__MAIN_TEXT__

Page 20

Szibemizsor Mandache Aurél hegedül I-II. – Hegedűs tánczene Moldvából – Kezdjük! Legyen az első egy kezes! – jön az utasítás az üvegablak túloldaláról, majd kigyullad a piros lámpa. Aurél, bár ismer, nem vág bele azonnal. Mosolygó tekintettel, de fura, „nem eszik olyan forrón a kását” arckifejezéssel rámnéz, majd összehúzott hegedűhúrokkal villámgyorsan szemlélteti a hallani kívánt harmóniavázat. Vizsgáztat? Segítségül még annyit odavet: Szibemizsor. Érzem, ha most nem mutatom meg, mit tudok, soha nem zár a szívébe ez a kedves öreg. Vajon mit akarhat? A relatív harmóniamozgás világos, de mit jelenthet, hogy „szibemizsor”? Agyam piaci hal módjára vergődik, hogy valami fogódzót találjon e talányban. Nem szalaszthatom el a pillanatot. Most az élet vizsgáztat! De nem hiába nőttem fel Kodály országában, derengeni kezd valami. Kis hazánktól keletre nem dívik a relatív szolmizálás, csak az abszolút, tehát „dó” = „C”, „lá” = „A” és így tovább. Egy török udiskolából pedig az rémlik, hogy a „ti” szolmizációs szócska helyett „szi”-t használnak. Ez lehet a megoldás! „Szi” = „ti” = „H”. Szibemizsor. Az első szótag megvan. Innen már viszonylag egyszerű. „Be” = b előjegyzés, félhangnyi módosítás lefelé. „Sibe” = „B”. Azon már egyáltalán nem csodálkozom, hogy a franciabarát Romániából érkező cigány zenész a major (cigányosan ejtsd: „mázsor”) mintájára a minor-ból mizsor-t képez. Ezért szerintem katedra járna a Román Népetimológiai Tanszéken. Mindez persze a tercre vonatkozik. Summa summarum: szeretne egy b-mollt hallani. Hogy mi történik, ha a „szó”-t felfelé módosítják arra keleten, azt máig nem tudom. Mindez 2002 decemberében történt egy budapesti stúdióban. Azóta megszületett az első lemez (Mandache Aurél hegedül – Hegedűs tánczene Moldvából, 2003., Etnofon), s a második is (Festeres – Mandache Aurél hegedül II., 2005.), mely már a DialekTon Népzenei Kiadó gondozásában jelent meg, s melynek apropójaként ezen írásnak nekifogtam. A DialekTon-ról annyit kell tudni, hogy ez már a második ilyen témában kiadott lemeze és Balogh Sándor alapította azzal a céllal, hogy a magyar népzenében rejlő értékeinket közkinccsé tegye. Ehhez bátran felhasználja a korunk adta lehetőségeket a stúdióban való hangrögzítéstől a régi archívumok kincseinek felújításán át egészen a rekonstrukciós kísérletekig. Ebben a felfogásban helyet kap a hangszerelés és a zenei szerkesztés is. A „Festeres” című lemez nem minden előzmény nélküli. Annak a sorozatnak a folytatása, amely a „Szeretőm a táncba” címmel indult 1997-ben. A cél olyan jó minőségű felvételek kiadása, amelyeken moldvai zenészek zenekari kísérettel is játszanak. A kíséretet minden esetben budapesti zenészek látják el. Ez egyike azon törekvéseknek, amelyek túlmutatnak az egyszerű dallamközlésen. Ilyen a tudatos „hangszerelés” is. Ez persze nem klasszikus értelemben vett hangszerelés, hanem olyan zenei eszközök alkalmazása, melyek segítségével kiemelhető egy-egy dallam sajátossága vagy különlegessége, s nem idegenek a népzenei gyakorlattól sem. Az így kialakuló kiegyensúlyozott hangzásvilág nem csak a tanításttanulást szolgálja, hanem – talán egyfajta rekonstrukciós kísérletként – számot tarthat a szűk szakmán kívüli érdeklődésre is. Mandache Aurél 1933-ban született a Bákó megyei Gisteniben. Tehetségét zenész apjától örökölhette, aki korán meghalt, így anyja egyedül nevelte fel. 14 éves korában jutott hozzá első hegedűjéhez, 20 évesen már lakodalmakban zenélt. 26 évesen fedezik fel Elérhetőség: Óbudai Népzenei Iskola (Balogh Sándor), 1034 Budapest, Nagyszombat u. 27.; tel.: 36-1/388-6381, 06-30/854-2201; e-mail: bolyam@moldvahon.hu

20

egy rekecsini mulatságon, ettől kezdve 16 évig a bákói zenekar tagjaként fejlesztette játéktechnikáját és repertoárját. Itt együtt muzsikálhatott a később híressé váló prímással, Ion Dragoijal. Ezzel a zenekarral bejárta a világot, így például Hollandiát, Belgiumot, Marokkót, Törökországot és Indiát. A bákói zenekar mellett párhuzamosan játszott a környező román és csángó falvak lakodalmaiban, keresztelőin. Főként a hegedüléssel kereste kenyerét, de emellett gazdálkodott is. Magyarországon először 1997-ben járt, amikor meghívást kapott a budapesti Csángó Bálra. Azóta rendszeres résztvevője más csángó témájú rendezvényeknek is. Bár román nemzetiségű, hosszú ideig kiszolgálta a moldvai magyarok táncalkalmait, így jól ismeri zenéjüket. Dallamismerete emellett román horákból, szerbákból és városi zenekarban tanult „repertoárszámokból” áll. Aurél eredeti zenésztársai már nem élnek, de szívesen játszik együtt a klézsei furulyásokkal, Hodorog Andrással és Legedi László Istvánnal, valamint budapesti zenészekkel is. A két albumon Balogh Sándor (doromb), Bolya Dániel (furulya), Bolya Mátyás (koboz), Benke Grátzy (dob) és Buzás Attila (bőgő) kíséri. Az elhangzó kíséretmódok általában Aurél instrukciói és visszaemlékezései alapján alakultak ki. Az így megszülető hangzás a népzenei hitelességet szem előtt tartva öltözteti új köntösbe az eredeti népzenét, de emellett rekonstruálni kívánja a hajdani együttzenélések hangulatát is. A hetvenes éveiben járó prímás igen virtuóz játéktechnikája és széles repertoárja méltán képezi alapját a moldvai muzsikával foglalkozó zenészek ismeretanyagának. Tudása nem marad csupán néhány gyűjtemény féltett darabja, zenéjét a gyűjtések mellett kottás kiadványok is őrzik (Balogh Sándor: Moldvai hangszeres dallamok; Draskóczy Lídia: Moldvai csángó hegedűs dallamok). Későbbi terveink között szerepel további dallamainak kobozkíséretes lejegyzése is. Néhány szó a táncnevekről. – Törekedtünk a táncok csángók által használt – néha román – elnevezéseit magyar fonetikával leírni (pl.: Banumarocsini, Dzsampara), illetve olyan elnevezéseket alkalmazni, amelyek már meghonosodtak Magyarországon, nagyrészt adatközlők fordítása nyomán (pl.: Erdélyes, Virágtánc). Meg-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement