Page 40

Anyám élet(fény)képei – részlet –

M

ost, hogy a múzsa ismét hozzám szegődött – bizonyára eddig egy másik hajó partra segítésén fáradozott –, újra tollat ragadok, és segítségével felidézem anyám tavaly nyári önvallomását. Már nem emlékszem, hogy kiről faggattam, amikor mélyen a szemembe nézett, és azt kérdezte, hogy miért érdekel engem jobban a mások sorsa, élettörténete, amikor itt az övé, még utánajárni sem kell, drámai elemekben sem szűkölködik, és nincs híjával az artisztikumnak sem. Aztán egyszer csak elakadt benne a szó, a gyorsan harmatosodó szemét új ruhájának szélébe itatta, miközben tekintete a padlóra szegeződött, mintha az általa szőtt rongyszőnyegben fedezett volna fel valamilyen hibát, pedig annak túlzott tarkaságán kívül semmi hibája nem volt, s különben is csak abból szőhette, ami a házban még nem vásott el teljesen a használattól. Korábban észre kellett volna vennem, hogy amikor másokról érdeklődöm, mondandójában saját életét is maga előtt görgeti, mint a gyorsfolyású hegyi patakok az útjukban álló köveket, hogy mielőbb megkönnyüljenek, pedig örökösen erre a hálátlan feladatra vannak ítélve, mert még a kő alatt is kő van... „Az iskolából hamar kimaradtam, még a harmadik osztályt sem fejeztem be, apám azt mondta, hogy egy leánynak még két osztály is sok! Szólt a tanító néninek, hogy ha segítségre van szüksége a kertben, a ház körül, vigyen csak ki engem bátran az órákról, hadd szokjam a munkát, többet érek a dologgal, mint a könyvek nyálazásával. Ha jött a vándorfényképész, én nem állhattam a gépe elé, apám nem engedte volna kiváltani a fényképet. A konfirmációs emlékképet is keresztanyám váltotta ki, amikor otthon megmutattam, apám összetépte, és csúfosan leteremtette jóakarómat, nehogy azt higgye, hogy Vinczellér Pistának nincs pénze egy rongyos fényképre... Csak asszonykoromból van rólam fénykép. Mivel apám városszolga (kisbíró) volt, napi teendői a központhoz kötötték, ahol a kocsma is volt, szemben a községházával, jó „Anyám szerint – ha jó kenyeret akarunk sütni! – a kenyértésztát addig dagasszuk, amíg verítékünkkel is megsózzuk...” (1995.)

40

viszonyát a kocsmárossal napjában többször is megerősítette... Esténként mindig pityókásan jött haza. A második világháború utolsó hónapjaiban egyszer a megszokottnál is ázottabban érkezett, szótlanul leült az asztal mellé, mélyen maga elé bámult, azt hittük anyámmal, hogy mindjárt azért köt belénk, hogy miért van tiszta abrosz előtte, de kisvártatva kotorászni kezdett a dohányporos lájbizsebében, ahonnan egy összegyűrt papirost húzott elő, ami arról értesítette, hogy két nap múlva egyhónapos munkaszolgálatra kell bevonuljon a dési tartalékos utászszázadhoz. Velünk is közölte a számára szomorú hírt, de arcunkról mégsem a búslakodás jelét vélte tükröződni, mi inkább örültünk a hírnek, legalább néhány hétig nyugtunk lehet. Közönyösségünktől dühbe gurult, és az öszszes tányérunkat leakasztotta a falról, és a földhöz vágta... Másnap hajnalban begyalogolt Szamosújvárra, és este húsz tányérral érkezett vissza. Tíz éves koromban már aratónapszámba jártam. Apám anyám mellett engem is vitt, hogy több legyen a részesedése, az évi kenyérgabona szükségletünket így teremtettük elő, ugyanis nem voltak jó búzaföldjeink. Amikor a velem egykorú leányok szolgálni mentek Kolozsvárra, az én apám azt kiabálta, hogy mi nem vagyunk rászorulva a szolgaságra, pedig sokan nem a pénz miatt álltak be egy orvos- vagy ügyvédházhoz cselédnek, hanem azért, hogy műveltebben, tapasztaltabban menjenek majd férjhez. Megtanulták a városi háztartás fortélyait, a főzést, vasalást, bevásárlást, s hetente egyszer amikor „kimenősek” voltak, még színházba is eljártak. Ezért ilyen megbecsültek ma is Budapesten a széki bejáróasszonyok. Engem inkább otthon tartott apám, hogy járjak a járomba tanulatlan tulkok előtt. A jobbra-balra tépelődő ideges állatok estére valósággal kilyukasztották hegyes szarvukkal a hátamat. Még álmomban is barázdában jártam... A szántás végére már jól betanultak a járomba,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/3  

A TARTALOMBÓL: Szász József: Ahol a gondok kezdődnek; Kóka Rozália: „Áldott szép pünkösdnek...”; Kocsán László: Jubileumi találkozás; Pávai...

folkMAGazin 2005/3  

A TARTALOMBÓL: Szász József: Ahol a gondok kezdődnek; Kóka Rozália: „Áldott szép pünkösdnek...”; Kocsán László: Jubileumi találkozás; Pávai...

Advertisement