Page 14

Kalotaszeg Pomázon Hiteles néprajzi programnak adott otthont február 18-án a Pomázi Kultúrház: Erdély egyik népművészetéről híres tájegységét mutatta be vetített képek segítségével Fülemile Ágnes és férje, Balogh Balázs. Ezt követően Berecz András gyermekrajzok elemzésének ürügyén mondta el gondolatait, majd a Téka együttes tartott táncházat. A vidék szokásainak és hagyományainak őrzését bizonyítja, hogy a Szent György-napi tejbeméréskor még ma is sokan eljárják itt a környék hagyományos táncait. Az előadásból megtudtuk, hogy a ma közkedvelt Nádas menti táncok (például Mérából, Magyarvistából) és díszítőművészet, a „cifra vidék” hagyományai csak a XX. századtól számítanak igazán a kalotaszegi kultúra részének. Az ott élők szerint a konzervatív Alszeg és Felszeg számít „igazán kalotaszeginek”. Bánffyhunyad és környéke tartozik az utóbbi vidékhez. Így Kalotaszentkirály, ahol 1991-től rendezik meg a nagysikerű népzenei és néptánctáborokat (a falu különlegessége, hogy a táncokat lenthangsúllyal járják). Mellette Körösfő és Magyargyerőmonostor (ahol a temető faragott fejfáin külön szimbólumok jelölik, hogy az elhunyt férfi, nő vagy gyermek volt-e) tartozik területileg ide, valamint Magyarvalkó, melynek dombra épült templomát kétszeres védőfal veszi körül, emlékeztetve a havasokból lezúduló vlachok támadásaira. A református templomok kazettás menynyezetei is Kalotaszeg nevezetességei közé sorolandók, melyeket többféleképpen is értelmeznek: egyesek a késő reneszánsz virágos és állatdíszítéseinek tekintik, míg mások a magyar paraszti reformációban megjelenő, a természet ciklikus működéséhez kapcsolódó évköri rend megjelenítését értik alatta. A kapukon megjelenő napszimbólumok is a természet közelében élőknek a felső világgal, a bolygók és a csillagok birodalmával meglévő kapcsolatát juttatják eszünkbe. Az 1870-es évektől megindult a kalotaszegi varrottasok, fafaragások gyűjté-

se. Elterjedésében, divattá válásában a magyarokat kedvelő osztrák császárné, „Sziszi” megrendelései is jelentős szerepet játszottak. A rendszerváltás után – a mezőgazdasági szövetkezetek megszűntével – Kalotaszegen sokan visszatértek az archaikus gazdálkodáshoz. A föld ugyan gyenge minőségű, azonban legelőként például remekül tudja segíteni az állattartást. Az utak mentén folyó eredményes kereskedés és az elhíresült román pilótajáték hatására beindult az ortodox katedrálisok stílusára hasonlító, hatalmas paloták építése – befejezésükre azonban már sokaknak nem maradt fedezetük. Ezért található a főút mentén ma is annyi ezüstösen csillogó kupola, mely alatt még lyukas és festetlen falak tátonganak. Az est másik vendége Berecz András énekes és mesemondó volt, aki ezúttal gyermekrajzok elemzésének ürügyén mondta el gondolatait a világ dolgaival kapcsolatban. „Ahogy a zenének jót tesz a csend, úgy a diavetítésnek a sötét” – figyelmeztette tréfásan a rendezőket a világítás lekapcsolásának „szükségességére” előadásának kezdetén. A gyermekek képi nyelvén megfogalmazott üzeneteit a nézőtéren ülő kicsik azonnal megértették: tetszésüket közbeszólásaikkal, nevetésükkel jelezték. A felnőtteknek persze az értelmezéshez szükségük volt az előadó rövid magyarázatára is (nekik már nem természetes, hogy kiskorában például mindenki – még az ördöggyerek is – jó). Az elmaradhatatlan mesében megismerkedhettünk többek között a propeller-nyakkendős székellyel, a tigris-taposta ösvényen járó „meghibásodott” (azaz vak) gyermekkel. Megtudtuk azt is, hogy „amikor a füle-

Díjazottaink 2005. március 15-e alkalmából A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta: Kaán Zsuzsa – tánctörténész, kritikus, a Táncművészet főszerkesztője A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét kapta: Borbély Mihály – a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszék egyetemi docense Héra Éva – a Hagyományok Háza főosztályvezetője Mucsi János – a BM Duna Művész Együttes művészeti igazgatója Sallay Stefánia – a BM Duna Művész Együttes táncos-szólistája (posztumusz díj) Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést kapott: Lelkes Lajos – a néptáncművészetért kifejtett tevékenységéért Török Jolán – a Nemzeti Táncszínház ügyvezető igazgatója

14

müle egyik tolla kihullott, abból lett az irodalom”, s megismertük, hogyan kell a csárdában védekezni a fejbeverés káros hatásai ellen, elérve, hogy megkékülés helyett megbékülés legyen az események vége. Az előadások utáni táncházban – ugye, nem nehéz kitalálni – a kalotaszegi rend alaplépéseivel ismerkedhettek a vendégek. Persze a városi táncházmozgalom indulásában nagy szerepet játszó széki táncok (négyes, csárdás, lassú, porka, hétlépés) ezúttal sem maradhattak el. Timár Sándor a 70-es években behívta a Budapesten vendégeskedő (és batyuzó) székieket a próbaterembe, s ezzel a tudományosság szintjére emelte a falusi emberek által átörökített tánchagyományt. Így nincs mit csodálkozni, hogy a Bartók Együttest vezető, majd később az Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként alkotó Timár Sándor „Mesti”, egyike volt az első budapesti táncház megszervezőjének 1972-ben. Martin Györggyel és Vásárhelyi Lászlóval együtt – Molnár István tanítványaként – sokat tett a magyar tánchagyományok gyűjtésekre épülő, hiteles színpadi tolmácsolásának elterjesztéséért. Az ő autentikusságra törekvő pedagógiai módszerét követik egykori tanítványai, Bakonyi Ernő „Savanyú” és Dúcz Juli, akik ma a pomázi rendezvények táncmesterei. A tánctanítást kísérő Téka együttes a népzene „élő” visszaadására törekvő Halmos Béla és Sebő Ferenc nyomán indult el a parasztzene precíz, ugyanakkor a városi emberek számára is élvezetes formában történő tolmácsolásának útján. A tánctanítók és a zenészek együtt sokat tehetnek a táncos lábú érdeklődők lelkének felemeléséért. Ha majd sikerül az iskolákban is olyan jövendő felnőtteket nevelni, akik a bicska előrántása helyett kezet adnak egymásnak, mindezzel jó példát adhatnak országunk viselkedéskultúrájának finomítására. Úgy, ahogy ez Pomázon néhány éve már rendszeresen folyik. Záhonyi András

Harangozó Gyula-díjat kapott: Béres Anikó – a Honvéd Együttes táncos szólistája Brieber János – a Magyar Táncművészeti Főiskola tanára Diószegi László – koreográfus Katona Gábor – a Közép-Európa Táncszínház táncművésze Kossuth-díjat kapott: Szomjas György – Balázs Béla-díjas filmrendező, kiváló művész Széchenyi-díjat kapott: Dr. Sárosi Bálint – a zenetudomány doktora, Erkel Ferenc-díjas népzenekutató, címzetes egyetemi tanár, az MTA Zenetudományi Intézete nyugalmazott osztályvezetője Széchenyi-díjat megosztva kapott: Sütő András – Kossuth-díjas író, drámaíró Novák Ferenc – Kossuth-díjas koreográfus, rendező, érdemes művész, a Honvéd Együttes művészeti vezetője, igazgatóhelyettese

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement