{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 28

Nevesek arcképcsarnoka

Kricskovics Antal

Tekintettel arra, hogy – saját tájékozatlanságomnak vagy tudatlanságomnak (?) köszönhetően – igen kevés információval rendelkeztem Tóni bácsi munkásságáról, alaposan utána kellett néznem a táncos-zenész szaklapokban, folyóiratokban, hogy ki ez a termékeny alkotó egyéniség, akivel szeretnék személyesen is találkozni. A beszélgetésre történő felkészülésem kicsit elszomorított, hiszen már számos cikk, tanulmány, kritika és könyv jelent meg róla és műveiről. Mi értelme van tehát nekem írnom róla? Megtették ezt már tőlem sokkal kompetensebb szakemberek, barátok, tanítványok. „Törekvése a megmérettetés igényére, a munka áhítatára és a sajátos arculat, a műhely megteremtésére követendő feladat.” (Vidákovics Antal); „...táncosait idomította valami utolérhetetlen erővel...” (Novák Ferenc); „A tánc iránti tisztelet és a tánc keltette áhítat valahogyan áramlik a rivaldán...” (Dr. Dienes Gedeon) Úgy gondolom, e pár soros idézetekből mindenki megérti, hogy miért volt bátorságom felhívni Tóni bácsit. Elhatározásomat külön erősítette az a rövid telefonos párbeszéd, mellyel rögzítettük találkozásunk időpontját. Úgy tűnt, mintha hosszú évek óta nem látott barátjaként beszélne hozzám. – Tóni bácsi, mi az az ösztönző erő, amely arra készteti az embert, hogy időt és anyagiakat nem kímélve hosszú évtizedeken keresztül táncos szakemberként sikeresen alkosson és oktasson? – Mi? Hát a gyökerek. Legyen az magyar, szerb, horvát vagy román. Mindegy. Nekem születésemnél fogva a bunyevác kultúra jelentette ezt az igen erős gyökeret. Egy Gara nevű bácskai település melletti tanyán születtem 1929-ben. Bár családunk szegény volt, én mégis gazdagnak éreztem magam, hiszen megtapasztalhattam a szabadságot adó természet közelségét, a szülői szeretetet, majd később a faluba beköltözve a soknemzetiségű közösség nagyszerű hangulatát. Azok a mély nyomok, melyeket a vasárnap délutánokon összejött tanyasi emberek felszabadultan táncolt kólói és énekelt dalai hagytak bennem, máig izzanak gondolataimban. – Úgy vélem, hogy ez az élő hagyományokba való beleszületés valóban meghatározó az ember számára. Ettől viszont még nem lesz valaki táncművész. Sokan beleszülettek, mégsem lettek alkotó egyéniségek. – Valóban. Számomra azonban különös jelentéssel bírtak ministránskori emlékeim is. Munkáim bibliai témái a templomból és

a hitből nőttek ki, szövődve a bunyevác tánc- és dallamvilággal. Nem csoda tehát, hogy a népi kultúra, a mindennapokat meghatározó hagyományok és a katekizmus bámulatos, misztikus világa egyaránt arra késztetett, hogy a Testnevelési Főiskolára kerülve Budapesten is keressem a tánc közelségét, ami végül meghatározta életemet. – Miért a Testnevelési Főiskolát választotta, ha a tánc vonzotta? – Azért, mert a bajai középiskolás éveimben nagy hatással volt rám kiváló testneveléstanárom. Ő szerettette meg velem ezt a tantárgyat olyannyira, hogy ezt választottam továbbtanulásom irányának. Nem bántam meg, hiszen nem sokáig kellett nélkülöznöm a táncot. Tanárom volt ugyanis többek közt Rábai Miklós, aki akkoriban a főiskola tánccsoportját vezette. Sőt, hamarosan megismerkedtem Molnár Istvánnal is, aki a főiskolai éveimet követően el is hívott hivatásos táncosnak a SZOT együttesbe. Ekkortájt barátkoztam össze Vujicsics Tihamérral is, akivel a nyugati végektől a keleti határig jártuk a falvakat, és gyűjtöttük a délszláv folklórkincset. A SZOT együttes felbomlása után én tanári pályára léptem, Stabat Mater

fotó: Kanyó Béla

28

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/3  

A TARTALOMBÓL: Szász József: Ahol a gondok kezdődnek; Kóka Rozália: „Áldott szép pünkösdnek...”; Kocsán László: Jubileumi találkozás; Pávai...

folkMAGazin 2005/3  

A TARTALOMBÓL: Szász József: Ahol a gondok kezdődnek; Kóka Rozália: „Áldott szép pünkösdnek...”; Kocsán László: Jubileumi találkozás; Pávai...

Advertisement