__MAIN_TEXT__

Page 11

Felhívás! A „Népművészet Táncos Mesterei” Egyesület alakulásáról

Andrásfalvi lakodalom Bukovina, 1900-as évek – archív felvétel

ket, világi éneket egyformán. Aztán amikor férjhez mentem, s gyermekeim születtek, azoknak is sokat énekeltem. Énekkel szoptattam, énekkel fürösztöttem, ha sírtak, akkor is énekeltem nekik, hogy hallgassanak. Altatni is énekkel altattam őket. Az első gyermekem három és fél éves korában tökéletesen énekelt bármit, amit tőlem hallott. Ugyanígy minden gyermekemnek jó zenei hallása volt. Mind a négy fiam megtanult valamilyen hangszeren játszani.” A húszas években a dévai fiatalság műkedvelő társulatot alakított, és sorra játszották el a kor divatos népszínműveit. Bemutatták A falu rosszát, a Csikóst, a Sári bírót, A bort, A cigányt stb., Kásler Ilona valamennyi darabban szerepelt. Még háromgyermekes asszony korában is eljátszott egy-egy szerepet. Ekkor tanult meg számos műdalt. Idősebb korában észrevette, hogy a virrasztókban nincs, aki a halottas énekeket elkezdje, énekelje, mert meghaltak a jó énekes öregasszonyok. Volt a Telepen egy füzet, amelyben halottas énekek voltak, még Bukovinában írta valaki. Kölcsönkérte a szövegeket s előbb a közeli rokonok, ismerősök virrasztójában énekelt, később egyre több helyre hívták. A szerző így örökítette meg édesanyja utolsó heteit: „Életének utolsó szakaszában – több, mint két hónapig – éjjel-nappal én ápoltam, én gondoztam. Ha rosszul volt, ha sírógörcsei voltak, elkezdtem énekelni. Rövid időn belül derűs lett az arca, elkezdett velem énekelni. Legtöbbször csak én énekeltem, s ő behunyt szemmel hallgatta, néha egy-egy dallamrészt velem együtt énekelt. Ha elhallgattam, megkért, hogy énekeljek tovább. Sok-

szor nagyon kimerült voltam, de megpróbáltam összeszedni minden erőmet, mert tudtam, hogy az ének megnyugvást jelent számára, ezzel enyhítettem belső fájdalmát.” Az énekes elment, a nagy gyűjtőmunka befejeződött. A végeredmény megdöbbentő: 70 régi stílusú és 70 új stílusú népdal, az átmeneti réteg dallamaiból 209, népies dalok 124, műdalok 209, magyar költők megzenésített versei 21, idegen dallamok 26, egyházi énekek 301. Összesen 1030 dal került összegyűjtésre. Zsók Béla, szembesülve édesanyja kiemelkedő énektudásával, dalkincsével, úgy érezte, hogy szakmai felkészültsége elégtelen az anyag tudományos rendszerezéséhez. Ekkor szakmai segítséget kért a neves kolozsvári professzortól, az idős Jagamas Jánostól. A professzor, bár tengernyi munkája volt magának is, nem utasította el az amatőr népzenekutatót. Tizenkét éven át biztatta, tanította, szakmai problémáiban eligazította a gyűjtőt. 1973 és 1989 között jöttek-mentek a levelek Kolozsvár és Bukarest között, míg meg nem született a monográfia. A kötet 15 levelet tartalmaz a professzor „módszertani” leveleiből. Nem mindennapi „mester és tanítvány” viszonyról vallanak ezek a levelek. A szerző 48 népdalt és 7 virrasztó éneket válogatott könyvébe. A vallomásokat, elbeszéléseket bőséges archív fotóanyaggal illusztrálta. Gazdag irodalom és jegyzetanyag zárja a kötetet. S ha valakinek ezek után is hiányérzete támadna, annak csak egyetlen oka lehet, hogy nem hallhatja ennek a kivételesen nagy tudású, csodálatos asszonynak a hangját. Kóka Rozália

Az egyesület célkitűzése és feladata A táncos hagyományőrzés eddig kialakult szellemiségének ápolása, továbbéltetése, továbbfejlesztése. A legjobb eredményeinek megőrzése, az idős népművészek emlékeinek fönntartása, a népművészet táncos mestereinek érdekvédelme, társadalmi elismerésük elősegítése. A fenti cél megvalósítása érdekében az egyesület célkitűzései a következők: Népművész találkozók és más szakmai előadások, konferenciák szervezése az egyesület égisze alatt, s a mások által rendezett hasonló programok támogatása. A népművészet idős és ifjú mestereire vonatkozó adatbázis létrehozása, a szólótánc-mozgalom eseményeire vonatkozó képi, írásos, nyomtatott ill. egyéb dokumentumok gyűjtése. A népművészet mestereivel kapcsolatos évfordulókról való megemlékezés, valamint az elhunyt táncos egyéniségek emlékének ápolása, sírjuk koszorúzása, emléktábla avatása, emlékműsorok szervezése, kiadványok közreadása révén. Részvétel a szólótánc versenyeken alkalmazott minősítési elvek kidolgozásában és érvényesítésében, ill. közreműködés az idős táncosok fölterjesztésében a Népművészet Mestere címre. Az egyesület tagsága Az egyesület alapító tagjai a Népművészet Mestere, a Népművészet Ifjú Mestere, Aranysarkantyús ill. Aranygyöngyös táncosok, a Legényesverseny, a Verbunkverseny nyertesei és a Fülöp Ferenc-díjas táncosok (összefoglalóan: a népművészet táncos mesterei), de tagja lehet bárki, aki elfogadja az egyesület alapszabályát, belépési szándékát a belépési nyilatkozat aláírásával kifejezésre juttatja, fizeti a tagdíjat. * Felföldi László biztató szavai indították el ennek a felhívásnak és az egyesület létrehozásának az ötletét. A fent vázolt célok érdekében akarjuk ezt az egyesületet létrehozni, amelynek az első lépése aláírásokat gyűjteni, az egyesületet létrehozó okirat megszületéséhez. Ennek tervezett helye és időpontja: a táncháztalálkozón a Papp László Budapest Sportarénában, 2005. április 3-án délután, a Népművészet Ifjú Mesterei és a békéscsabai szólisták műsora után, az ott kihirdetett teremben. Fontos, hogy egy élő, tevékeny csoportot alkossunk, és saját kultúránkat minden szinten erősíteni és támogatni tudjuk. Bízva megjelenésedben: Busai Norbert

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

folkMAGazin 2005/2  

A TARTALOMBÓL: Kelemen László: Palota és kunyhó; Sándor Ildikó: Endrődi Péter – Lármafa; Kóka Rozália: Egy népdal-monográfia születése; Kele...

Advertisement