ellentétben – állandó gazdája legyen a rendezvénynek. Mint ahogy számos egyéb gond is a vidéken élő magyarság alacsony létszámából eredő hagyományainak, kultúrájának megőrzése szempontjából, úgy a néptáncmozgalom megerősödését is az említett tényből kifolyólag tartják többen szinte lehetetlennek. Mondván, a szervezéshez ember, a kivitelezéshez pénz nincs elég. Mások, egyéb elfoglaltságra, a megélhetéshez szükséges anyagiak megteremtése ügyében történő időhiányra, a háborús időkből eredő letaglózottságra, érdektelenségre hivatkozva tartják lehetetlennek a táncházak folyamatos megszervezését. És valahol, mindenkinek igaza is van, meg nincs is.

T

ény, hogy az 1980-as évekhez képest ma jóval kevesebb a táncos-zenés összejövetelek száma, s jóval több színpadi bemutatkozási alkalom áll a népzenét és néptáncot tanuló, gyakorló és kedvelő fiatalok rendelkezésére. Tudatos a sorolás sorrendje, mert a gyakorlatban az mutatkozik meg, hogy számos esetben a szülő kedvéért jár a gyerek néptáncot tanulni. Aztán, amíg a színpadi fellépések lelkesítik, gyakorolja és kedveli a néptáncot, viszont az a kevés fiatal is, aki így nő fel, a házasságkötés után már elmarad a csoporttól. Az is vitatható, hogy a házasságkötés mennyire elfogadható érv a csoporttól való távolmaradáshoz, de még inkább érthetetlen és elfogadhatatlan az, hogy az egykori „néptáncosnak” miért nincs igénye az olyan fajta összejöveteleken való részvétel iránt, ahol mindenki a maga módján, a maga csárdását vagy ugrósát „járja” önfeledten, színpad, viselet és bíráló bizottság nélkül. Mivel ilyen igény nem mutatkozik, hát nincsenek is rendszeres táncházak vidékünkön. Ezek a szomorú vagy kevésbé örömteli tények. Ám szerencsére mégsem olyan fekete az ördög, mint amilyennek látszik! Tény ugyan az is, hogy míg a hagyományos paraszti közösségekben igen nagy szerep jutott a táncnak, éneknek, addig a mai átlagember nem tartja a műveltség szerves részének a népzenét, néptáncot, mégis akadnak olyan csoportosulások fiataljaink körében, kiknek életében bátran mondható, meghatározó szerep jut a népi kultúrának, néptáncnak. Persze az is változó, hogy az évente megrendezett néptáncosok találkozója – mely az említettekből kifolyólag aligha mondható táncháztalálkozónak, mégis úgy nevezzük – mennyire fontos számukra. Ezt a tényt megmutatta az elmúlt évi találkozó is. De, jött egy újabb esztendő! Közeledett a következő Vajdasági Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár ideje, ezúttal a tizedik. A VMF és az újvidéki Csűrdögölő táncegyüttes – az elmúlt évi találkozó szervezői – úgy döntöttek, hogy ismét együtt vállalják fel a rendezvény lebonyolítását, melynek oroszlánrészét az említett együttes három tagja, Kiss Zselykó együttesvezető, Kovács Zsu-

10

zsanna táncos, a VMF alelnöke, s Takács Gyula vállalta. A lelkesedés a szervezők részéről már a szervezés kezdetén igen nagy volt. A tervek időben elkészültek. Hiszen az évente vagy kétévente jelentkező rendezvényeknek szervezési időre van szükségük ahhoz, hogy a gondolatiságot, a koncepciót, melyet meg szeretnének valósítani, realizálni tudják. Várakozó állásban voltak a segítségek is... Aztán kiderült, hogy a pályázatokon nyert támogatások kifizetése egy időre elmarad... Ráadásul csupán három hét maradt a rendezvény kezdetéig. Nem lesz miből... Elmarad! Hogyan szervezzük meg?! Ahogy lehet! – mondták öregjeink, hát így mondtuk mi is, és elindult a munka. Hihetetlen összefogással, tenniakarással, az ügy érdekében mozdultak a dolgok egyre előre! Szóltak a telefonok, érkeztek az SMS-ek, e-mailek. Erről – a sok közül – egy élmény jut eszembe az 1960-as évekből, amikor nyugat-bácskai szülőfalumban a farsang három napján táncot szerveztek, s még telefon sem igen akadt a faluban, aztán mégis annyian voltunk még kedden este is a táncmulatságon – ahová zuhogó esőben úgy mentünk mi lányok, hogy cipőnket anyáink kosárban hozták, hogy sáros ne legyen, lábunkon az úton meg gumicsizma volt –, hogy alig fértünk el. Pedig már a vasárnap meg a hétfő éjszakát végigmulattuk. Hát, változik a világ – mondták korábban is! Aztán október 1-jén együtt voltunk! Úgy, ahogyan együtt akartunk lenni azok sokan, kiknek életében nagy a jelentősége, kultúrájának része ma is a népzene, a néptánc és a tárgyalkotó népművészet. Ott voltak kicsik és nagyobbak, „nagyok”, középkorúak és idősebbek. Nézve a résztvevők listáját, valamennyien amatőr, példát mutató együttesek, csoportok és az egykori táncházasok. A hangulat megteremtése érdekében a tánctanítások között a jubileumi 10. Táncháztalálkozó alkalmára megjelent CD-ről szólt a muzsika és a dal. Nem „akármilyen” CD ez! Vidékünk magyar együttesei, szólistái mutatkoznak be általa. S mivel a jó zenéből sosem elég, a késő délutáni órákban a CD élő bemutatóját élvez-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Angyalfia; Szentkirályi Endre: Szabad-e betlehemezni?; Bolya Mátyás: IV. Csángó karácsony; Strack Orsolya:...

folkMAGazin 2005/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Angyalfia; Szentkirályi Endre: Szabad-e betlehemezni?; Bolya Mátyás: IV. Csángó karácsony; Strack Orsolya:...

Advertisement