__MAIN_TEXT__

Page 14

Ibéria, Tenerife A Székely Népi Együttes turnéja

Nehéz mindent, ami történt, egyetlen kerek történetté gyúrni. Új tapasztalatok, sosem látott helyek és emberek együtt szőtték történetünk fonalát. Amikor az ember egy ilyen hosszú turné után visszatekint az események sodrára, nem pusztán tények halmazával, hanem gondolatok, érzések, emberi viszonyok egész amalgámjával szembesül. Amenynyire lehet, mégis tényekre szorítkozva, hadd meséljem el ibériai kalandozásunkat.

E

gy budapesti előadás után Portugáliába, majd a spanyolországi Galíciába indultunk. Madridban elváltunk a busztól, és repülővel folytattuk utunkat a Kanári szigetek egyikére, Tenerifére. Ott a földi paradicsom várt bennünket minden földi jóval, ahogy kell, és az Ördöggel együtt. A Medano szállodában laktunk, ami félig az óceánba épült. Napi háromszori svédasztal, a szállodaszobánk erkélyéről az esti előadások színpadát láttam és a Csendes óceán partját. Szép és érdekes hely. A lelkem mélyén, akár a partot simogató óceán, mégis háborogtam. A közönség értékelte műsorainkat. A helyi szervezők mindig megdicsértek, és velünk örültek a sikerünknek. Sokan felállva tapsolták meg produkciónkat. Két befolyásos, nagyon jó képességű szakembert ismertünk meg, akik kezükben tartották a teljes fesztiválsorozatot és a mi turnénkat is: Julio Fernández Senrát és Xavier Alvarez Campost. Ők segítették társulatunkat. Az együttes részéről Miklós Kata volt a turné szervezője és mindennapi programjaink egyeztetője, akinek mindvégig készen-

Polinéziai és székely táncosok

14

léti állapotban kellett lennie. A fordító és villámhárító szerep is neki jutott. A színpadon kívül is igyekeztünk megfelelni mindenben, hogy a rossz szó messzire elkerülje házunk táját, hiszen állandóan nagyító alatt tartott a kísérő, menedzser és közönség – a reggelitől egészen a többnyire éjszakába nyúló előadásokig. Nem vették jó néven, ha ott élő magyarok, románok, barátok jöttek meglátogatni bennünket. Keresték velünk a következő közös együttműködést, de nagyon féltek attól, hogy nehogy ott maradjunk. Emiatt több helyszínen szinte lágerben éreztük magunkat. Ők persze precedensekre hivatkoztak. Ennyit a bizalomról, de természetesen saját országunk lakóiról is, akik ezeket az előítéleteket és sztereotípiákat oly nagy szorgalommal megalapozták. Eldöntöttük, hogy az ottani vezetőket meghívjuk majd hozzánk, hogy érezzék, lássák: nálunk a fű is zöldebb, a víz, a levegő, a föld is jobb, s nem vagyunk annyira elesettek, elmaradottak. Két tánccsoporttal barátkoztunk meg a legjobban, a polinéziai Futunából és a mexikói Chiapasból érkezett csoportok tagjaival. Rajongtunk egymás társaságáért. Be-

szédünket, táncunkat tanulták. Bíztattuk egymást a kulisszák mögött. Különös, hogy nem európai csoportokkal voltunk egy hullámhosszon. Lehet, hogy Európában mi lettünk a színes bőrűek, gazdagabb országok cselédei? Sokszor irigykedtem barátainkra, mert mi sokkal fegyelmezhetőbbek, másoknak megfelelni akaróbbak voltunk, amit természetesen ki is használtak néhány alkalommal. Alkalmazkodunk mindenki óhajához – ha barát volt, ha ellenség. Persze ez csupán egyik oldala a történteknek. Volt nagyon jó és nagyon rossz dolgunk is. Többnyire megbecsültek, de éreztük magunkat sértve is. Voltak nagyon nehéz napok, álmatlan éjszakák. De mérlegelve az egészet – a kitűzött célt, a vállalt feladatot, az elért sikert, a szakmai tekintélyt, az élményeket, az újonnan szerzett kapcsolatokat, barátokat és tapasztalatokat –, hasznosnak és szükségesnek látom ezt a maratoni, embert próbáló, de összetartozásunkat, erőnket, értékeinket mindenképp felmutató turnét. A kevés szabadidőnket kellemes és intenzív élmények töltötték ki. Ezek is fontos részei voltak az utazásnak. Láttunk vulkánt, erdőtüzet, fürödtünk a kontinenseket összekötő Atlanti-óceánban, s mindezt varázslatos környezetben, számunkra érdekes növényvilág (kaktuszok, pálmafák, déli gyümölcsök stb.) „díszletei” között. Sok nemzet népművészeivel léptünk már fel, számlálhatatlan közönség előtt. Mindig elhangzott, hogy Romániából, Erdélyből érkeztünk, magyarok vagyunk, Csíkszereda városának intézménye. A taps, az összeha-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/5  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Helyreálló bizalom; Kolbe Gábor: Népzenészek a rockszínpadon; Vajdasági hírek; Tómó Margaréta: A magányos mes...

folkMAGazin 2005/5  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Helyreálló bizalom; Kolbe Gábor: Népzenészek a rockszínpadon; Vajdasági hírek; Tómó Margaréta: A magányos mes...

Advertisement