Page 42

azok a szép napok

Mosóczi Lívia és Dudás Dániel

A XVII. Országos Szólótáncfesztivál Békéscsabán A 2005. január 14. és 16. között zajló szólótáncfesztivál megmozgatta a hazai néptáncmozgalom legjobb erőit. Kinek hogy hozta a szerencséje, jelen lehetett versenyzőként (az 56 induló között) vagy szurkolóként, a színpadon vagy a nézőtéren. Az előzsűrizést Székesfehérváron és Jászberényben Lévai Péter és Tóth Ildikó végezte. A zsűri tagjai pedig Demarcsek Zsuzsa, Hortobágyi Gyöngyvér, Juhász Zsolt, Lévai Péter és Szilágyi Zsolt (elnök) voltak.

A

párosok vetélkedése kötelező (somogyi ugrós és friss csárdás, szilágysági páros) és szabadon választott számaival igen kiegyenlített, magas színvonalú versenyt hozott. Kiemelkedett a fiatal és érett táncosok közül ifj. Mlinár Pál és Kőrösi Katalin derűt, harmóniát és lendületet sugárzó párosa; Poprádi Csaba és Poprádi Anikó, akik a cigándi táncok hihetetlen tempójú felpörgetésével nyűgöztek le; tökéletes felkészültséggel és érettséggel bemutatott, változatosan összeállított számokkal Hahn-Kakas István és Tombor Bea; a tánc örömét érzékeltető Dudás Dániel és Mosóczy Lívia; s nem utolsó sorban a karakteres személyiségű Farkas László (partnere: Molnár Anna). Kitűnő férfi kísérők – Gyebnár László, Szabó Szilárd, Széphalmi Zoltán, Szűcs Gábor – teremtettek jó esélyt a versenybe egyedül jutott hölgyeknek. Olykor igen borotvaélen „táncolt” az értékelés. Kényes szétválasztások adódtak abból, hogy a megszerezhető címeket egyénenként kapják az indulók. A férfiszóló mezőnye idén 11 táncosra szűkült. A kötelező számok – vasvári verbunk, dél-alföldi oláhos – közül inkább az utóbbi tette próbára a versenyzők tánctudását, stílusérzékét. Igazán kiugrani azonban a szabadon választottal lehetett. Jól érzékelhetően tör előre a fiatal generáció: a színes előadói egyéniségű Korzenszky Tamás, a virtuóz táncú „gumiember” Sánta Gergő András, a magával ragadó temperamentumú ifj. Zsuráfszki Zoltán, de még a kevésbé kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Ramasz László, Takács Gábor János és Vastag Richárd is ezt a tendenciát képviseli. Csatlakoztak hozzájuk a párosban tisztesen helytálló lányok, akik az ifjúsági és junior mezőnyből jutottak a versenybe: Dögei Judit, Kurucz Kata, s az első aranygyöngyöt nyert Poprádi Anikó. Visszatérve a férfiszólóra, az érett táncosok közt ezúttal Sikentáncz Szilveszter és Molnár Gábor remekelt. Ágfalvi György, Molnár Péter, Ugyan Attila tehetsége inkább csak egy-egy számban érvényesült. * Az alábbi interjúcsokorban egy zsűritag és négy táncos mondja el, hogyan élte meg a történteket. Először Lévai Pétert, a Magyar Állami Népi Együttes (1979–1988) és a Kodály Kamara Néptánc Együttes (1988–1992) egykori táncosát, a Magyar Táncművészeti Főiskola néptáncpedagógus képzésének módszertani oktatóját kérdeztem, aki két évvel ezelőtt is tagja volt a zsűrinek. – Milyen emlékeid vannak a régebbi versenyekről? – Megboldogult ifjúkoromban többször leutaztunk, részben az ott induló barátok, ismerősök, részben a buli kedvéért, úgy a nyolcvanas évek közepétől a kilencvenes évek közepéig. Mindig nagyon jól éreztük magunkat Békéscsabán. A kötelező táncokat akkoriban táncjelírásból elevenítették fel, s a zsűri az azzal való összehasonlításban bírálta el őket. A versenyzők közül sajnos nem mindenki vette a dolgot komolyan, s ebből érdekes szülemények keletkeztek. Volt, aki akkor kezdte el tanulni, amikor az első színpadra lépés történt, ott, a függöny mögött gyakorolgatta. Elég sokszínű volt emiatt a kötelező táncok előadása, s inkább a szabadon választottban nyújtott teljesítmény számított. Ma viszont már tel-

42

jesen egyenrangú a kötelező és a szabadon választott táncok szakmai nívója. Így mindegyik produkciót figyelembe lehet venni, s elmondható, aki ezekben kiváló szinten teljesít, valóban megérdemli az aranysarkantyús, aranygyöngyös táncos címet. – Milyen volt a selejtező mezőnye? – Emelkedik a szakmai szint, a versenyzők nem csak megtanulják, de kezdik értelmezni is a táncot. Ez azért jó, mert a piramis csúcsán lévő szólótáncosok példát mutathatnak az egész néptáncmozgalomnak. Igazolva azt, hogy a huszonegyedik században is átélhető, megeleveníthető lehet egy több száz éves hagyományos mozgásforma, a modern számítógépes világban is táncolhatunk ugyanazzal az érzelemvilággal, mozgás- és gesztusrendszerrel. Mind a székesfehérvári, mind a jászberényi selejtezőről igen pozitív emlékeket őrzök, s ebben megerősíthet zsűri-társam, Tóth Ildikó is. Mindkét helyszínen igen jó versenyt láttunk. Kétféle indulóval találkoztunk: van, aki már szólótáncosként ki tud állni, s van, akinél ez a kiállás még többé-kevésbé csorbát szenved. Azok mellett tettük le a voksunkat, akikről úgy találtuk, hogy valóban meg tudják jeleníteni az adott táncokat, s képviselni tudják saját magukat és azt a műhelyt is, ahonnan jöttek. – Csak a székesfehérvári selejtezőt láttam, ennek alapján az volt a benyomásom, hogy míg párosban többen feljutottak, férfiszólóban nagyon nehéz a feljutás. A székesfehérváriból egy, a jászberényi selejtezőből három induló került a döntőbe, ez egy kicsit zártkörű klubbá tette a békéscsabai versenyt. Nem kellene a kapukat tágabbra nyitni, éppen a tapasztalatszerzés szempontjából? – Összesen 42 produkció volt, s ebből 11 a férfi szóló. Nem olyan rossz arány. Korábban is hasonló volt a helyzet, ennek utána lehet nézni. Nem volt kvóta, hogy ennyi vagy annyi juthat csak be. Akiket érdemesnek tartottunk, azokat küldtük tovább. Igyekeztünk konszenzusra jutni az elbírálás során. – Két nevet említenék a fehérvári selejtezőből, akik, úgy érzem, elég jó teljesítményt nyújtottak. Az egyik: Farkas Tamás...

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement