Page 28

FOTÓGALÉRIA

Henics Tamás fotográfiái elé Tamás barátommal először Amerikában találkoztam. Rögtön kiderült róla hogy jól főz, remek házigazda, szereti a zenét, a táncot, maga is zenész – mellesleg kutató orvos. Egy jó ideje levelezgettünk már, amikor bejelentette, hogy visszaköltöznek Európába – ez nem is olyan régen volt. Első útja szinte rögtön a határon túl rekedt magyar testvéreinkhez vezetett. Viharos gyorsasággal kezdte felfedezni fényképezőgépével Erdély tájait, eldugott kis falvait s főleg az ott élő embereket.

Henics Tamás nagymestere a kapcsolattartásnak. Kapcsolatot teremteni adottság kérdése. Egy kapcsolatot életben tartani, ahhoz már több kell ennél. Munkásságának legfontosabb része, hogy állandó kapcsolatban van azokkal, akiket fényképez. Legtöbbjük már családtagként fogadja őt és kis családját, kalotaszegi és mezőségi otthonában. Mindenkinek jól esik egy biztos pont, egy barát valahol a világban, aki nem feledkezik el az emberről és rendszeresen megjelenik, mindig optimista,

vidám alakjával reménysugarat hozva a döcögő, ingatag hétköznapok világába... Alfred Stieglitz szerint a fényképezés nem más, mint „meglátni és megérezni” a pillanatot. Henics Tamás esetében nem kell aggódnunk – meglátta és meg is érezte a pillanatot –, ez segíti őt megtalálni a közénk visszavezető utat is, aminek külön örülök. Ahányszor csak a „másik világa” engedi, elutazik kedvenc falucskáiba találkozni, beszélgetni, vigaszt vinni és megörökíteni a számára fontos pillanatokat – amelyeket most velünk is megoszt. Kása Béla

„Fiúcska juhokkal” – Szék, 2001. (Henics Tamás felvétele)

Ezzel a könyvvel annak a jeles eseménynek, hogy éveken át megfordulhattam a mezőségi ünnepnek szeretném felidézni főbb pillanataVisában a még nagyon is élő juhmérések alkalit, melyet „juhmérés”-ként, „összeadás”-ként, mával –, hogy az ott összegyűlt megfigyeléseim Etnofon Kiadó, 2005 „tejbemérés”-ként ismerünk. Az ősi pásztorés fotográfiáim segítségével megpróbáljam beünnep, Szent György napja (április 24.) köré rendeződő hagyo- mutatni a jeles alkalom fő mozzanatait. mány még őrzi néhány erdélyi faluban a közösség tavaszváró-tél- Jóllehet, világunk, életterünk nagyban megváltozott, ez az örökség búcsúztató rituáléját, az ember feloldódását a megújuló világban. mégis mindannyiunké. Ha az oldalakat végiglapozgatva néhány Évre szóló rend és igazság teremtődött ekkor a Szent Mihály nap- lelkesedő ellátogat majd egy juhmérésre, vagy csupán útnak injáig (szeptember 29.) tartó legeltetési időszakra. Megújul ilyen- dul, hogy megszemlélje ezt a vidéket, akkor már elértem a célom. kor nem csak a határ, az állatok, de az ember is, s ennek a meg- Tudom, hogy onnan nem lehet nem megérintve visszajönni. Vaújulásnak teljes kifejeződése ez az alkalom, mely tánccal, mulat- lami történik mindannyiunkkal, talán szembesülünk azzal a tiszsággal végződik. A bemutatni kívánt anyag számomra már csak az tasággal, ami az emberek egymás közti és őket a teremtett világukadott helyre való többszöri visszatérés révén volt felfedezhető, mi- kal összekötő kapcsolatát általánosan jellemzi. Elámulunk a beszéd vel úgy tűnik, a hagyomány bizonyos elemei lassan feledésbe men- ízén és értelmén, a tisztelet és alázat erején, a játékosság megőrzének, nem kerülnek elő évről évre. Feltűnt számomra, hogy környe- sének képességén, a bölcsességen. Nem lehet nem tudni, mennyi zetemben sokan nem ismerték ezt a szép hagyományt, még csak minden vész el, ha nem tanuljuk újra, és nem adjuk tovább ezt az hallomásból sem. Arra vállalkoztam tehát – ha már megadatott, örökséget. (Henics Tamás)

Juhmérés Visában

28

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement