Page 22

Halk csengettyűszó Széki Soós János új kötetéről Ameddig emlékezünk, megmaradunk – írja és vallja Széki Soós János újonnan megjelent, novellákat és verseket tartalmazó kötetében, amely a Valaki fogja a kezem címet viseli. A megható, tanulságos és elgondolkodtató írások mind az erdélyi Szék köré csoportosulnak. A szülőföld jelen van a kisfiúról szóló sorokban, aki délelőtt – kelletlenül – iskolába jár, délután pedig teheneket őriz, majd a fiatal legény szűk körben zajló felolvasásaiban, ugyanúgy, ahogy a tanárember iskolai és iskolán kívüli tapasztalataiban, és a Székre vissza-visszajáró író, költő minden rezdülésében.

A

múltbéli események ugyan távolinak, mai – és kívülálló – szemmel szinte hihetetlennek tűnnek, a szerző azonban lenyűgöző módon teremti meg írásaiban a kapcsolatot napjainkkal, és pontos megfigyelései, leírásai segítségével visszaröpíti az olvasót az időben. A különálló, de mégis egy közös, központi téma köré csoportosuló novellák közé beékelődnek a „nagy szétszóratásban” született versek és az autentikus fekete-fehér fényképek, így alkotva szerves egészet. Széki Soós János gondosan szerkesztett, igényes kivitelezésű kötete azonban nem

22

csupán a múltbéli események felidézése. Mondanivalója egyúttal példaértékű értékrenddel is szolgál a mai fiatal nemzedéknek. Az apai jó tanácsból, amely szerint a pénz messze nem minden – bár úton-útfélen ezt próbálják ma belénk sulykolni – ugyanúgy okulhatunk, ahogyan a széki „íratlan szabályokból”, amelyek segítségével bepillantást nyerhetünk a Szamos-vidéki erdélyi lélekbe. A szerző ezen a szokásoknak, hagyományoknak a bemutatásával szemlélteti érzékletesen a minden székiben ma is ott lakozó rendet, egységet, figyelmet és segítőkészséget. A kötetben összegyűjtött írások minden tekintetben remekül ellensúlyozzák egymást: a téli és a nyári képsorok, a múltbéli és jelen idejű történések, a „második világégés” borzalmait felidéző sorok és a meghitt családi-baráti körben zajló felolvasások mind-mind különböző képsorai egy és ugyanazon szűk közösségnek. A könyv számomra két legszívbemarkolóbb írása a Könyvlapok mérlegtányéron és az Utazás elnémított csengettyűvel címűek. Előbbi azt meséli el, ahogyan a szekuritá-

tésok elkobozzák, részben elégetik, részben pedig széthordják a nyugalmazott széki postamester, Kiss György gazdag könyvtárát, amelyet a helyiek a boltostól (aki párttitkári utasításra csomagolópapírnak használta a könyvlapokat) ismét összevásárolnak, a szétszedett könyveket pedig laponként ismét összeillesztik – és így őrzik meg a felbecsülhetetlen értékű kincset az utókor számára. Utóbbi pedig a szerző ideiglenes – közel tizenöt évvel ezelőtti – 1990 októberi széki búcsújáról szól: arról, hogyan köszön el könnyező szüleitől, és hogyan indul el vonattal Magyarország felé. Nem visz, hiszen nem is vihet semmit magával; egyetlen poggyásza egy elemózsiás tarisznya – és egy aprócska rézcsengettyű. Az a rézcsengettyű, amely azóta is ott áll Széki Soós János íróasztalán, és a mai napig rendületlenül figyeli írói tevékenységét. Miközben mindenki figyelmébe ajánlom ezt az őszinte, elgondolkodtató, megható és értékes új kötetet, csak két dolgot kívánhatok: Széki Soós János minden kedves olvasójának azt, hogy hallja meg a halk csengettyűszót, a szerzőnek pedig, hogy az íróasztalán álló rézcsengettyű még sokáig figyelje és egyengesse írói ténykedését. És talán még egy harmadik kívánság is helyénvaló: ez a tovább bontakozó emlékező és emlékeztető szépírói működés jusson el mielőbb és minél teljesebb formában a szülőföldre, ahol bizonyára nem csak örömteli fogadtatásban részesül majd, hanem bátorítást is ad a további értékőrzésre, ezzel pedig lehetőséget a megmaradásra. Zachar Viktor

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement