Page 19

fotó: Ádám Gyula húzás részben egy régi hagyomány elevenedik meg. Akiknek nem sikerült húshagyókeddig párt választaniuk, azoknak kijárt a közösség megkülönböztető, játékos gúnyolódása. A műsorban az agglegény és a vénlány végül egymásra talál és a közösség rendje ismét helyreáll. A fenti leírás csak megközelítő tud lenni, hiszen a különböző hagyományos elemek egy tágabb értelmezési keret alapanyagául szolgáltak pusztán. Ennek a keretnek a leírása azonban csak töredékes lehetne és valljuk be, amire az élő műsor képes, arra nem lenne képes a még oly átlelkesült írás sem, a műsor egy olyan jelrendszerbe ágyazódik, amelyhez szükséges a szem rápillantása, nem mellőzhető az érzékeket érintő esztétikum kategóriája. Vagyis ezt a műsort látni kell, a legegyszerűbb, de mégis a leghitelesebb beszámoló a puszta rámutatás lenne: íme a műsor, íme a hangulat, ami után a szavaknak vissza kellene vonulniuk a frontvonalak mögé. A nézőt kissé mintha a megismétlés vágyával hagyta volna az előadás. Jóllehet „rövidségének” oka nem a műsor tartamában keresendő, hiszen a bő egy és fél órás, látványos produkció ilyen szempontból is kitett magáért, hanem a produkciónak a figyelmet lebilincselő erejében. Semmi üresjárat, semmi fölösleges sallang nem duzzasztotta a műsort. Végig élénk figyelemre tartott igényt és szórakoztató maradt. Sokan má-

sok is így érezhettek, mert az előadást követő táncházban sem jutott mindenkinek hely. Dicséretesnek mondható a Hargita Együttesnek ez a közönséget elbűvölő képessége, amely a mínusz harminc fokos csíki hidegtől sem hagyta magát megfutamítani, s az előadás utolsó jelenetét, az Illyés bábu elégetését, a szabad ég alatt mutatta be, ahogy egy igazi farsangi ünnepséghez illik. A hangulat éjfélig alá nem zuhant, de egyre nőtt, midőn a műsor kiváló zenekara a Művelődési Ház emeletén a talpalávalót húzta. A táncház éjfélig kitartott jókedvben. A Hargita Együttes új műsorával ismét bizonyított a közönség és a szakma előtt. András Mihály, a Hargita Együttes igazgatója és művészeti vezetője elmondása szerint, a táncosok és a koreográfus rengeteg munkát fektettek az új műsorba. Munkaidejüket duplájára növelve egész januárban keményen, de élvezettel dolgoztak a produkció finomításán. Az efféle munkát nem lehet befejezni – tette hozzá András Mihály –, már most a jövő évi farsangi műsoron gondolkodunk Vízkereszt-Tűzkereszt címmel, amelyben még nagyobb hangsúlyt fektetnek a szakrális elemekre. Amint mondotta: „A farsangnak nem csak faluhelyen kell évről évre megismétlődni, hanem városainkban is, ahol a hivatásos együttesek tölthetik be ezt a feladatot.” A műsorral kapcsolatban úgy vélekedett, hogy a városban nagyobb sikert, mint a mostanit, nem

is lehet kívánni. Kiderült, hogy van igény a Hargita Együttes produkcióira, valamint arra is fény derült, hogy egy hálás közönség van Csíkszeredában, egy hozzáértő közönség, amellyel mindig jó együtt ünnepelni. Sok mindenben különbözik egy néptáncműsor elkészítési folyamata más – például a színházi – alkotói munkától. Több mint húsz embernek kell egy hullámhosszra hangolódnia, össze kell hangolni a mozgásokat, melyeket egy történetbe kell ágyazni, s közben ügyelni kell a táncok autentikusságára is, végül pedig színpadra kell alkalmazni. De még itt sem áll meg a folyamat, épp ellenkezőleg: a színpadon lesz teljessé az alkotás. A színpadon, ahol a közönség nem csak passzív befogadó, hanem együttalkotó. Az ünnep, a közönség és az előadók hármasságában egyféle eliadei szent tér és idő jön létre, ahol a műsor a beavatás, a megélt mítoszként, egységbe kovácsolódásként vetül ki a hétköznapok profanitásából. Az alkotás, főleg az együttalkotás hagyományosan közösségi csodája ez. Ennek tudható be tán az az áhítat, amellyel még a (poszt)modern ember is találkozik egy színházi előadáson. Egy igazán kiforrott műsor létrehozása időt igényel. Ezért a műsor fogadtatása és sikere ünnep a táncosok számára, értelmessé teszi az elvégzett munkát, gyógyítóan hat az új kihívások előtt álló fáradt testre és lélekre. Nyulas Ferenc

19

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement