Page 3

PALOTA ÉS KUNYHÓ

A TARTALOMBÓL:

Miért nem költözik a Hagyományok Háza? 6. Endrődi Péter – Lármafa Sándor Ildikó 10. Egy népdal-monográfia születése Kóka Rozália 13. Egy (túl)élő szemtanú Kelemen László 14. Kalotaszeg Pomázon Záhonyi András 16. Beszélgetés Szomjas Györggyel K. Tóth László 18. Farsang Illés szekerén Nyulas Ferenc 20. Szibemizsor Bolya Mátyás 22. Halk csengettyűszó Zachar Viktor 23. Borbély Jolán Paluch Norbert 27. A mi dudánk Kozák József 28. FOTÓGALÉRIA Henics Tamás 33. NYÁRI TÁBOROK 42. Azok a szép napok dr. Nagy Zoltán 46. ...lejegyezte: Balogh Ferenc Falvay Károly 48. Béres János 75 éves Hollókői Lajos 50. Kutatás és művelődés Felföldi László 53. Jól gondold meg kislány... Abkarovits Endre 56. „Bozsó” Krizsics Tivadar Avar Panni 58. Sue Foy angol nyelvű ismertetője

2004 nyarának a derekán bejárta a sajtót a hír, hogy a Hagyományok Háza mégsem költözik a sok pénzért felépített, Művészetek Palotájának elkeresztelt épületbe. A sajtó, mint sokszor, most is az igazság „szenzációsabb” oldalával foglalkozott, minek nyomán gyakran kaptunk támadásokat, mintha nekünk nem lett volna elég jó a Soroksári úti épület, mintha valamiféle kurucos attitüdtől vezetve, mi utasítottuk volna el az odaköltözést. Én ilyenkor két kérdést szoktam feltenni a vádaskodóknak: komolyan gondolják-e, hogy nem szeretnénk jobb helyzetbe hozni amúgy is éppen kialakuló, a Corvin téri viharvert épületben szorongó intézményünket, illetve komolyan gondolják-e, hogy nekünk, a Hagyományok Háza vezetésének jogosítványa volt eldönteni, költözünk vagy sem? Mert természetesen az igazság, a mi igazságunk más. Ezt próbálom az alábbiakban összefoglalni.

A

Hagyományok Háza 2001-es megalapításakor szembe kellett néznünk a Corvin téri épület realitásaival: helyenként romos állapotok, nem a mai funkcióknak kialakított épületszerkezet, a zsinórpadlásos, „igazi” színházterem kialakításának lehetetlensége. Az akkori becsült felújítási költség 2,7 milliárd forint lett volna, az előbb említett kompromisszumokkal súlyosbítva. Ilyen helyzetben fogadtuk el a tárca ajánlatát: költözzünk egy új, számunkra kialakított épületbe, ahol végre modern színházterem is rendelkezésünkre áll majd. Az eredeti koncepció szerint három, minden szempontból független intézmény költözött volna a Kulturális Tömbbe, illetve a minisztérium létrehozott az üzemeltetési feladatok ellátására egy kft-t, a KultúrPart-ot. Kis csapatunk lelkesen kezdte meg a tervezést, szakértőket vontunk be a munkába (többek közt a tapasztalt Szabó-Jilek Ivánt és Kiss Istvánt a színháztervezéshez), és Zoboki Gábor építésszel együttműködve hamar kialakult egy, a Hagyományok Háza funkcióira szabott épületrész. Közben sok nehézséggel szembesültünk, például a híd felőli határfalat 1,5 méterrel beljebb kellett hozni, ennek „köszönhető” az irodák viszonylag szűk alapterülete. Bizakodásunkat a kormányváltás sem törte meg, hiszen a Ház gőzerővel épült, heti rendszerességgel egyeztető tárgyalásokon vettünk részt, kikérték véleményünket. A társintézmények vezetőivel és az üzemelte-

tővel, a KultúrPart Kft.-vel közösen terveztük szakmai működésünket, az önállóság, jószomszédság és a természetes együttműködés alapelvein, sok üzemeltetési funkciót „kiszervezve”, hatékony külső vállalkozásokkal tervezve. Aztán észre kellett vennünk, hogy a működtetési koncepció megváltozott. Hirtelen vezérigazgatónk is lett, a kft. új vezetőjének személyében, és mögötte felsejlett az intendánsi rendszer, az „egy ház, egy birodalom” közgazdaságilag alapozott víziójával. Elhangzottak vádak, hogy mi „körbepisiléses” módszerrel alakítottuk volna ki területeinket, jóllehet, mi csak a korábban megfogalmazott feladatot teljesítettük. Szembesülnünk kellett azzal a számunkra keserű váddal is, „független értelmiségiek” részéről, amely kétségbe vonta, hogy ennek a műfajnak szüksége van egy ilyen modern színházteremre. Lassan kezdtünk visszaszorulni a korábban megtervezett tizenkétezer négyzetméterről, a színházterem után elveszítettük öltözőinket, műszaki helyiségeinket, a stúdiókat, beszéltek nekünk közös (túrós) gazdasági vezetésről, közös archiválásról, az Állami Népi Együttes műszaki személyzetének beolvasztásáról a közösbe. Utolsó állapotként azt közölték velünk, hogy a „vendéglátós” jövedelmekből sem részesedünk és színháztermünk programjait sem mi szervezhetjük, tehát az általunk képviselt terület is elveszítette volna azt a helyzeti előnyt, amit a Hagyományok Há-

HIÁNYPÓTLÁS 2004/5.: A hátsó borítón közölt Fodor Sándor „Neti”-portré Ujvári Gábor fotója. 2004/6.: A 37. oldal képeit (Hamar Dániel, Éri Péter, Edwin van Schie; Téka együttes) Eddy Smid készítette. 2005/1.: A 29. oldalon a békéscsabai szólótáncverseny díjazottjai közül kimaradt az első alkalommal Aranygyöngyöt nyert Tóth Judit (Gödöllő Táncegyüttes). Az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk.

Címlap: „Generációk” – Szék, 2000. (Henics Tamás felvétele)

3

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement