Page 18

FOTÓGALÉRIA

Nagy Miklós fényképészete Tragikus gyorsasággal kaszálta le Nagy Miklóst a Halál. Negyvenhárom év adatott Neki, és most a döbbent csöndben hagyatékával szembesülhetünk; vándorkiállításon láthatjuk fényképei egy részét. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, amelynek képviselői folyamatos önfejlesztéssel haladtak előre. Közgazdászként továbbépítette önmagát; szerkesztőriporteri, segédoperatőri diplomát is szerzett. Fontos, meghatározó élménye volt vállalt, korszerű magyarsága; emberséget, szeretetet sugárzott mosolygós karcsú alakja. Befogadták az emberek – az elszakított területek magyarjai –, egyszerűsége, szerénysége feloldotta az idegenkedés falait. Fényképezőgépe eszköz volt, új barátságok születtek általa, a megélt élmény-utak eseményei műtárgyakká rögzültek, így dermedtek az Időbe szép csavargásai. Különös hangulatú, visszafogott képeket készített. Nem jellemezte a fontoskodó agreszszivitás, a minden áron való meghökkentés vágya. Örökké tudatában volt vendég voltának, úgy dolgozott, hogy befogadóit ne botránkoztassa meg, tisztelte szokásaikat, hagyományaikat. Élményképeket készített! A világra való rácsodálkozás jellemezte személyiségét. Az ó-romániai cigányasszonyok egzotikus képei, a népi viseletbe öltözött fiatalok – a fehér, keményített ingek közé bújó fiatalok arcai – tükrözik magatartását. Miklós többnyire színekben gondolkodott, hisz jól tudta: az erdélyi táj, a még fellelhető népviselet gazdagsága megkívánja ezt. Mezőség, Gyimes, Moldva voltak ihletforrásai, ám

Stonehenge-hez is eljutott és még más izgalmas helyeken is megfordult. Gyönyörű a külsőrekecsini csángó aratási sorozata, a dolgos kicsi gyereké a lüktető mezőn, aki a nagyoktól tanulja el játszva az izzasztó mezei munkát. Talán ugyanezt a gyermeket láthatjuk viszont majd ötven év múlva – ugyanolyan forró nyáron – sötét katrincásan, fejkendősen. A gép által megfagyasztott mozdulatban Miklós képes egy kemény embersorsot bemutatni. A mezítlábas, szorgos csángó „mámi” egy nehézsorsú népcsoport megjelenítője. A fényképészt nem téveszti meg a színpompás népviselet, nem hazudik derűs mosolygósat, mint felületes kortársai. A meggörnyedő aratók mozdulatritmusára rárímel az összerakott kévék sárga halma. Egy másik képen különös az aratókombájn látványa, a hatalmas gépállat robosztus személytelensége. A házuk előtt várakozva beszélgető széki aszszonyok vagy a tisztaszobában komolyan ülő viseletes család képe még a hagyományos életformát dokumentálja, ám a traktor vontatta utánfutón utazó lájbis, szalmakalapos férfiak csoportja már a modern világ jelenlétét is rögzíti. Ez teszi azt a képet olyannyira izgalmassá, a technikai világ és a túlélő múlt találkozásává! Szép a paprikafüzérbe borult ház és a házaspár bemutatása. A kép bal sarkából indul a kompozíció, a durván ácsolt faszerkezet eleme vezeti szemünket az emberpáron, a görnyedő házra, környezetükre. Különös visszahúzódás, túlzott szerénység jellemezte Nagy Miklóst, rejtőzködő fényképész

(1961–2003) volt. Nem borította be embertársait harsogva új felvételeivel. Az erdélyi tájba beleolvadó alakja – árnyék lenyomata –, hullámzó hegygerincek felé vetülő fenyők fekete árnyékrajza között ott van Ő is, észrevétlen. Beleolvad a tájba, fenséges csodájába. Én csak halála után tudtam meg, hogy fényképezett, szorgalmasan, szerényen – holott számtalanszor beszélgettünk táncházakban, látogattuk egymást lakásainkban. Nézem fényképét még egyszer, az árnyékfelhők sorát, ezek nevetnek, a középpont felé repül tekintetük, a vonagló hegyek közé, aztán át a végtelenbe, az úszó felhőpamacsokra. Vonzotta a távolság, a temetői keresztek titka, az elmúló emberlét lenyomata, s aztán egyszer csak elindult, túlságosan is korán. Szolgáltassunk igazságot Nagy Miklósnak! Fontosnak tartanám a legjelentősebb képek könyvbe gyűjtését; talán így tudnánk megőrizni emlékét. Tudom, örülne neki, habár Ő erre talán sosem gondolt, és nem is tartott rá igényt. Képeivel örömet akart szerezni magának és „modelljeinek” egyaránt. Csoma Gergely (Elhangzott a vándorkiállítás megnyitóján.)

KIÁLLÍTÁSOK Debrecen, Kossuth Lajos Tudomány Egyetem, Néprajzi Tanszék – 1998. A „Hazatalálás” című vándorkiállítás helyszínei: Marczibányi Téri Művelődési Központ – 2004. december 8. Magyar Művelődési Intézet – 2004. december 9-16. Hajdúdorog, Mészáros Károly Városi Könyvtár – 2004. december 21. - 2005. január 6. Berettyóújfalu, Szabó Pál Kollégium – 2004. január 8-28. Pilisszentiváni Német Nemzetiségi Általános Iskola – 2005. február 25. - március 16. Pomáz, Művelődési Ház, a „Magyar Váresték” keretén belül – 2005. március 19. Szolnok, HEMO – 2005. május 9-23. Váralja, Közösségi Ház – 2005. július 10-17. Borsodgeszti Művelődési Ház – 2005. augusztus 20. - szeptember 5. Marczibányi Téri Művelődési Központ – 2005. november 25. - december 7. A vándorkiállítás zárása: Marczibányi Téri Művelődési Központ – 2005. december 7., 19:30 Nagy Miklós életmű-kiállítása: Magyar Művelődési Intézet, Budapest I., Corvin tér 8. – 2005. augusztus 19-29. Előkészületben: Vasvár – 2006. Nagy Miklós munkáiból hozzátartozói és barátai szeretnének egy reprezentatív fotóalbumot megjelentetni, amelyhez támogatókat keresnek. A segítő szándékot örömmel fogadjuk a folkMAGazin szerkesztőségében.

18

folkMAGazin 2005/4  

A TARTALOMBÓL: A Dél-Dunántúl Szentendrén; Lemezpályázatok; Farkas Annamária: Autentikus népzene az iskolában; Darmos István: Népzene a Bodr...

folkMAGazin 2005/4  

A TARTALOMBÓL: A Dél-Dunántúl Szentendrén; Lemezpályázatok; Farkas Annamária: Autentikus népzene az iskolában; Darmos István: Népzene a Bodr...

Advertisement