{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 46

A tánc zenéjét lejegyezte: Balogh Ferenc A hét legényes zene Kalotaszegből (Méra, Vista, Inaktelke tánczenéi), 1930-as évek

M

ég egyetemista koromban találkoztam vele 1947-ben, amikor az Alföldi Nyomdába jártam, s Molnár István a Magyar Tánchagyományok című könyvének tördelési problémáiban segédkeztem. Ő akkor a Zeneakadémia hegedűművész hallgatója volt. Molnár Istvánt élete vége felé megkérdeztem, ki volt az a Balogh Ferenc, aki leírta a táncok zenéit, melyek a könyvben megjelentek? Csak arra emlékezett, hogy egy főiskolás fiatalember volt. Már nem tudom, kitől és mikor hallottam meg, hogy Kolozsváron él. Tény, hogy az 1970-es évek fordulóján ismerkedtem meg Kolozsváron Venczel Árpád fiatal szobrászművésszel, akinek a fia akkor kezdett a konzervatóriumban oboát és zongorát tanulni. Innen tudtam meg, hogy Balogh Ferenc tényleg ott van és a hegedű tanszék vezető tanára. Ha Kolozsvárra mentem, mindig érdeklődtem utána, de nem volt otthon vagy nem volt benn a konzervatóriumban. Nem jött össze a dolog. A régi találkozásokat nem könnyű felújítani, sem megtartani. A Mexikói úton kivel nem találkoztam, mint Csoóri Sándorral, aki bemutatott Balogh Júliának, feleségének. Akkor még nem tudtam, hogy édesapja Budapesten lakik, s valahogy nem volt alkalom ezt a kérdést feltenni. Levelet írtam tehát Csoóri Sándornak és tudakoztam Júlia szüleinek lakása felől. Balogh Júliától kaptam egy szép levelet, melyben megírta a címet – Kiskorona utca –, valamint a telefont is. Így találtam rá végül is, már nem fiatalon. Akkor olyan 70 körül járt. Ő persze csak Molnár Istvánra emlékezett, nagyon homályosan. Ami élesen megmaradt az emlékezetében: az a gyötrelem, a henge-

rekről való díszítések lejegyzése, ami szükségszerűen megkívánta a dallam hegedűjátékának próbáját, a lejegyzés hitelességének ellenőrzéséhez. Nagyon hosszadalmas és fáradságos munka volt, a munka örömteliségéről szó sem lehetett. Ő csak a fonográf-felvételről hallotta a játékokat, egyetlen helyszínen sem volt. Szakszerűen sajnos a lejegyzéssel kapcsolatban nem tudtam érdemi kérdéseket feltenni. Mindjárt arra is gondoltam, hogy néhány barátomnak, aki ezzel a feladattal birkózik, említést teszek jelenlétéről. Egyébként is, minden bizonynyal vannak olyan lejegyzései, ahol az egykori táncos zenei kíséret már teljesen kihalt. Vagy össze lehet vetni, hogyan játsszák ma? Milyen irányba fejlődtek a 40-50 évvel ezelőtti dallamok? Nem kívánom felsorolni barátaimat, akiknek beszéltem erről a lehetőségről, s tudomásom szerint eleresztették a fülük mellett. Manapság csak a saját személyes eredmények érdekesek, érdektelen minden más. Érdekelt természetesen Balogh Ferenc hegedűművészi és tanszékvezetői pályája. Nagyon szerényen beszélt, pedig nem kis eredményekről beszélhetett. A család rövid székelyudvarhelyi tartózkodása alatt hirdették meg az Enescu hegedűversenyt, melyet megnyert, sőt Enescu Párizsba is meghívta. A román adminisztráció csak úgy engedte volna ki, ha nevet és vallást változtat, azaz áttér az ortodox görög hitre, amit visszautasított. Kiváló tanítványa a szintén nemrégen elhunyt Ruha István a nagy moszkvai Csajkovszkij hegedűversenyen nyert első díjat, s ennek következtében rendszeresen meghívták a verseny zsűrijébe. Ezzel becsülték meg kiváló tanári teljesítményét.

Bevallom, jó hangzású zenei tánckíséretet kerestem koreográfus barátaimnál, akik az Új Pátria sorozatot ajánlották. Számomra ezek a főleg cigánybandák a budapesti lehetőségek miatt álltak össze, nem tudták elérni a rendelkezésre álló rövid idő alatt azt a színvonalat, amit a hazai népzenész muzsikusaink nagyon jó színvonalon képviselnek. Halmos Bélát kerestem Balogh Ferenc lejegyzései miatt. Nagyon megjegyeztem, amit mondott: „Karcsi bácsi, én Martin Gyurkától ilyen nevet, hogy Balogh Ferenc, sohasem hallottam, s emiatt nem is kerestem utána, amikor szóltál nekem. Most utánanézek.” A Molnár-könyvben tíz legényest, nyolc vagy kilenc hosszú Székely verbunkot és Csíkpálfalváról egy szép hosszú Huszárverbunkot találtam a zenész legény vagy cigány hegedűs nevével. Ez utóbbiak Szentegyházasfaluból, Csíktapolcáról, Csíkpálfalváról, Csíkszenttamásról vannak. Szentegyházasfaluban ma nagy szimfonikus zenekar és énekkar működik önerőből a környék tanítványaiból. Vezetőjük: ifj. Haáz Sándor hegedűművész, aki az elmúlt évtizedekben már a tanári kart is kinevelte. Érdemes felhívni az ő figyelmüket is e darabok szimfonikus vagy népzenei előadására, feldolgozására, mert ez a világ, úgy látszik, eltűnt. Balogh Ferencre tisztelettel emlékezünk, amikor a folkMAGazin közli Molnár István Magyar Tánchagyományok című kötete után feltehetően először, ha nem is e könyvben szereplő mind a hét legényest, hanem csupán az adott részletet azokból a dallamokból, amelyeket Kalotaszegen az 1930-as években Molnár István fonográfhengerre rögzített és Balogh Ferenc, akkor a Zeneakadémia hallgatójaként keserves munkával leírt. Remélem lesz olyan zenekar, aki műsorára tűzi ezt a valóban különleges eseményt. Balogh Ferenc Magyarországról semmi figyelmet nem kapott. Érdemes volna a többi lejegyzésével együtt CDlemezen népszerűsíteni leírásait. Falvay Károly (Balogh Ferenc portréját a szerző készítette)

46

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement