{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 5

Szalóki Ági

Kovács Ferenc

A Fonót azért alapítottuk, hogy legyen... egy hely, ahol össze lehet jönni

A szervezés mestere Hollókői Lajos (1955) a miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola szakmai tagozatának elvégzése után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola miskolci tagozatán szerzett diplomát 1978ban oboa főtárggyal. Főiskolai tanulmányai mellett a miskolci Avas Táncegyüttes zenekarában játszott. A diploma után párhuzamosan a Győri Filharmonikus Zenekar és a győri színház zenekarának teljes állású oboistája lett, félállásban pedig a Kapuvári Állami Zeneiskolában tanított oboát, furulyát és klarinétot. 1983-ban egykori tanára, Rossa László és Novák Ferenc az Avas Táncegyüttesben korábban végzett munkája alapján meghívták a Honvéd Együttesben akkor alakuló Hegedős együttes vezetőjének. Irányításával e banda országos hírnévre tett szert, s önállóan és kísérőzenekarként több kontinensen képviselte Magyarországot emlékezetes sikerekkel. Közben a Magyar Rádió népzenei szerkesztőségének keretein belül két éven át népzenei portrékat is készített. Ebben az időszakban alakult meg a Magyar Dudazenekar, amelynek Hollókői Lajos volt az egyik alapító tagja. Később a több mint 200 fős Honvéd Együttes a Közalkalmazotti Tanács elnökének választotta. Ám 1991 óta Hollókői Lajos egyre szívesebben vállalt szervezői munkát. Ennek első sikeres állomása az 1992-es Sevillai Expo nyitóelőadása volt a Magyar Pavilonban. E produkciót számos népszerű rendezvény követte, köztük – több alkalommal – az Őszi Fesztivál „Népművészet Napja” című programsorozat a Vörösmarty téren, az Almássy Téri Szabadidőközpontban éveken át tartó „Magyar Báli Sorozat”, aminek többek között a Csángó bál is köszönheti elindulását, a „Táncházak napja” című összetett rendezvény, a Duna Karnevál elnevezésű multikulturális eseménysorozat, a Millenniumi Sokadalom vagy a Budapest Folkfesztivál. A szervező Táncház Egyesület 1998-ban kérte fel a Táncháztalálkozó igazgatására, amelyet azóta is ellát a megrendelő, a látogatók és a fellépők megelégedésére.

A magyar falvakban évszázadokon keresztül az a hely volt, ahova a mindennapi élet amúgy unalmas, de nélkülözhetetlen tevékenységeit a közösség összegyűjtötte. Együtt érdekesebb volt kukoricát fosztani, vagy éppen fonni. Mert az este folyamán meséltek, énekeltek, vagy éppen megbeszélték a falu dolgait. Valódi otthona volt ez a népi kultúrának, a szájról szájra terjedő hagyományoknak, éltette azt. Ma a népi kultúra, ami többnyire a társadalom legszélesebb csoportját érintő városi kultúra lenne, kétes befolyások alatt virágzik. Az emberek találkozását helyettesíti a tv-ből és a legtöbb rádió csatornából készen kapható élmény. Pedig ez az áradat nem a nép sajátja. Fogyasztókat nevel, akiknek az a dolguk, hogy kívánják az aktuális, általában külföldi csodákat, és érezzék rosszul magukat, ha valamiből kimaradnak. Én a gyerekeimnek nem ilyen jövőt szeretnék. Azt szeretném, ha nyitottak lennének, tudnák honnan jönnek, és milyen értékek vannak a világon. Azt szeretném, ha mindenkinek lenne lehetősége a „kulturális” áradat mellett megismerni és választani azt, amit a sajátjának tekint, ami kapaszkodót ad. Politikai eszközeim nincsenek, hogy az ország sorsát befolyásoljam. De nem is állnék soha abba a sorba, ami a világ dolgait az utolsó 50 évben meghatározta. Vállalkozásom révén anyagi biztonságban élek, és azt hiszem, az én felelősségem abban van, hogy ne hagyjam elveszni a (magyar) polgári kultúrát. Kétes alapítványok helyett inkább arra gondoltam, legyen egy hely, ahol össze lehet jönni, megismerni mások örömét, bánatát, gondolatait, zenét, táncot, miegyebeket... Nincs ilyen tapasztalatom, de azt hiszem, egy ilyen helynek alapjában véve önfenntartónak kell lenni, mert ha mások (akár az alapító) rendszeres támogatására utazik, szükségképpen elveszti hitelét és érzékenységét. Mint ahogy a fonót is szigorú szabályok alapján a falu közössége tartotta fenn, a Fonó sem működhet anélkül, hogy azt a gondolattal egyetértők ne támogassák. Nem adománnyal, hanem a mindennapi jelenlét, vélemény, közreműködés, a lojalitás révén. A Fonó akkor tölti be szerepét, ha célkitűzéseit minél többen magukénak érzik, és jelenlétükkel, érdeklődésükkel életben tartják a házat. Remélem így is lesz. 1995 őszén Lukács József

5

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/5  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Helyreálló bizalom; Kolbe Gábor: Népzenészek a rockszínpadon; Vajdasági hírek; Tómó Margaréta: A magányos mes...

folkMAGazin 2005/5  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Helyreálló bizalom; Kolbe Gábor: Népzenészek a rockszínpadon; Vajdasági hírek; Tómó Margaréta: A magányos mes...

Advertisement