Page 6

MAGYAR DUDÁSOK

Új lemez a Téka Alapítvány »MESTEREINK« sorozatában

E

zt a lemezt az a gondolat hívta életre, hogy lerójuk tiszteletünket a régi dudások előtt, s egyben népszerűsítsük a hagyományos magyar dudamuzsikát. Természetesen egyetlen CD már csak terjedelme folytán sem tud teljes képet adni valamennyi magyar dudásról – akik közel százan vannak az archívumok nyilvántartásában –, ezért egy jellemző keresztmetszetet próbáltunk öszszeválogatni. Ennek során igyekeztünk elkerülni a legrecsegősebb fonográfhengeres felvételeket, melyek ugyan a mai dudások számára csemegének számítanak, a kor emberének azonban, aki a legtökéletesebb hangfelvételekhez szokott, szinte hallgathatatlanok. Egyes darabok hangminősége még így is hagy némi kívánni valót maga után, de egyedülálló voltuk miatt a válogatásnál ezen hibáktól eltekintettünk. A dallamokat értékelve megfigyelhetjük, hogy a dudanóták menynyire elterjedtek az egész magyar nyelvterületen. Később – a dudahagyomány hanyatlása során – még énekkel vagy hegedűvel is utánozták a duda hangját, mert a falusi népnek a duda a kedvenc hangszerei közé tartozott. Sok-sok misztikus történet kelt szárnyra, hogyan táncolt a dudás a szögre akasztott hangszere muzsikájára, vagy hogyan cimborált az ördöggel. Szerencsére a hagyományt megőrző fiatalok tovább éltetik ezt a hangszert, így elmondhatjuk, hogy a magyar dudazene nem hal ki Magyarországon. Ezen a lemezen többségében olyan előadók – Bertók Mihály „Hurják”, Jankovics Imre, Kelemen László, Koós József, Kukucska Ernő, Lapáti Antal, Lukács Péter, Seres Imre és a címlapon látható Szikora János – dudálnak és énekelnek, akik már csak felvételről hallhatóak, de válogatásunkról természetesen nem hiányozhat a hagyományos dudazene utolsó élő képviselője, Pál István sem. Itt ízelítőt adunk mindabból a gazdag zenei anyagból, mely régebben közkedvelt volt egy-egy mulatságon. Gyönyörködjünk benne mi is! Hálás szívvel gondolok Seres Imrére, Szikora Jánosra és köszönetet mondok Pál Istvánnak, hiszen a velük való személyes találkozásaim meghatározó élményt nyújtottak számomra, s hozzásegítettek a dudazene mélyebb megértéséhez és műveléséhez. Lányi György dudás

6

Ki a hegyen túlhaladtál... Kis-Küküllő mente, Hegymegett

Az itt hallható dalok az örök emberi lét lelki szavaiból szõtt palástok, melyeknek fellebbentése arannyá változtatja õket. Létük örök, bár fiziológiailag nincsenek. Olyanok, mint a falevelek… az õsz elviszi, de a tavasz újratámasztja õket! E dalokban megszólaló érzések, történetek elválaszthatatlanok azoktól, akiktõl Bárdosi Ildikó megtanulta õket. Emberekrõl szólnak, akik gondolkoznak, éreznek, cselekszenek. A Kis-Küküllõ és a Maros menti emberek teremték és teremtették õket a saját képükre és hasonlatosságukra. Óhajaik és hiányosságaik kifejezésére. Annak a közlésére, hogy milyen az õ világuk, vagy milyen nem. Emberi üzeneteket hordoznak, melyekben nem szükségszerûen gyõzedelmeskedik az igazság. S ha átokszóra is fejezõdik be a ballada, megszólaltatóinak az igazságvágyát fejezi ki. Önkéntelenül is tanítanak e dalok, tanítanak elõadóik, akik e szolgálatból rájuk háruló súlyt nem érzik tehernek, hanem megmentõ, nemes feladatnak. Bárdosi Ildikó azokból az õsi erdélyi népdalokból, siratókból, altatókból, kántáló énekekbõl, katonadalokból, fogott össze egy csokorral, melyek szülõföldjének tájain szegõdtek hozzá. Mondják, hogy már a bölcsõben is a gyermek szívébe, lelkébe ivódik az anyanyelvû dal. Õ ezt megtanulta spontán és tudatosan is rokonaitól, nótafáktól, siratóasszonyoktól, parasztmuzsikusoktól. Elmondhatja, hogy ilyen vagyok, így illatozik az én Küküllõ-mentém ebben az európai világban, ahonnan a legkeményebb politikai és gazdasági idõk és viszonyok sem lophatták ki a simogatást, a becézést, az iszonyt, a haragot. Megmaradt a tiszta és tisztelt dal, akárcsak a szó, az örök emberiesség hordozója. Mindez felemeli, vagy megpróbálja az embert és visszaidézi a ragyogva kínlódó örök tulajdonságait. Így fakad a nyomorúságból, a vereség fájdalmából, a hallgatásból, a keserûségbõl, a társtalanságból és búcsúból a nemes szenvedés gyöngye, a Küküllõ és a magyarság elhervadhatatlan virága. György-Horváth László

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

Advertisement