Page 35

A gyimesiek zenei életében – pontosabban szólva életükben általában – a furulya fontos szerepet játszott. Tímár Viktor a többi gyerekhez hasonlóan, 5-6 éves korában már egész nyáron kint tartózkodott nagyapjával az esztenán – a hegyek közti nyári szálláson, ahol a gyimesiek tavasztól őszig az állatokat tartják. Első furulyáját is ekkor kapta. Általános szokás volt, hogy amint a fiúgyerekek elérték az 5-6 éves kort, megkapták a furulyát, és az esztenára már mind furulyával mentek: „A furulya mindig nálunk volt. Mikor mentünk fel, az örökké bé volt szúrva a nadrágszíj alá, s úgy mentünk az állatokkal, juhokkal, minden” – mondta gyermekkoráról. Esténként, fejés után rendszerint nagyapja furulyálására aludt el: „Az esztenánál mindennapos volt neki a játszás. Ha annyi ideje volt, avval foglalkozott. Fújt mindent: táncnótát, keservest, de leginkább keservest. Magányos volt, a felesége meg volt halva, aztán... avval vevődött.” Így a munka, az élet szerves részeként, mintegy öntudatlanul szívták magukba, hangszeres zenei anyanyelvként a furulyaszót a gyimesi kisfiúk még az 50-es, 60-as években is. Nem csoda, hogy sokukból vált jó furulyás – olyan, aki (Karácsony Lázár kifejezéseivel) a nótát „kivirágozza”, „kijátssza a nóta hímjét is”, „láb alá játszik”. Akiből pedig tehetsége és szorgalma révén valóban kiváló furulyás lett, tudását már nemcsak az esztenák világában, hanem odahaza, a fonóházakban, keresztelőkön, disznótorokon, regrutavacsorákon is megmutathatta, már mint az összegyűlt közösség zeneszolgáltató muzsikusa. 25-30 éve a fonalat, szövetet még saját maguk állították elő a gyimesiek. Ennek megfelelően a fonók szokása is viszonylag sokáig fennmaradt. Fonóba a legényeken, lányokon kívül jártak a házasok is, gyerekeikkel együtt. A szülők például itt tanították táncolni a kicsiket: apa a lányát, anya a fiát vitte el egy-egy párra. Fizetett zenészt a fonóba nem fogadtak, de mindig akadt a jelenlevők között olyan, aki tudott valamilyen hangszeren. A lemezen játszó zenészek legénykorukban sokat furulyáltak ilyen alkalmakkor, sőt Karácsony Lázár még lakodalmakban is volt felfogadott zenész furulyájával és egy gardonossal. A furulyaszót tehát magában is teljes, kiegészítésre nem szoruló zenének tekintik, de ha az alkalom úgy hozza, nem ritka két-három furulyás együttjátéka sem, gardonkísérettel vagy anélkül. A Tímár testvérek esetében az alkalom már a családi kapcsolat miatt is állandóan adott, ezért az ő kettősüket akár kikristályosodott együttesnek is tekinthetjük. Tankó Dezső és Tímár János

Karácsony Lázár (Juhász Zoltán felvételei)

A lakodalomban, bálban rendszeresen játszó, pénzért megfogadott gyimesi zenekarok azonban nem furulyásokból, hanem hegedűsből és gardonosból állnak. A hegedűn játszó cigánymuzsikusok jelenlétét a gyimesi lakodalomba már Orbán Balázs is említi, de a gyimesiek rendkívül gazdag, fonókból, fosztókból, „beszélgetőkből”, „serketáncokból”, különféle „kaláka-táncokból” szerveződő közösségi- és táncéletét sohasem elégítették ki pusztán a hivatásos zenészek. A Tímár fivérek édesapja, maga is remek furulyás, muzsikás és gardonos, úgy emlékezett, hogy az ő fiatalkorában még egyáltalán nem volt hegedű Hidegségen, csak furulya – még lakodalomban is. Amint a fonó kapcsán már említettük, a pénzben mindig is szűkölködő gyimesiek igen gyakran maguk, ellenszolgáltatás nélkül oldották meg a hangszeres zene szolgáltatását. Ez a régi, zenei önellátásra épülő világ jelenik meg a ma is sokaktól hallható gazdag furulyajátékban, az alkalmilag, családi vagy baráti alapon könnyedén kialakuló együttesekben is. A Tímár fivérek, akik ma is aktív, félhivatásos, de nem cigány zenészek, ilyen minőségükben szintén inkább hegedű-gardon felállásban játszanak, bár az idősebbek időnként kérik még, hogy furulyáljanak is. Milyen is hát az a világ, amelyben a lemezen hallható zene szól? Hogyan él hangszerével a gyimesi furulyás? Amint láttuk, a hagyományos kultúrájú közösségekben a zene az egész életet átszövi, ezért van a furulyásnak is számtalan játékalkalma, az esztena, a legelő magányától egészen a közös mulatás, a tánc zeneszolgáltatójának szerepéig. Minderről, a zene szerepéről a gyimesi ember életében minden fejtegetésnél többet elmond Tímár Viktor története, akit emlékezetes furulyázásairól faggattam egyszer. „Ősszel mindig összegyűltünk, este az egyik kalibához, a másik este a másik kalibához, fiatalok, öregek, attól függ, hogy kik voltak az esztenánál. S akkor viccelődtünk, beszélgettünk, furulyázgattunk. Egy este Tímár Imrével ketten voltunk ott, akik furulyáztunk. Egy idősebb bácsi volt még ott, meg egy fiatalabb. Az öreg volt már fogságban, aztán ő elmagyarázta nekünk a fogságot – az volt az érdek, hogy hallgassuk, hogy hogy-mi volt. S akkor azt mondja: Fújjatok egyet! S akkor ketten furulyáztunk, de jó sokat. Többféle nótát fújtunk el. S az öreg csak ült, ült ott egy ilyen csutakon, mert az esztenán szék nincsen, s csak ült, nem szólott semmit. S aztán, mikor leraktuk a furulyákat, azt mondja: Na, fiúk! Elgondoltam, hogy fogságban hol voltam, mit jártam, miket hallottam. Ilyen szépen még soha nem hangzott a furulyaszó, olyan szép volt, ahogy furulyáztatok, a lelkemre hatott. Nem tudom kimondani, hogy milyen érzésem van. Úgy elfutott a fogság, elfutott minden az eszemben, s hogy én még megértem, hogy hallottam itthon egy szép furulyaszót, a szülőfalumban. Az öreg ezt mondta nekünk.” Juhász Zoltán

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

folkMAGazin 2004/6  

A TARTALOMBÓL: Széki Soós János: Rózsasikátor; Kóka Rozália: „Míg egy gyufaszál...”; Bolya Mátyás: Hodorog András új CD-je; Bolya Mátyás: Ál...

Advertisement